Ujszászy István vezérőrnagy neve legtöbbeknek Karády Katalin miatt lehet ismerős. A második világháború és a német megszállás alakította szerelmi viszonyt Hamvadó cigarettavég címen Bacsó Péter is filmre vitte. Pedig a katonatiszt életútja korántsem azért érdekfeszítő, mert a kor körberajongott dívájának a vőlegénye volt.

Ujszászy a két világháború közötti időszakban és a háború alatt a hírszerzés egyik kulcsfigurája volt. Élete és tevékenysége pedig példája annak, hogy a második világháború éveiben a magyar vezetés milyen aktívan próbált kapcsolatokat kiépíteni a szövetséges államokkal. Végül pedig azt is megmutatja, hogy azok a tisztek, akik esetleg kezdetektől fogva ellenezték a háborúba való bekapcsolódást, ’45 után ugyanarra számíthattak az új hatalomtól, mint azok, akik a végsőkig kitartottak Hitler mellett. Írásunkban Ujszászy izgalmas, de messze nem makulátlan életútját mutatjuk be.

Gyilkossági ügybe keveredett munkája során

Ujszászy 1894-ben született Nagykőrösön. Családjáról, adóhivatalnok apjáról, gyerekkoráról kevés adat maradt fenn. Az biztos, hogy már a születése napján megkeresztelték, vagyis a későbbi kémfőnök korántsem életerős csecsemőként látta meg a napvilágot, környezete tartott korai halálától. A soproni katonai reálfőiskolán végzett, majd 1912 és 1914 között a mödlingi katonai műszaki akadémia diákja volt, itt hadnagyi rangban végzett. Az első világháború alatt összesen 40 hónapot töltött a fronton, kitüntetést is kapott. 1920-tól a szombathelyi tüzérosztagnál szolgált, egyre feljebb került a ranglétrán. Ekkor ismerkedett meg Pokorny Hermann-nal, az ismert kriptográfussal, aki a háború után kulcsszerepet játszott a magyar hírszerzés és kémszolgálat megalakulásában. Ezzel összefüggésben Ujszászy Bécsben a konzuli akadémián diplomáciai képzésben vett részt, ehhez – mint katonának – egész biztosan felettesei beleegyezésére volt szükség. A kémszolgálatok működésében kicsit is jártasak ennél a pontnál biztosan felkapják a fejüket, hiszen a hírszerzők ma is és a korban is nagyon gyakran „diplomáciai fedésben” tevékenykedtek, vagyis külkapcsolati munkatársként dolgoztak abban az országban, ahol valójában kémtevékenységet folytattak.

Ujszászy hírszerzői tevékenysége elején a „román vonalon” dolgozott, majd a harmincas években teljesített diplomáciai (és hírszerzői) munkát Párizsban és Prágában egyaránt. A franciaországi kiküldetés azért is feltűnő, mivel a katonatiszt nem beszélt franciául, holott ez „illett volna” a munka során. Viszont Párizs ez idő tájt „tranzitállomásnak” számított azoknak a németeknek, akik Spanyolországba tartottak ilyen vagy olyan politikai céllal. Ujszászynak valószínűleg róluk kellett minél több információt megtudnia.

A prágai kiküldetés egyértelmű jele annak, hogy felettesei bíztak Ujszászyban, hiszen a kisantant országok közül Csehszlovákiát ítélték a leginkább veszélyesnek a magyar vezetők. A fennmaradt dokumentumok szerint a tiszt nagyvilági életet élt Prágában, nőcsábász hírében állt, és amíg ő is kémkedett, cseh kollégái sem tétlenkedtek. A postán feladott leveleit speciális lámpával vizsgálták át, titkosírás után kutatva. Szintén Prágában került egy tragikus és botrányos eset középpontjába Ujszászy: bejárónőjét (és szeretőjét) meggyilkolta egy férfi, aki szintén a magyar diplomata alkalmazásában állt, a sofőrje volt. A bíróság nem talált semmiféle indítékot a tettre, így nagyon komolyan felmerült, hogy Ujszászy megbízásából cselekedett. Ezt soha nem sikerült bizonyítani, de

a gyilkos indítéka a mai napig tisztázatlan.

Lengyel és francia tisztek segítése

Ujszászy 1938-ban tért haza, 1939-ben kitört a második világháború, ekkor hazánk még semleges fél maradt. Bár a magyar állam részéről már ekkor erős lépések történtek a tengelyhatalmak irányába. A politikai eliten belül is létezett egy csoport, amely ellenezte a hitleri Németország támogatását, és inkább az angolszász vonalat képviselte. Ujszászy ebben az évben került a katonai és vezérkari elhárítás élére, és a nyugati hatalmak felé történő tapogatózó lépések megszervezésével foglalkozott.

A háború, mint tudjuk, Lengyelország lerohanásával kezdődött, ezzel az üggyel kapcsolatban a magyar fél még „ingadozó politikát” képviselt. A lengyelekre vonatkozó hírszerzési információkat átadta a németeknek, de megtagadták a hazai infrastruktúra használatát. A lengyel állam elfoglalása után lengyel tisztek menekültek Magyarországra, Ujszászy egyik fő feladata volt ebben az időben, hogy nekik segítsen nyugatra jutni, sőt a németektől megszökött francia hadifoglyoknak is segítettek abban, hogy biztonságos területre jussanak. Mindeközben arra is jutott ideje, hogy Horthyt győzködje: fogjanak össze a Szovjetunióval, és együtt lépjenek fel területi követelésekkel Romániával szemben. A kormányzó mereven elutasította az ötletet, mi pedig lassan száz év távlatából megállapíthatjuk, hogy Ujszászy taktikai és realitásérzéke sokkal magasabb fokon állt, mint az idős ellentengernagyé.

Elejétől fogva szkeptikus volt a német győzelemmel szemben

1941 júniusában megindult a Barbarossa-terv, a német hadsereg megindult a Szovjetunió ellen, nem sokkal később Magyarország is csatlakozott hozzá, hazánk belépett a második világháborúba. Visszaemlékezések szerint Ujszászy már ebben az évben többször kijelentette, hogy Németország és vele együtt hazánk veszíteni fog, de ekkor ezt még csak szűk körben merte hangoztatni. 1943-ban azonban a „hintapolitikát” folytató miniszterelnök, Kállay Miklós is elkezdett tapogatózni, tárgyalásokat kezdeményezni a különbéke irányába, és itt

Ujszászy, mint a hírszerzés feje, kitüntetett szerepet kapott.

Közben nem egy támadást el kellett viselnie a magánélete miatt. Ebben az időben már Karády Katalin vőlegénye volt. Állítólag azért nem házasodtak össze, mert Horthy nem engedélyezte a frigyet. Ujszászy ezért nyugdíjazását is kérte, de a kormányzó ezt is megakadályozta. Azért is támadásokat kapott, mivel „nem árja társaságban” mutatkozott nemegyszer, például rendszeresen töltöttek időt Jávor Pállal és zsidó származású feleségével, Landesmann Olgával. A kémszerzés főnöke többször segítette a származásuk miatt jogfosztott vagy sérelem érte embereket, például a Zsütiként ismert G. Dénes György dalszerzőt ő mentette ki a munkaszolgálatból, és Karády embermentő tevékenységét is fedezte.

A titkosszolgálat tevékenységének talán legismertebb epizódja a Veréb-misszió. 1944. március 16-án három amerikai ejtőernyős érkezett titokban Magyarországra, hogy megbeszéléseket folytassanak a különbékéről. El is jutottak a jugoszláv határról Budapestre, és ott megkezdődtek a tanácskozások, amelyekben Ujszászy is részt vett. Viszont március 18-án, gyakorlatilag pár órával az események bekövetkezte előtt kiderült, hogy a németek meg fogják szállni az országot. Az amerikai tisztek segítséget kértek ahhoz, hogy el tudjanak menekülni, Ujszászy erre nem volt hajlandó, csak annyit tanácsolt, hogy adják meg magukat a németeknek. A történtek az egyik amerikai tiszt, Duke ezredes visszaemlékezéseiben is olvashatók, ő meglehetősen neheztelt az eset miatt. A Veréb-misszióról szóló leírásában a kémfőnök volt az egyetlen magyar szereplő, akire negatív szavakkal emlékezett vissza. Ujszászy védelmében annyit elmondhatunk, hogy ekkor a gondolatai már grandiózusabb tervek körül forogtak. Szerinte a kormánynak Debrecenbe kellett volna költöznie, el kellett volna kezdeni a tárgyalásokat a szovjetekkel, és ezzel párhuzamosan megtámadni az akkor még német oldalon harcoló Romániát. A tervét elutasították, de talán érdekes eljátszani az alternatív történelem gondolatával, amelyben Horthy hallgat a hírszerzés vezetőjére.

A megszállók Ujszászyt (és Karádyt) letartóztatták,

de júniusban a kormányzó kérésére átadták a magyar hatóságoknak. Innentől kezdve Ujszászy várbeli védőőrizetben folytatta tevékenységét, azon dolgozott, hogy Magyarország a lehetőségekhez képest minél kevésbé hátrányos helyzetben legyen a háború végén. Tárgyalást szervezett ifjabb Horthy Miklós és a kommunista Rajk László között, de ő közvetített a megszállás után illegálisan működő pártok szervezete, a Magyar Front és Horthy között. Ebben az időben már a magyar elit egyre nagyobb része látta be, hogy nem folytathatja a „kisujjeltartós” politikáját a Szovjetunióval szemben, így igyekeztek a magyar baloldallal is kialakítani valamiféle kapcsolatot. Erre azért is volt szükség, mert a terv szerint a kiugrási kísérlet részeként a munkásság október 17-én sztrájkba kezdett volna, és fegyverhez juttatták volna őket, hogy harcba kezdjenek a megszállók ellen. A kiugrási kísérlet viszont elbukott, bujkálni kényszerült, 1945 februárjában a szovjet csapatok tartóztatták le.

Horthy szeretői és a kassai bombázás: feljegyzéseit politikai célokra használják

Hiába képviselte Ujszászy egész pályafutása alatt a németellenes vonalat, 1945 márciusában a Szovjetunióba hurcolták, a krasznogorszki különleges hadifogolytáborba. A láger arról volt ismert, hogy a valami miatt különlegesen fontos foglyokat őrizték itt, olyanokat, akiket a szovjethatalom „használni szándékozott” valamire, így a körülmények is jobbak voltak, mint a Gulag-szigetvilág más táboraiban. Viszont rendszeres volt a fogvatartottak ideológiai nevelése, ezeket a szemináriumokat többek között maga Rákosi Mátyás tartotta a magyar fogvatartottaknak, egészen addig, amíg vissza nem tért szülőhazájába. A különleges bánásmód olyanokban is megnyilvánult, hogy Ujszászy a krasznogorszki időkben nyilatkozhatott a szovjet rádióban, és (elvileg) az ő elmondásai alapján íródott egy cikk a Pravdában. Természetesen mindegyik anyag propagandacélú volt, Ujszászy „őrizgetése” pedig azt a célt szolgálta, hogy a nürnbergi perben tanúként vegyen részt, mondja el azokat az állításokat, amelyeket a szovjetek elvártak tőle. A perben fel is olvasták a vallomását Magyarország hadba lépésének körülményeiről, de személyesen nem engedték oda, és az angolszász feleknek sem engedték kihallgatni őt. (A vallomásával akarták bizonyítani, hogy Kassa bombázása előre eltervelt német összeesküvés volt.)

Ujszászy a krasznogorszki lágerben több feljegyzést írt, ezek, illetve kihallgatási jegyzőkönyvei nem kutathatók. Fogolytársai visszaemlékezései alapján azonban egy nagyon negatív kép bontakozik ki róla: ezek szerint törtetően viselkedett, többször „árulkodott” az őröknél társaira, hogy maga számára előnyökre tegyen szert. A háború után nem sokkal visszakerült Budapestre, valószínűleg 1948-ban. Itt is különleges helyen őrizték, egy Ilka utcai villában, ahol saját házvezetőnője volt. Ennek ellentételezéseként az ÁVO vezetőjének kellett különböző feljegyzéseket írnia ismert közéleti szereplőkről. A megkérdőjelezhető hitelességű vallomásokkal kompromittáló adatokat akartak gyűjteni az egykori kisgazda miniszterelnökről, Nagy Ferencről, de listát is állíttattak össze vele Horthy Miklós állítólagos szeretőiről. (Az illusztris társaságba Bajor Gizi és Horthy fiának, Horthy Istvánnak az anyósa is bekerült.) Egy feljegyzés szerint 1948 decemberében még biztosan életben volt, egy 1950-es dokumentum szerint már halott volt, és a Szovjetunióban hunyt el. Ha visszakerült a krasznogorszki táborba, akkor a láger névtelen sírjainak egyikében nyugszik.

Források:

(Borítókép: Mödlingi diákok a korból, Péchy László – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék