Magyarország már a 20. század első felében is kitűnt az európai országok közül a válások magas arányával. Ennek ellenére a válás itthon is sokáig szégyen volt. De vajon miért váltak Kolozsváron a budapestiek?

Az évi házasságkötések és házasságmegszűnések adatai azt mutatják, hogy 1978 óta a megszűnt házasságok száma folyamatosan meghaladja az új házasságokét. Ettől az évtől kezdve a házasságkötések száma gyors csökkenésnek indult, a válások száma pedig növekedett. Míg az 1960-as években a házasságkötések száma még mintegy 20 ezerrel haladta meg a megszűnt házasságokét, addig 1993-ban ez az arány mélypontra került – ekkor a megszűnt házasságok 33 910-zel voltak többen, mint a megkötött házasságok.

Kevesen vállalták a válással járó szégyent

Magyarországon 1786 óta lehet válni bizonyos felekezetekben, ekkor lépett ugyanis életbe II. József törvényerejű rendelete, amely a protestánsok és a zsidók körében lehetővé tette a házasságok felbontását. Ennek ellenére még évtizedekig a válások száma rendkívül alacsony maradt.

A 19. század végén és a 20. század elején Magyarországon a legtöbben nemcsak az újraházasodásról, de még a válásról sem álmodhattak. Jól mutatja ezt a helyzetet Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében a hős, Buttler János története, aki halottnak tetteti magát, hogy megszabaduljon kényszerházasságából, ugyanis az egyházi törvényszék annak ellenére sem érvényteleníti a frigyet, hogy bizonyíthatóan csalással köttetett. Az író számára sem volt ismeretlen a probléma, bár ő viszonylag könnyen tudott elválni 1878-ban Mauks Ilonától az evangélikus egyház keretein belül, miután elhitette nejével, hogy más iránt táplál érzelmeket. (Valójában a válás oka az volt, hogy Mikszáth úgy érezte, jövedelem nélkül nem méltó feleségéhez, és amikor biztos egzisztenciát teremtett, 1883-ban újraházasodtak, és további huszonhét évig boldogan éltek együtt.)

A családjog ekkor még tehát teljes egészében az egyház hatáskörébe tartozott, és mivel a társadalom többsége katolikus volt, a házasságot Isten kötelékének tekintették, amelyet ember nem bonthat meg. Kivételt csak az evangélikus és református egyház jelentett.

Az egyházi házasságok felbontására csak akkor volt lehetőség, ha bizonyítást nyert valamelyik fél hűtlensége vagy rendellenes viselkedése, csakhogy a nyilvános szégyen és megaláztatás keveseket ösztönzött erre a lépésre.

Ennek tükrében Budapesten az elvált nők aránya az első világháborúig alig érte el az egy százalékot. Hiszen elvált nőt házasságra senki sem kívánt elvenni, főleg ha gyermekei is voltak. Aki mégis ilyen helyzetben bontotta fel házasságát, annak számolnia kellett azzal, hogy életét egyedül kell leélnie. 

Talán az sem véletlen, hogy leggyakrabban a színésznők váltak el, a színházi világban minden negyedik házasság felbomlott.

Míg korábban a színésznők szinte kizárólag szakmai berkekből választottak partnert, a 19–20. század fordulóján már a legmagasabb társadalmi körök is nyitottak voltak házasságkötéseik előtt, vagyis innentől kezdve polgárok és nemesek is elvehettek színésznőt. Érdekes tény, hogy ezeknek a házasságoknak közel fele válással végződött, abban az időben, amikor az összlakosságban a válások aránya alig érte el az egy százalékot.

Megindult a válásturizmus

A szigorú szabályok miatt a 19. század második felében a budapestiek gyakran Kolozsváron, az unitárius egyházi bíróságokon intézték válásukat, mert az itt zajló válás gyorsabb és egyszerűbb volt, mint a Budapesti Királyi Törvényszéken folyó eljárás, és lehetővé tette a gyors újraházasodást is. Az unitárius eljárás esetében elég volt, ha az egyik fél kifejezte, hogy „gyűlöli” házastársát, így gyakorlatilag biztos volt a válás kimondása. A Kolozsváron történő pereskedés ráadásul diszkrét volt, az ítélethozatal nyilvános, de az egész eljárás kevésbé volt szem előtt, ellentétben a nyilvános budapesti bírósági tárgyalásokkal. A kolozsvári eljáráshoz azonban katolikusnak kellett unitárius hitre térnie, ami komoly lelkiismereti és vallási ellenérzéseket váltott ki sok házasfélből.

A migrációs válások főként középosztálybeli származású emberek körében voltak népszerűek. Egy országgyűlési képviselő például unitárius hitre tért, hogy foganatosíthassa válását Kolozsváron, és akár két hónapon belül újra megesküdhetett választottjával, miközben előző házastársáról a család nem is tudott. Egy budai vasúti hivatalnok több éven át próbált válni, végül 1887-ben tért át unitárius hitre, és indította el válóperét Kolozsváron, de az első felesége még így is végig jogi harcot folytatott a nőtartásért. Nem véletlen, hogy a válások során a nők gyakran ellenálltak az unitárius hitre való áttérésnek, mivel az nem biztosított számukra anyagi jogokat, amelyeket a budapesti bírósági eljárás során megtarthattak volna.

Növekedő „válási kedv”

1907-től a válások száma lassan növekedésnek indult, mert a liberális joggyakorlat lehetővé tette a házasságok könnyebb felbontását. 1910–1911-ben ezer fennálló házasságra 1,9 válás jutott, és miután 1919-ben a Tanácsköztársaság megkönnyítette és egyoldalúan is lehetővé tette a válásokat, ez az arány 1921-re megkétszereződött. A Horthy-korszakban csak azokat a válásokat ismerték el, amelyeket újraházasodás követett; akik nem kötöttek új házasságot, azoknak a régi szabályok szerint kellett kérelmezniük házasságuk felbontását.

A háború utána válások száma radikális emelkedésnek indult, és válni is könnyebb lett. Az 1952 óta érvényben lévő házasságfelbontási szabályozás eltörölte a házastársi vétken alapuló bontóokokat. Helyette a „komoly és alapos ok” elvét vezették be, amely a gyakorlatban szinte korlátozás nélkül tette lehetővé a házasság felbontását, így a bíróságok előtt könnyebben nyílt meg az út a válás előtt. Emellett átrendeződtek a családon belüli szerepek, gyengült a család belső egysége, a nők egyre inkább kereső tevékenysége és a városokban történő letelepedés új alternatívákat hozott az ismerkedésben.

Az erotika ránehezedik a családi életre

Nem véletlen, hogy a válások témája igencsak érdekelte a társadalmat a szocializmus éveiben. A Nők Lapja 1979-es évfolyamában a válás amolyan „hot topic”-ként szerepelt, hiszen ebben az évben volt a Nemzetközi Gyermekév, amely aktualizálta a családi konfliktusok kérdését. A válás nem csupán jogi kérdésként, hanem társadalmi, pszichológiai és egyéni konfliktusként is megjelent a lap hasábjain.

A cikkek főként a nők nézőpontját tükrözték, hiszen a szerzők között túlnyomórészt nők szerepeltek, és az olvasói leveleket is döntő többségben nők írták.

A válás okaira vonatkozóan gyakran a személyes és pszichológiai problémákat, érzelmi tényezőket emelték ki, a válás következményeit pedig többnyire hátrányosnak ábrázolták.

Kertész Magda És miért válnak? című cikkében például a Magyar Jogászszövetség családjogi bizottságának tanácskozásaira hivatkozva vázolta fel a lehetséges tényezőket, kitérve arra is, melyek a leginkább releváns, válóokként megjelenő kategóriák a bírói gyakorlatban. Ezek között megjelenik a „szexuális összeférhetetlenség”, amelyben egymásnak feszülnek a férfiak túlzott igényei és a női elzárkózás, illetve a modern művészet által is népszerűsített túlzott erotika előtérbe kerülése, mely ránehezedik a családi életre.

A cikkek alapján váláshoz vezet az alkoholizmus és az ehhez társuló agresszió. Az írások sokat foglalkoztak a város-vidék megkülönböztetéssel is, és azt a következtetést vonták le, hogy a házasság tartósságához, megbízhatóságához általánosságban kapcsolódnak a vidéki házasodási szokások, amihez képest a modern társadalom megnövekedett szabadságával mégsem nyertünk oly sokat.

Egyes szerzők a válást a gyermek szemszögéből is megvizsgálták, hangsúlyozva annak negatív hatását a fejlődő lélekre, és nemegyszer gyermeket is megszólítottak a cikkben. Egy tizenhat éves fiú Tolnai Erzsébettől kért segítséget abban, hogy hogyan mondja el szeretett, de a válást követően „idegronccsá” vált anyjának, hogy szeretne apjával több időt tölteni:

Anyut nagyon sajnálom, de szegény, velem is cirkuszol. Ha fél órát kések, »szívgörcsöt kap«, mert az icipici, egy méter nyolcvan centis kisfiacskája elveszett – illetve »ugyanolyan megbízhatatlan csavargó vagy, mint az apád, miattatok lettem 35 évesen idegroncs«. Nem merem neki bevallani, hogy a törvényes »láthatáson« kívül is feljárok apámékhoz. […] Szólni pedig nem merek, mert anyu nyomban zokog és elájul. Mindkét szülőmet szeretem, de nem tudom, mit kellene most tennem.

A válás negatív hatását emeli ki a Válási árvák című „kiáltvány” a lapban, amit Ambró Ilona Kossuth-díjas tanítónő írt:

A válásra készülő szülőkhöz szólok: legalább a Nemzetközi Gyermekév alkalmából hozzanak egy kis áldozatot, és ne adják gyermekiknek ajándékba kihűlt fészküket. Oly sok a világban bukdácsoló válási árva. Szívszorító, hogy apja is, anyja is van, mégis árva. Sok közülük rendes emberré nő, de sok elindul a lejtőn. Még a vadállat is védi a fiait, míg azok önerőből nem szerezhetik meg táplálékukat. Az ember gonoszabb? Életet adni tudott, de gyermekét az élet útjára indítani már nincs erő? Nem szólal meg odabenn valami? Közeledik a karácsony, hát hadd kérdezzem meg: látták-e már, ahogyan a karácsonyi gyertyák fénye gyermeki könnyeken megtörik? Én láttam. Megrendítő volt. Tizenéves válási árvákról van szó, akik már átérezték az elhagyott szülő fájdalmát és az elhagyó csúnya tettét, aki – épp karácsony előtt elhagyva családját – csábítója karjai közt boldognak hazudta magát. […] A hazaárulás nagy bűn, a törvény – helyesen – szigorúan bünteti. A családárulás, a jövő nemzedék lejtőre lökése nem bűn? Mert ezek a gyermekek (tizenévesekről beszélek) szenvednek, lelkileg összetörnek, még akkor is, ha leplezik érzelmeiket.

Családárulás ide, válási árvák oda, a 70-es évektől kezdve – kisebb visszaesések ellenére is – a válások száma gyors ütemben emelkedett, és ezt a szigorítási próbálkozások sem tudták visszavetni. Az 1980-as évek közepére a házasságok már több mint egyharmada fejeződött be válással, 2024-re pedig 17 732 volt a válások száma, és a felek átlagosan 14 év után mondtak nemet a közös életre.

Források:

(Borítókép: Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék