A tér megszületik
A mai Csarnok tér akkor kezdett el teresedni, amikor 1896-ban felépült a Központi Vásárcsarnok, és felmerült az igény, hogy minden irányból könnyen megközelíthető legyen. Csakhogy a tér helyén ekkor még sűrűn felépített lakóházak kusza halmaza állt. Tízet lebontottak hát közülük, ezzel pedig megszületett a tér, amit logikusan magáról a csarnokról neveztek el. Hamar megtalálta a rendeltetését is: a vásárcsarnok meghosszabbítása lett. Azok az árusok, akik már nem kaptak bentre engedélyt meg saját standot, és ezért kiszorultak a vásárcsarnokból, kint, a téren kezdték el árusítani a portékájukat. Ezek főleg zöldség- és virágárusok, meg háztartási eszközökkel kereskedők voltak.
A nyílt színi árusítás az 1960-as évekig tartotta magát a téren, ekkor azonban megjelent itt az autóforgalom, ami egyre sűrűbb és sűrűbb lett, a piac és a tömegközlekedés pedig csak gondot okozott egymásnak. Előbbi húzta a rövidebbet, a téren való árusítást rövid időn belül megszüntették. Egyedül a fenyőfaárusok maradhattak, de ők meg csak az év végi ünnepi időszakban lepték el a teret. Manapság azonban már ők sem pakolnak ki a téren, ami megmaradt így az itt átmenő forgalomnak, beleértve a kerékpárosokat is, meg azoknak, akik szívesen leülnek itt csak úgy, vagy azért, hogy átgondolják még egyszer, mi mindent is kell venniük a csarnokban, vagy hogy a piacozás után kipihenjék a fáradalmakat.
Élet a tér előtt
A Csarnok tér és környéke azon része a városnak, ahol már jó régen is éltek emberek. Az Árpád-korban itt volt Szenterzsébetfalva, amelynek lakói 300 éven át viszonylagos nyugalomban éldegéltek. Utána jöttek a törökök, és Pesttel együtt felgyújtották, hogy aztán másfél évszázadon keresztül lakatlan legyen a terület. A török kiűzését követően fokozatosan tért vissza ide az élet, bár első körben kissé bizarr módon: a görögkeleti felekezet nyitott itt temetőt az 1600-as évek második felében. 2012-ben építkezések folytak a téren, ekkor bukkantak rá a temető nyomaira, összesen 285 ember maradványait emelték ki a földből.
A 18. század során fejlődött a város, egyre több lett a beköltöző, akiknek egyre nagyobb élettérre volt szükségük, ezért elkezdték felparcellázni a környéket, beleértve a temető területét is, ami így szépen lassan kiszorult innen, a helyét pedig egyre több, egyre nagyobb és egyre sűrűbben épített lakóházak foglalták el. Mivel a közelben, a Duna-parton működött a rakpiac, ezért elsősorban olyanok költöztek ide, akiknek folyamatos dolguk akadt ott: vargák, molnárok, halászok, csónakosok, majd zöldség- és gyümölcskereskedők, hentesek és mészárosok. Aztán, ahogy azt már korábban tisztáztuk, felépült a vásárcsarnok, és megindult a piacozás.
A tér házai
A Csarnok tér a Ferencváros egyik legkisebb tere, alig pár épület határolja csupán. Egykor az itt álló transzformátorház minimalista és szögletes tömbje jelentette az egyik határát. Az épületet viszont csak az ipari létesítményekért és formákért rajongók bírták, mindenki más elborzadt tőle, ha ránézett. Azt nem tudni, hogy ez közrejátszott-e abban, hogy a 2010-es évek elején elé építettek a Duna közelsége miatt hullám formájú hotelt, de nagyrészt most már kitakarja ugyan a képből a transzformátorházat, viszont ugyanúgy megosztja a városlakókat, mint a korábbi állapot.
Szerencsére szépség is akad a téren, ami a környéken élők és erre járók esztétikai érzékét simogatja inkább. Ott van mindjárt a Pecz Samu által tervezett piacépület, ami hiába csak a hátulját és az egyik oldalát mutatja felénk, az is szemrevaló. A tér talán legmeghatározóbb lakóháza 1905-ben, Paulheim István tervei alapján épült fel a Csarnok tér 3–4. alatt. Később Mahdal József paprika-nagykereskedő tulajdonába került, és ekkor vált a tér fontos épületévé. A földszintjén üzemelt a Csarnok kávéház, ami a csarnokbeli nagykereskedők krémjének fontos találkozóhelye volt.
Az élelmiszer-kereskedő Politzer testvérek, Gusztáv és Zsigmond terveztették Staerk Sándor építésszel a Csarnok tér 5. alatti házat 1897-ben. Végül itt áll Horváth Mihály történész, a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének megrendelésére épült neoreneszánsz lakóépület, amit a széles és nagy sarokerkélyek dobnak fel igazán. Kallina Mór tervei alapján épült 1875-ben.
Manapság a tér lehetne egy kis eldugott, csendes zug is a vásárcsarnok mögött, annak árnyékában, de a már említett átmenő forgalom kissé zajossá és sűrűvé teszi. Persze a teret zöldítették, parkosították az utóbbi évtizedekben, és ettől egyre otthonosabbá vált, az autókat valamiféle nyugalom vagy az arra való városrendezési törekvés ellensúlyozza. De a legjobbat az tenné a Csarnok térnek, ha az autók teljesen eltűnnének innen, és másfelé közlekednének, csak hát a környék zsúfoltsága meg a névadó vásárcsarnok miatt ez egyelőre lehetetlen küldetésnek tűnik.
Források:
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
