A nagy világvégebiznisz
Az apokalipszis, az általunk ismert, lakott és megélt világ végső, totális elpusztulása – velünk együtt természetesen – valamiért hálás témája a művészetnek, ideértve a magas és a popművészetet egyaránt, már ha szükséges ez a fajta felosztás. A „mind meghalunk” üzenetét hordozó katasztrófafilmek népszerűsége töretlen, a különbség pedig köztük mindössze annyi, hogy mindig más jelenti a végveszélyt. Bár az idők során az emberi kreativitás is kitalált pár pusztulási módot, de azért a sorvezető a témában még mindig a Biblia, az Újszövetséget lezáró Jelenések könyve, amelyben János evangélista meséli el szörnyűségekben tobzódó világvégi vízióit.
A Jelenések könyve kimeríthetetlen inspirációs anyag, ezt egy sor alkotás bizonyítja, méghozzá minden művészeti ágból, mert hát egyik sem érintetlen a világvégétől. A képzőművészet talán ebben is az élen jár, az apokalipszis témájú képek száma egészen magas, akár több nagyobb és párhuzamosan megrendezett kiállítás is összejönne egy ilyen szörnyen sötét ernyő alatt. Most azonban nem ez a helyzet, hanem az, hogy a Szépművészeti Múzeum Grafikai kiállítóterében, csütörtöktől vasárnapig látható egy apokalipszissel foglalkozó kiállítás, amelynek minden egyes darabja a Jelenések könyvét idézi.
Végpusztulás míves kivitelben
Arra, hogy a világvége, meg az Újszövetség zárókönyve mennyire foglalkoztatta mindig is az alkotókat, a legjobb példa a kiállításon látható művészek időbeni eloszlása: a 15. századtól kezdve a 20. századig terjed az érintett időszak. Albrecht Dürer természetesen nem maradhatott ki a tárlat alkotói közül. Jean Duvet rézmetszetei vagy id. Lucas Cranach fametszetsorozatai is hasonlóan erősek, és ugyanez elmondható Odilon Redon, Sigmund Hebenstreit, Martin Schongauer munkáiról is. A hazai alkotók mind modern mesterek, olyanok, mint Kondor Béla vagy Stettner Béla. De mindegy, ki melyik kor gyermeke, a világ mindegyikük képein szörnyű módon hasad szét darabjaira, és pusztul el bármi nyom nélkül.
Azon túl, hogy ezek a képek művészi figyelmeztetések is az emberiség felé, hogy jobb lesz vigyázni, különben az lesz, amit az alkotók különböző eszközökkel megrajzoltak, kijelenthető a kiállítás képeit szemlélve még az is, hogy jobb az apokalipszist nézni, mint átélni. Persze ezt a jelen grafikai alkotások és a tárlat nélkül is tudjuk, minimum sejthetjük, de ne csak azért nézzük meg a kiállítást, hogy elkerüljük a világégést, hanem elsősorban azért, mert bámulatosak és hatásosak a művek.
Van, akinél a részletgazdagság a lenyűgöző, másnál a minimalizmus, és van, ahol pedig az a sajátos fantázia, eredeti látásmód, ami a bibliai jeleneteket még rémisztőbbé nagyítja fel. És az is bebizonyosodik: az apokalipszis nemcsak ijesztően hátborzongató, hanem a mélyén ott van a pusztulás kíméletlen szépsége is.
(Borítókép: Stettner Béla: Háború/Apokalipszis I., 1971, Szépművészeti Múzeum)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
