Magyarországot a két világháború környékén mintegy másfél millió ember hagyta el, akiknek többnyire maradtak itthon rokonaik. A kivándorlók közül sokan meggazdagodtak új hazájukban, ám nem tudtak olyan egyszerűen segíteni a vasfüggöny mögött ragadt hozzátartozóiknak. Pénzt küldeni ugyanis nem lehetett, hiszen a nyugati valuta tartását szigorúan büntették, a külföldről érkező csomagok pedig nem mindig értek célt.
Mivel óvatos becslések szerint is több százezer ember akart időközönként hozzátartozójának ezt-azt küldeni, komoly üzleti lehetőséget rejtett a helyzet megoldása. Így jött létre az IKKA, vagyis az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció, amelynek segítségével Nyugaton élő magyarok itthon élő barátaiknak, rokonaiknak ajándékot vagy pénzt küldhettek. Az ötlet korántsem volt egyedi, a környező országokban is működött hasonló rendszer, a lengyel Pekao, a csehszlovák Tuzex, az NDK-beli Genex is segítette, hogy a gazdag rokonok segíthessék a kevésbé szerencsés keleti blokkban ragadtakat.
Ahol fél disznót és sírgondozást is lehetett venni
Az IKKA a II. világháború után még egy klasszikus csomagküldő szolgáltatásra hajazott, vagyis a külhoniak egy termékkatalógusból kiválasztották, mit küldenének, a magyar állam pedig gondoskodott róla, hogy az ajándék eljusson a címzetthez.
Virtuális vásárlás évtizedekkel az internet megjelenése előtt, azzal a különbséggel, hogy a csomagot azért itt-ott megdézsmálták.
Minőségi ugrás akkor történt a szolgáltatásban, amikor az állami Magyar Külforgalmi Rt.-től az IBUSZ vette át. Az 1902 óta létezett patinás turisztikai cég 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával vált híressé, és – a szocializmus éveit túlélve – ma is működik. Az IKKA-val is sikerült újat mutatniuk, az ajándék ugyanis ekkor már nemcsak konkrét termék, hanem szabadon beváltható utalvány formájában is létezett.
Az újságok rendszeresen közzétették azoknak a Nyugatról érkező áruknak a listáját, amelyekre be lehetett váltani az utalványokat. Az 50-es években kávé, alkohol, nyugati cigaretta vagy ruha szerepelt a slágertermékek között, amiket a külföldön befizetett értékben a címzett választhatott ki az IKKA-lerakatból. Később elektronikai cikkeket, sőt lakást, kocsit, de akár fél disznót, sírcsokrot, sírgondozást is lehetett venni. 1956-ban, amikor 200 ezren elhagyták Magyarországot, az IKKA 5-10 milliós devizabevételhez segítette az államot, amire az alacsony export következtében kialakult devizahiány miatt szükség is volt. Persze egy kis ügyeskedés itt sem ártott, amire a túlszabályozott rendszer amúgy is rákényszerítette az embereket.
Üzérek és tisztes családanyák ügyeskedése
A 92 éves László 1956-ot követően Svájcban telepedett le, ahol tehetős emberré vált. Budapesten élő nővéréről és édesanyjáról, Katalinról igyekezett továbbra is gondoskodni, ebben nyújtott segítséget az IKKA. Persze nem az elképzelt módon, hiszen a magyar rokonoknak a 60-as évek elején vásárolható holland kakaó és desszertválogatás helyett inkább tűzifára és a villanyszámla befizetésére kellett pénz. László ezért nagyobb összegeket küldött haza, melyeket ekkor már utalvány formájában is kézhez lehetett venni. Ekkor lépett akcióba a család élelmes barátja, Rozál, aki az IKKA kínálatát kimazsolázva jelezte a jobb módú ismerősöknek, hogy milyen különlegességekhez lehet hozzájutni. Rozál hosszú listával indult nejlonharisnyáért, illatos mosóporért, márkás cigarettáért, majd a szállítmányt kézbesítette a megrendelőknek, akik forintban fizettek. A befolyt összeg a kisnyugdíjas Katalinnál landolt, aki így végre rezsire költhette azt.
A tisztességes budai családanyának, Rozálnak egyébként kellemetlen perceket szerezhetett volna, ha kiderül ez a kis ügyeskedés. A rendszer túlszabályozottsága rendszerint a kisemberek életét nehezítette, ám nem tartotta vissza a bűnelkövetéstől a nagyhalakat. A szocializmus évei alatt üzérkedésnek nevezték, amikor valaki megfelelő engedélyek nélkül kereskedett és ezt az árak drágítására használta. A bűncselekményért akár börtönbüntetés is járhatott, a példa azonban mégsem lehetett elrettentő, a 60-as évek elején az IKKA boltok körül ugyanis rendszerint hemzsegtek az üzérek, akik felvásárolták az utalványokat, majd a belőlük vett nyugati mosógépet, hűtőt, ruhaneműt többszörös haszonnal adták tovább. Az 1960-as években szellőztették meg Reinitz Vilmos ügyét, aki IKKA-üzérkedésből élt. Az egyes cikkeket 400-600 forintos haszonnal adta tovább, így hetente 5000 Ft-ot is megforgatott azokban az időkben, amikor egy átlagfizetés néhány száz forint volt.
Mivel a 60-as évek végén már a több tízezres szintet is elérhette az üzérek nyeresége, látszott, hogy meg kell reformálni az IKKA-t. Átvette az IBUSZ-tól a Monimpex, a magyar áruk külföldi forgalmazásáért felelős nagyvállalat. Ezzel újabb szintet lépett az IKKA, az addigi sufniszerű lerakat helyett szép, elegáns áruházakat hoztak létre, ügynökségeik működtek Amerikában, Kanadában és Ausztráliában is. Az OTP átvette az utalványok pénzforgalmának bonyolítását, így 1968-tól már nemcsak ajándékokat, hanem – az OTP-fiókok közreműködésével – pénzt is lehetett küldeni külföldről. Az üzérek az időközben megjelent dollárboltok környékén leltek új otthonra, ahol direktben is lehetett valutáért vásárolni, feltéve, hogy az embernél volt német márka, svájci frank vagy dollár, ami a többség számára nem állt rendelkezésre. 1968-tól aztán az IKKA működtetését átvette az OTP, ami újabb fénykort hozott el. Külföldön bolthálózatot építettek, az itt dolgozó alkalmazottak 10-15 százalékos jutalékért intézték az ügyeket, reklámkampányokkal segítették az értékesítést, így az IKKA-ból származó bevétel 15-20 millió dollárra emelkedett.
Nekem megvolt Amerika, amíg másnak csak az IKKA
– énekelte Fenyő Miklós a Made in Hungáriában. Még sokan emlékeznek a Münnich Ferenc (ma Nádor) utcai vagy a Tüköry utcai IKKA-fiókokra, ahol szebbnél szebb és némi szabadságot is hozó nyugati termékeket lehetett venni. A 80-as években aztán könnyebb lett az utazás, javult a hazai árukínálat, és megjelent a világútlevél is, így a magyarok már könnyebben hozzájuthattak a külföldi termékekhez. Eljött a bevásárlóturizmus kora, a Ladák, Skodák tetején a hazai panelházakba utazó mikrosütők, hűtők időszaka, az IKKA-nak pedig bealkonyult, boltjai az 90-es évek közepéig működtek.
Források:
(Borítókép: Magyar Rendőr – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
