A nagyon régi óbudai piac
Óbudát hivatalosan Budapest születésekor, 1873-ban nevezték el Óbudának, bár a név akkor már régóta – a 15. század közepe óta – létezett. Előtte egyszerűen csak Buda volt a neve. Királyi birtok volt, majd később, egészen a törökök betöréséig királynői: I. (Nagy) Lajos adományozta az anyjának, Károly Róbert egykori feleségének, Lokietek Erzsébetnek. Két központja volt a településnek: egy világi és egy egyházi. Utóbbi nagyjából ott volt, ahol manapság a Fő teret találjuk, előbbi pedig azon a ma is széles és beépítetlen placcon,
ahol az óbudai zsinagóga és a Budapest Galéria néz szembe egymással.
Mivel a közelben volt a kikötő, illetve a környékről indult a rév is, ezért itt alakították ki a piacot, ami körül a tehetős világi budai lakosok építkeztek. A régi Buda központját jelentő piac mellett élt többek között a bíró, Erzsébet királyné egyik udvarhölgye és a királynéi várnagy is. Jellemzően kétszintes házakban laktak, melyek földszintjén általában élelmiszerraktár és borospince volt, az emeleten pedig a lakrész. A kikötőbe osztrák, cseh–morva és bizánci hajók futottak be, a kereskedők a portékáikat az itt kialakított piacon adták el, akárcsak a környéken élő gazdálkodók, akik szőlőt termesztettek a budai lankákon, abból pedig bort készítettek.
Íródeák házából sörfőzde, sörfőzdéből galéria
A Budapest Galéria mellett induló Zichy utca helyén már a középkorban is egy utacska vezetett el, egyenesen a klarisszák kolostoráig és templomáig. Erre azért volt szükség, mert a házban élt a nővérek íródeákja, Ferenc. A házhoz tartozott egy kert is, illetve a házhoz hozzáépítettek két kisebb épületet, melyekben hússzékek, vagyis húst és hústermékeket árusító üzletek meg mészárszékek működtek. Ferenc deák 1499-ben nemesi címet kapott, és minden bizonnyal ennek is volt köszönhető, hogy pár év múlva megkapta a királynétól a ház mögötti telket is, amelyen ugyan már állt egy épület, ám azt lebontatta, házát pedig átépíttette.
1541 után, a török uralom idején a piactér elnéptelenedett, az itt állt épületek romossá váltak. A mai galéria még rosszabbul járt: tűzvész tette lakhatatlanná. A török kiűzése után a Zichy családé lett a birtok, ők pedig az 1690-es évek második felében a romos épületet helyreállították, az új házban pedig egy sörfőzdét alakítottak ki. Eleinte egy sörfőzde működött csak, de mivel az üzlet jól pörgött, egy közeli utcában a Zichyek kialakítottak még egyet. Ám a két sörfőző között viszálykodás tört ki, ami oda vezetett, hogy 1735-ben a piactéri főzdét felszámolták. Azért azt, mert a viszályt ez a sörfőzőmester robbantotta ki, ráadásul gyengébb minőségű volt a söre, és drágább is.
A 18. század során a házat többször megújították és átépítették, aminek az lett az eredménye, hogy a középkori jellege elveszett. De csak egy időre, nagyjából 200 évre. 1976-ban régészeti kutatás kezdődött az épületnél, ami 1982-ig tartott. Ennek során kibontották a Lajos utcai ház gótikus ajtó- és ablakkereteit, helyreállították a középkori kapubejáratát, valamint a pincéjét. Később ide költözött a Budapest Galéria kiállítótere, de nemcsak kortárs képzőművészeti tárlatokat rendeznek, hanem művészcsereprogrammal is foglalkoznak, valamint művészetpedagógiai foglalkozásokat is tartanak. A pincében pedig egy állandó kiállítás látható a középkori eredetű épület történetéről.
Források:
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
