Techmogulok a fény szolgálatában
A 19. század második felében a technológiai fejlődés teljesen átalakította az addigi életet, az internet megjelenéséhez lehet hasonlítani ezt a robbanást. A század végére aztán sorra nyíltak azok a gyárak, amelyek ma is meghatározzák, hogy milyen elektronikai eszközök kerülnek az otthonainkba. Magyarország megérezte az új idők szeleit, támogatta az ideköltöző gyárakat, Újpesten a felvilágosult Károlyiak helyi kedvezményekkel is segítettek, így a 20. század elejére a Monarchia negyedik legnagyobb ipari központja alakult ki Angyalföldtől indulva a Duna-parton, egy valóságos Szilícium-völgy. A környék fényes csillagai az Egyesült Izzó és a Magyar Wolframlámpagyár voltak, amelyek évtizedeken át folytatták vérre menő konkurenciaharcukat, pedig közös gyökerük volt. Az Egger fivérek Kremeneczky Jánossal közösen alapították az Első Osztrák–Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot 1882-ben. Ez a cég volt az elődje az Egyesült Izzónak, melynek üzemeiben készültek a Tungsram izzók; ezek márkanevét vette fel jóval később a teljes vállalat. Az Orion alapítója Eggerék társa, Kremeneczky János volt, aki létrehozta a Magyar Wolframlámpagyárat, ami a 20-as években kezdte el – Orion márkanév alatt – forgalmazni a termékeit.
Kremeneczky 1850. február elsején Odesszában született, Jonas Joszipovics Levinson néven. A halálakor készült megemlékezés egyszerre festi tettre kész realistának és megérzéseire hallgató idealistának, dicséri szorgalmát, fegyelmezett munkabírását. Cionistaként nemcsak az ipar úttörője, hanem Herzl Tivadar közeli munkatársa is volt, a Zsidó Nemzeti Alap létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, Bécsben és Jeruzsálemben is utcát neveztek el róla. A közösségéért tenni kész szakember azonban kíméletlen harcossá változott, ha üzleti érdekei úgy kívánták, sajátos vállalati stratégiái miatt életműve úgy fest, mintha egy ősstartuppert látnánk magunk előtt.
Pályafutása elején a orosz távíróhálózat kiépítésében segédkezett, de hamarosan szűk lett neki a tér, így 1874-ben beiratkozott a berlini Műszaki Főiskolára. A Siemens & Halskénél kezdett dolgozni, hogy fizetni tudja tanulmányait. Már ekkor látszott, hogy jól fekszik neki a techipar, ő készítette el a gyár első telefonkészülékét. Néhány évvel később Párizsban, a Société Générale d’Électricité Procédé főmérnökeként foglalkozott ívlámpákkal, ennek kapcsán 1880-ban került Bécsbe. Maradt a császárvárosban és felvette a Johann Kremenezky, magyarosan Kremeneczky János nevet.
Eggerékkel közös cége sikeres lett, ám ő nem volt elégedett, kivált és létrehozta Ausztria első nagyüzemű szénszálasizzólámpa-gyárát. 1896-ban a Schuckert Művek felvásárolta cégét, Kremeneczky pedig műszaki igazgató lett. Mivel úgy érezte, hogy nem fordítanak elég figyelmet az izzólámpákra, újra kivált és ismét egyedül fogott bele a szénszálas izzók gyártásába. A technológia azonban fejlődött, megjelentek a volfrámszálas izzók, melyek szebb fényt és hosszabb élettartamot biztosítottak a korábbi változathoz képest. A találmányt az Egyesült Izzó 1905-ben kezdte gyártani, 1906-ban pedig Kremeneczky is piacra dobta saját volfrámlámpáját, döntése szinte váteszi volt, egy évvel később már 2,5 millió készült a típusból. Bécsi üzemét kinőtte, így fordult figyelme Újpest felé. 1913-ban döntött úgy, hogy bérbe veszi a Váci út 74-et, a Fővárosi Elektromos Művek székházának egyik emeletét, az 1901 óta Újpesten működő Egyesült Izzó gyárának közvetlen közelében. Ezzel két évtizeden át tartó vetélkedés vette kezdetét, megszületett a magyar ipar Ewing–Barnes párosa.
Az Orion a Tungsram ellen
Kremeneczky cége, a Magyar Wolframlámpagyár nemcsak izzókat, hanem szárazelemeket, villamossági cikkeket is gyártott, a vetélytárs megjelenése pedig csípni kezdte a szintén jelentős piaci részesedéssel és komoly tudásbázissal rendelkező Egyesült Izzó, a Tungsram szemét. Kartellmegállapodást kötöttek, melynek keretében évi egymillió darabra korlátozták a Magyar Wolframlámpagyár által termelhető izzók számát, 1917-ben pedig a Tungsram 50 százalékos részesedést szerzett a Wolframlámpagyárban. Ám a harc ezzel korántsem ért véget.
A Magyar Wolframlámpagyár beszállt a hadiiparba az I. világháborúban, nemcsak izzólámpákat, de zseblámpákat, hőpalackokat, villanymelegítőket, transzformátorokat is gyártottak. A konjunktúra számukra is meghozta eredményét, ami együtt járt azzal, hogy szűk lett a kartellszerződés biztosította keret, így Kremeneczky merész lépésre szánta el magát. 1921-ben alapított egy másik céget is, az érdekeltségébe tartozó két vállalat pedig 1921-ben együtt már 1,8 millió izzót állíthatott elő. Éppen ebben az évben került Aschner Lipót, a Tungsram legendás vezetője a vezérigazgatói székbe, ám Kremeneczkyben még ő is emberére talált. A techgurunak olyan jól futott a szekere, hogy gond nélkül visszavásárolta az Egyesült Izzó 50 százalékát korábbi cégében, teljes győzelmet aratott.
A Magyar Wolframlámpagyár 1924-ben megalapította saját részvénytársaságát Orion Villamossági Rt. néven, ezzel pedig megszületett a legendás Orion márka. 1927-ben kezdtek hangszórót gyártani, de figyelmük egyre inkább a rádiógyártás felé fordult, amivel abban az időszakban sok amatőr is próbálkozott. 1929-ben megnyílt az Orion Rádió Iskola, ahol három hónapos tanfolyam keretében oktatták a rádió működésének, szerelésének rejtelmeit. 1930-ban pedig megszületett slágertermékük, az Orion rádió.
Százéves logó: Kremeneczky nemcsak a technológiai fejlesztések tekintetében látott a jövőbe, tőle származik az Orion elnevezés is. Az Orion az északi félteke legfényesebb csillagképe, jó asszociáció, ha egy cég izzókban utazik. A csillagkép része az Orion-öv, vagyis a Három nővér. Erre utal a cég háromarcú emblémája, amit Bottlik József tervezett 1925-ben. A megjelenés kifinomult art deco esztétikája a korabeli német techcégek (például az AEG) hatását tükrözi. Az is újdonságnak számított, hogy a grafikus rendszerben, variálható elemekben, vagyis igazi arculatban gondolkozott. A három, indiántotem-szerű fej a hang minden irányba való terjedését is szimbolizálja. A logót, sőt az arculatot nemegyszer használták engedély nélkül más márkák, például egy perui tévé mobilappja és egy San Francisco környéki gördeszkabolt is. Az ilyesmi persze elfogadhatatlan, ám bizonyítja, hogy az alkotás még manapság is frissnek hat. Nem véletlen, hogy az Orion a Magyar Nemzeti Galéria 2022-es art deco plakátkiállításán is kiemelt szerepet kapott. Bár a cég már csak árnyéka önmagának, a török és kínai gyárakban készült termékeken még mindig Bottlik csodás, százéves emblémája szerepel.
1926-ban Kremeneczkynek még volt ideje összevonni két jól működő cégét, majd beütött a gazdasági válság, és az egész szektor a földbe állt. A válságot az Orion és a Tungsram is megsínylette, de széles termékportfóliójuk segítette a túlélést. A harc a 30-as évek elején folytatódhatott, ám 1931-ben Kremeneczkynek fizetési nehézségei támadtak, vállalatának részvénytöbbségét megszerezte az osztrák Watt AG, aminek az Egyesült Izzó volt a tulajdonosa.
Kremeneczky gyárai így végül az Egyesült Izzó tulajdonába kerültek. Az üzem és az Orion termékek formálisan megőrizték önállóságukat, Kremeneczky pedig egészen 84 éves korában bekövetkezett haláláig igazgatósági tag maradt. Halála után fia is megpróbálkozott apja trükkjével, két rádióvállalatot alapított abból az életjáradékból, amit az Egyesült Izzó biztosított neki az üzletrészért cserébe, ám másfél évvel később már teljes anyagi csődjéről számoltak be az újságok. Az Orion rádiók gyártása viszont folytatódott, 1930-ban még napi 50 rádió készült, ám az Egyesült Izzó átszervezte a termékszerkezetet, még nagyobb energiát fordított a rádiógyártásra. 1932-ben megindult a futószalagon történő rádió-összeszerelés, majd létrejött egy olyan világkartell, amelynek a Izzó is tagja volt, a szerződés értelmében pedig az Orion rádiókat leginkább külföldön értékesíthették. Megszületett Európa kedvence, az olcsó, megbízható Orion rádió, ami akkora siker lett, hogy az Orion részesedése 1942-re a világpiacon a rádióexportot lebonyolítók körében mintegy 30 százalékra növekedett.
A magyar ipar egyik legÁDÁZAbb konkurenciaharca azzal zárult, hogy a Tungsram világhíressé tette egykori ellenségét.
Szocializmus, rendszerváltás, jelen
1941-ben a gyár hadiüzem lett és a háború végéig megőrizte világpiaci jelentőségét. Azt, hogy milyen rang volt ebben az üzemben dolgozni és mennyire összetartottak a munkások, jól mutatja, hogy Budapest ostromakor
a dolgozók akadályozták meg, hogy a visszavonuló németek felrobbantsák az üzemet.
A munkások és családtagjaik beköltöztek a gyár területére, elrejtették a fontosabb alkatrészeket és alapanyagokat, ennek köszönhető, hogy a telep súlyosabb károk nélkül vészelte át a háborút, és a harcok befejezése után két héttel újraindulhatott a termelés. 1947-ben a dolgozók kívánságára a cég felvette az Orion Rádió és Villamossági Vállalat nevet, nem sokkal később állami tulajdonba került. 1949-ben a külkereskedelem is állami monopólium lett, kihasználták az Orion jó hírnevét, hogy más gyárak termékeit is a márkanév alatt forgalmazzák.
1955-ben megszületett az első Orion televízió, melynek gyártása már az új, kőbányai, Jászberényi úti üzemben indult el. Ez sokáig fontos eleme maradt a gyár termékkörének, hiszen a Kádár-rendszer jelentős szerepet szánt a propagandának, szüksége volt arra, hogy szélesebb réteget érjen el, legyen olcsó rádió és televízió, amely minden háztartásba eljut. Az Orionban folyó fejlesztések és gyártás ebben is segített, 1968-ra már az egymilliomodik televízió készült el, de itt született meg az első magyar színes tévé és hifitorony is.
Bár az 1980-as években a Panasonickal is együttműködtek, a rendszerváltás idején az Orion tévék és rádiók már nem voltak versenyképesek. Egyre több lehetőség nyílt új, külföldi termékek vásárlására, amire az emberek már csak érzelmi okokból is nyitottabbak voltak. Onnantól pedig, hogy az utazás mindenki számára elérhetővé vált, tömegek indultak Bécsbe elektronikai cikkeket, tévét, rádiót, hűtőt venni.
A vég PEDIG Ladák tetőcsomagtartójára gumipókozva közelített az Orion felÉ.
Összeomlott a kelet-európai piac, visszaesett a hadiipar, ami több nagy magyar vállalat, például a Videoton, a BHG és a Telefongyár bukásához is vezetett. 1990-ben az Orion vegyesvállalatot hozott létre a Samsunggal, ami kezdetben a cég jövőjének biztosítását ígérte, ám a próbálkozás kudarcba fulladt. A vállalat adóssága túl magas volt, és a részvénytársasággá alakított céget privatizálni sem sikerült. 1992-ben megindult a csődeljárás, elprédálták a vagyont, jelentős elbocsátások történtek, ám 1993-ban végül értékesíteni tudták a céget. Az Orion ezt követően orosz tulajdonba került, az orosz anyavállalatot később Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Putyin egyik legismertebb ellenlábasa vásárolta meg.
1997-ben a Thakral-csoporthoz tartozó szingapúri TPL Investment Pte Ltd megvásárolta az Orion Kft. többségét, ma is ők a vállalat fő tulajdonosai. A termékek szerződéses gyártásban török és kínai üzemekben készülnek. A készülékeket elsősorban Magyarországon, Romániában és más közép-európai országokban értékesítik. A vállalatnak orosz kisebbségi tulajdonosa is van, aki a Forbes cikke szerint felkerült a legutóbbi amerikai szankciós listára.
Források:
- Friesz-Kovács Kamilla, Volt egyszer egy Orion..., Gondolat Kiadó, 2021
- Az Orion Rádió Iskola megnyitása, Magyar Rádió Újság, 1929. október 26.
- Prof. Pfeifer Ignác: Kemeneczky, Múlt és Jövő, 1935. január 1.
- Forbes.hu
- ORION gyár története
(Borítókép: Urbán Tamás – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
