A Tungsram egykor a Monarchia egyik vezető üzeme volt, a ’20-as években pedig, hála a kutatás-fejlesztésbe fektetett összegeknek, Újpest, ahol a gyár működött, olyan hatást kelthetett, mint a Szilícium-völgy. A vállalat ráadásul nemcsak a technológiai fejlesztések terén járt élen, hanem abban is, ahogyan a dolgozókról kellett gondoskodni. A gyárnak meghatározó szerepe van abban, hogy Újpest elnyerte mai formáját, és nélküle talán az UTE sem azt a helyet töltené be a sportéletben, amit most. Eddigi formájában azonban már biztosan búcsúznunk kell a nagy múltú cégtől.

Egger Béla Bernát egyszerű körülmények közül indult Bécsbe szerencsét próbálni, Fortuna pedig kegyeibe fogadta, hiszen az osztrák fővárosból már úgy tért vissza, hogy saját távírdaszerelő és -javító műhelyt alapíthatott. Külföldi tőkebevonás után 1889-ben ebből a cégből önállósodott egy nem egészen 20 éves találmányt, az izzólámpákat gyártó osztály Villanyos Izzólámpagyár Rt. néven.

A cég újabb átalakulás után, 1900-ban költözött Újpestre, és csatlakoztak azokhoz a gyárakhoz, amelyek az Újpesten biztosított ipart támogató intézkedések miatt telepedtek le a környéken. Már a költözéskor grandiózus ipartelepet terveztek, ahol mintegy ezer főnek kívántak munkát adni, ezt azonban hamar túlszárnyalták, már 1913-ban 3600-an dolgoztak a cégnél, ezzel a második legtöbb munkást foglalkoztató vállalatnak számítottak hazánkban, csak Weiss Manfréd üzemei előzték meg őket. 

A kezdeti időszak fontos találmánya volt a volfrámszálas izzó, Hanaman Ferenc és Just Sándor szabadalma, ezt azonnal megvásárolta az Egyesült Villamossági Rt., aminek neve a fő termék hangsúlyozására 1906-ban Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. lett. A fő újítás, a volfrámszálas izzó fantázianevét, az 1912-től alkalmazott Tungsramot pedig a cég emblematikus igazgatójának, Aschner Lipótnak köszönhetjük. Ő alkotta meg a szóösszetételt a tungsten (volfrám angol neve) és a német Wolfram szóból. 

Az Aschner-időszak

Az Egyesült Izzók már nagy jelentőségű vállalat volt, amikor Aschner Lipót az alkalmazásába lépett. 1892-ben kereskedelmi tisztviselőként került a céghez, 1904-ben már aligazgató, 1921-re pedig vezérigazgató lett. Munkássága nemcsak a gyár életében, de Újpest városképén, sőt a magyar sportéletben is nyomot hagyott.

A cég a 20-as években jelentős összegeket fordított kutatás-fejlesztésre, 1923-ban megalapította Európa első, Thomas Edison példája nyomán kialakított kutatólaborját, így nem csoda, hogy a legjobb szakembereket sikerült megnyerniük az Egyesült Izzó munkatársainak. Munkájukat több világhírű találmány is dicséri, izzólámpával kapcsolatos szabadalmuk már korábban forradalmasította a világítást, de gyártottak rádiócsöveket is, a ’30-as évek végén pedig a világon negyedikként kísérleteztek sikeresen televíziós képátviteli lehetőségekkel. A háború után, 1946-ban végzett holdradarkísérleteiket később az űrkutatásban használták fel. Rövid ideig a kutatólabor dolgozója volt Gábor Dénes, a később Nobel-díjas tudós vagy dr. Bródy Imre is, aki újpesti munkahelye előtt a később fizikai Nobel-díjat kapott Born professzor munkatársa volt. A kémiai Nobel-díjas Langmuir professzor látogatásáról pedig még a Filmhíradó is beszámolt.

A Tungsram nem csak sajátos ipari épületei által határozza meg Újpest képét, élen járt a munkásjólléti intézkedések tekintetében is. A műszakok után korszerű öltöző, mosdó, ebédlő, sport- és rekreációs létesítmények várták a gyár dolgozóit. A cég pedig 1938-ban hatalmas, vasbeton szerkezetű strandtelepet építtetett a Duna mellett az egyik legkorszerűbb versenyúszópályával. Ez a helyszín mára szinte érthetetlen módon az enyészeté lett. A munkások közösségi élet iránti igényét a számukra emelt kultúrház elégítette ki, alul színházteremmel, felül pedig Magyarország első fedett teniszpályájával.

1925-től Aschner Lipót lett az Újpesti Torna Egylet elnöke, személyében nemcsak jó vezetője, de lelkes szurkolója és mecénása is lett a klubnak. Aschnernek később méltatlan sors jutott. A II. világháború alatt, miközben Apostol utcai villájában maga Eichmann lakott, őt a mauthauseni lágerbe vitték, csak 1944-ben, jelentős váltságdíj megfizetése után sikerült Svájcba menekíteni. A háború után visszatért szeretett gyárához, ahova haláláig bejárhatott, mert szaktudására szükség volt, ám vagyonát sosem kapta vissza.

A háborútól a csődig

A háború óriási csapást jelent a gyár számára. 1945-ben a szovjetek 700 vagonnyi felszerelést szállítottak el a Tungsramból, ezután a termelés csak nehézségek árán indult újra. Az államosítás után annak rendje és módja szerint szocialista nagyvállalatként működött a Tungsram, a munkások számára épült lakótelepek nőttek ki körülötte a földből. Eközben pedig nem szűntek meg ugyanannak az innovatív, kísérletező szellemű cégnek lenni, akik voltak. A rendszerváltás idején például az európai piacnak több mint felét látták el izzólámpákkal. Már a nyolcvanas évek elejétől részvénytársaságként működtek, a rendszerváltás idején 1989-ben a General Electric vette meg a részvények 50%-át plusz egy részvényt, ez volt a II. világháború óta a legnagyobb nyugati befektetés.

A két cég között korántsem volt új keletű a kapcsolat, egészen 1932-ig nyúlt vissza, amikor a GE részesedést is szerzett a Tungsramban. A GE mindig jó szövetségese volt a vállalatnak, a kezdetekkor is olyan licencmegállapodást kötöttek, amely lehetővé tette a kis magyar cég gyors fejlődését, később a német Omronnal és a holland Philipsszel és más európai konkurenciával való harcban is számíthattak a GE-re.

A Tungsram 2018-ig volt a GE tulajdonában, ekkor vásárolta meg Jörg Bauer, a GE Magyarország korábbi vezetője. Bár az egész európai szektor problémákkal küzdött, nagy tervek születtek a vállalat modernizálására, vertikális gazdaságokhoz kísérleteztek izzók gyártásával, 2019-ben pedig stratégiai partnerségre léptek a kormánnyal. Ám a Covid-járvány kitörése miatt majdnem az összes rendelésüktől elestek, a helyzetet pedig csak fokozták a globális ellátási problémák, az alapanyaghiány, végül az energiaárak emelkedése, amelyek megnövelték az előállítás költségeit. A több mint 120 éves vállalat végül 2022 végén jelentett csődöt, és miután legjelentősebb banki partnerével, az Eximbankkal nem tudott megegyezni, így működése eddigi formájában befejeződött. Azóta folyamatosan olvashatunk a nagy múltú cég szétdarabolásáról.

A Tungsram bedőlésével az ipari hagyomány jelentős szereplője szűnt meg, egy olyan vállalat, amely nemcsak egy bő évszázadon keresztül volt az innováció élharcosa, de a hazai sportélet és egy városrész felemelkedéséért is sokat tett. Az egyik utolsó magyar vállalat, amelynek dolgozói még kiváltságnak érezték, hogy tungsramosok lehetnek, mégis meg kellett szenvedniük a kialakult helyzetet. Az ő történeteiket külön blog gyűjtötte össze, érdemes elolvasni egy kihalófélben lévő munkásmentalitás utolsó dokumentumait.

Források:

(Borítókép: Wikimedia Commons)

Címkék