Régi idők szemtanúja
A Váci út viszonylagos egyenessége a IV. és a XIII. kerület határánál lévő Újpest-városkapunál, a vasúti híd alatt egyszer csak megtörik. Nemcsak egy kanyar kerül bele, hanem a közepébe egy épület is, ami kicsit ugyan elhasznált állapotú, de még így is látszik rajta a mívesség, a szépség változatossága meg persze az is, hogy „nem mai gyerek”. Ha körbejárjuk és alaposan megszemléljük, ez az érzés, hogy valószínűleg egy régi épületről van szó, csak erősödik bennünk. Aztán persze megtaláljuk az emléktáblát is, ami 2017-es kihelyezése óta tanúskodik erről, vagyis arról, hogy az épületkolosszus bizony a múltból maradt ránk: ez volt az újpesti indóház.
Az újpesti indóház az első közforgalmú lóvasútvonal egyik végállomásának épülete volt. A vonal Pestet kötötte össze Újpesttel, ami akkor még egy önálló és határozottan városiasodó település volt. A vonal maga 10 km hosszú volt és a régi Széna térről, vagyis a mai Kálvin térről indult, ahol ugyancsak emléktábla őrzi a lóvasút emlékét. A két végállomás között összesen hat megállóhely volt: Nemzeti Múzeum, Zrínyi kávéház (a mai Astoria), Deák téri evangélikus templom, Lipót-templom (vagyis a Bazilika), Indóház (a Nyugati pályaudvar) és Kis sörcsarnok (a mai Lehel tér). Az utolsó, hosszú szakaszon, ami az Ország út volt (a mai Váci út), már nem volt több megálló a végállomásig, mivel ezen a részen bárhol le lehetett inteni a lóvasutat, és bárhol le is lehetett szállni róla.
A járat rövid idő alatt olyan népszerűvé vált, hogy csak elővételben lehetett rá jegyet váltani, pedig egyébként viszonylag sokan felfértek a kocsikra, melyek ráadásul sűrűn követték egymást. A lóvasúton 12 kocsi teljesített, egy-egy kocsira 30-40 ember fért fel. A menetidő 35 perc volt, és nem is kellett sokat várni, ha a 12 órás üzemidő alatt pont a polgár orra előtt ment el a kocsi, vagy épp nem fért fel az egyikre, mert 4-5 perc múlva már jött is a következő. Komoly forgalmat bonyolított a lóvasút.
Szerencsés település
Az a terület, ahol Újpest is található, a Károlyi család birtokában volt. Újpestet Károlyi István alapította az 1830-as években, de csak 1840-ben vált önálló községgé, az Újpest nevet (bár akkor még kötőjellel írva: Új-Pest) pedig egy évvel később kapta meg hivatalosan. Ekkor ajándékozta a gróf a vadászházát és a hozzátartozó istállókat a Rákospalota-Újpest Közúti Vasúti Társaságnak, amiből az indóház lett. A településalapító fia, Károlyi Sándor kezdeményezte, hogy mivel Újpest egyre határozottabban fejlődik, szülessen összeköttetés – méghozzá rendszeres – a település és Pest között.
Ezt aztán ő maga váltotta valóra: az engedélyek megszerzését követően, 1865 májusában létrehozta a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot. Vagyis az állandó lóvasút-közlekedés útjából egy újabb akadály is kikerült. Miután pedig a pályát kiépítették, bő egy évvel később, 1866. július 30-án lezajlott a tesztüzem, majd augusztus 1-jével meg is kezdte működését a rendszeres tömegközlekedés a két település között. A jegyek 10 és 20 krajcár között voltak, a járatokat rendszeresen használó gyári munkások pedig ebből az árból még 25% kedvezményt is kaptak. És hogy miért pont Újpestre vezetett az első járat útja? Hát mert az egész tömegközlekedést gründoló Károlyiak birtoka volt, hülyék lettek volna más irányba vezetni az első lóvasutat.
Az újpesti indóház dicsőséges évtizedei
Wagner János kora ismert építésze, valamint építési vállalkozója volt, akinek pár bérháza a mai napig áll városszerte, illetve mint kivitelező ő vezényelte le például a Vigadó, a Tőzsdepalota vagy az Unger-ház építkezését. Jó orra volt az üzlethez, így azt is jó korán megsejtette, hogy valami olyasmi fog történni Pest és Újpest vonatkozásában, amiből nem kéne kimaradnia, így 1861-ben megvásárolta az egykori vadászházat, majd várt türelemmel. Közben a tervei alapján át is alakították az egyre inkább kastélyra emlékeztető díszes-pompás épületet.
Az újpesti indóházban nemcsak személyzeti helyiségek és váróterem, hanem egy vendéglő is működött, ami az egész földszintet elfoglalta. A nagyterem a Dunára nézett, de volt benne kávéház és billiárdterem, söntés és természetesen konyha is. Az emeleten volt egy szolgálati lakás meg több kisebb vendégszoba, sőt egy bálterem is, ahonnan szintén a Dunára látott a vendég. Itt közösségi rendezvényeket tartottak, a táncmulatságoktól kezdve a színielőadásokig. Az egykori melléképületet is átalakították, és már nemcsak istálló volt benne, hanem kocsiszín is, meg itt lakott a lovászmester.
Az indóház legjellegzetesebb díszítőelemei az épület homlokzatán látható faunfejek, amelyekkel kapcsolatban létezik egy városi legenda. Eszerint a valamikor az Astoriánál állt és 1913–14-ben elbontott Nemzeti Színház épületéről valók, onnan kerültek át ide. Ezt azonban korabeli fotók cáfolják, mert azokon látható, hogy
az Indóházat ezek a domborműfejek már ezt megelőzően is díszítették.
Viszont nem véletlenül született meg a városi legenda: amikor a Nemzeti Színházat az 1870-es évek első felében átalakították, az új homlokzatot az a Wagner János tervezte, aki nem sokkal korábban megvásárolta az indóházat, sőt, a saját tervei alapján nagyjából ez idő tájt át is építette.
A végállomást 1868-ban átminősítették átszállóhellyé, mivel már nemcsak a pesti járat futott be ide, hanem innen indult lóvasút Megyerre és Rákospalotára. 1878-ban modernizálták és ismét kicsit átépítették az indóházat, majd ezt követően – mivel megjelent a villamos is – egyre inkább leáldozott a lóvasútnak, ami végül 1900-ban szűnt meg teljesen. Az újpesti indóház viszont maradt a helyén, de az épületet és a környékét ismét átalakították, a villamosközlekedés szolgálatába állították. 1982-ig haladtak át itt a villamosok, amikor is megérkezett a metró, és ekkor vesztette el szerepét a város tömegközlekedésében az indóház, melynek remízét (az egykori istállót) pedig bezárták – ma abban működik a szupermarket.
Az épület jelene
A többször átalakított indóház az első műemléki szintű felújításon 1958 és 1961 között esett át, Borsos László tervei alapján. A bezárását követően rövid időre a BKV kishajózási csoportja kapta meg a már ekkor romló állapotú épületet, amit aztán a rendszerváltás idején egy magánbefektetőnek eladtak. Mivel azonban az ipari műemlék épület egyre rosszabb állapotba került, az ezredfordulón három üzletember-vállalkozó (Kenéz Attila, Gecse Tamás és Voloscsuk András) megvásárolta, majd Kemény Mária művészettörténész segítségével műemléki szintű felújításba kezdtek. Az újpesti indóházat napjainkban ismét egy magáncég használja, és újból ráférne egy műemléki felújítás.
Források:
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
