Gyermekgyógyászatra született
Talán kicsit leegyszerűsítő, mégis megáll a lábán az a megkülönböztetés, hogy a zseniális emberek egyik része botrányos, különc, bizarr szokásokat felvonultató életet él, míg a másik fele gyökeresen más alkat, csendesen és szerényen, mondhatni, a hivatásának élő ember. Heim Pál az utóbbiak táborát erősíti. A még ifjú, mindössze 2 esztendős fővárosban született 1875. november 30-án, jórészt itt is tevékenykedett, majd itt is halt meg – csupán 53 évesen – 1929-ben, ráadásul egy olyan napon, ami pár évtizeddel később nemzeti ünneppé vált: október 23-án.
A Heim család tagjai egyszerű gyökerekkel bírtak, akik
szorgalmuknak és tehetségüknek köszönhetően értek el nagy sikereket.
Míg Heim Pál apai ági nagyanyja egy árvaházban nevelkedett, addig az apja, Henrik már magasra jutott: a hazai postahálózat megszervezésében volt közvetlen munkatársa Baross Gábornak, akit a modern magyar kereskedelem és közlekedés megszületésének legfontosabb alakjaként ismerünk. A Heim családban három gyerek született, két lány és egy fiú, Pál, akinek későbbi karrierjében, abban, hogy érdeklődése milyen irányba terelődött, meghatározó élmény lehetett, hogy nővérei korán, kisgyerekként meghaltak.
Heim Pál a budapesti középiskolai évek után előbb a svájci Lausanne-ban, majd a Budapesti Tudományegyetemen (a későbbi ELTE) tanult orvosnak, majd, miután lediplomázott, a magyar gyerekgyógyászat úttörője, ifj. Bókay János mellett kezdett el dolgozni rezidensként, de közben ösztöndíjasként Breslauban (ma Wrocław) töltött néhány hónapot, és európai tanulmányutakon is járt (például a párizsi Pasteur Intézetben). 1901-ben kapta meg első nagyobb feladatát: a Budai Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának lett a főorvosa.
A csecsemők neki köszönhették az életüket
Ebben az időben Heim Pál rengeteget publikált, ezek közül kiemelkedett az a tanulmány, melyben rávilágított arra – elsőként a világon –, hogy azért hal meg sok csecsemő elsorvadt, hasmenéses állapotban, azért omlik össze az anyagcseréjük, mert a szervezetükben felborult a víz és a konyhasó aránya. Vagyis egy kis odafigyeléssel és a rossz arányok egyszerű kiküszöbölésével a csecsemők élete megmenthető.
Ezzel a felfedezésével pedig a gyermekgyógyászat legjobbjai közé került a neve.
Ennek is volt köszönhető, hogy 1907-ben a budapesti egyetem orvosi karán magántanárnak nevezték ki a gyermekkori betegségek szemiotikája téma legnagyobb tudoraként, vagyis hogy a gyerek milyen jeleit mutatja annak, ha beteg.
Heim Pál nemcsak a gyermekgyógyászat terén fejtette ki tevékenységét, de nyilván abban tette a legtöbbet. De azért egy másik gyermekorvossal, Preisich Kornéllal közösen egy úttörő munkát is letett az asztalra: ketten írták meg az Általános haematologia című könyvet, melyhez fogható átfogó munka addig Magyarországon nem létezett. Gyermekorvosi tevékenységét egy rövid időszakra, de csak átmenetileg, az I. világháború megakasztotta. Ő is kivette a részét a feladatokból: ezekben az években a járványkórház igazgatója-parancsnoka volt, ám közben (1916-ban) a fővárosi csecsemőkórház főorvosának is kinevezték.
A háború után gyermekgyógyász-tevékenységét még nagyobb odaadással folytatta. 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa lett, amiben közrejátszott az általa életre hívott Országos Stefánia Szövetség. E szervezetnek és Heimnek köszönhetően indult el az országos gyermekgyógyászatban a megelőző, felvilágosító és nevelőmunka. Még 1916-ban az ő kezdeményezésére indította el a Stefánia Szövetség a hivatalos gondozóképzést, valamint ő szorgalmazta a gyermekápolónői iskola megalapítását is. Az itt végzetteket hívták Heim-nővéreknek.
Szomorú befejezés
Az 1920-as évek első felében Pécsre szólították a feladatai: klinikai, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb időszaka volt ez. 1929-ben, amikor mestere-mentora, Bókay János nyugdíjba vonult, őt hívták, hogy vezesse a gyermekklinikát. A felkérést elfogadta, ám Budapestre érkezése és a poszt betöltése után néhány hónappal tüdőgyulladást kapott, amiből végül nem épült fel. Halála hatalmas veszteség volt a magyar gyermekgyógyászat számára. Széles körű tevékenysége során behatóan foglalkozott többek között a koraszülés kérdésével, kutatta a vitaminokat, a csecsemők táplálkozási problémáit, hangsúlyozta az anyatej és a vitaminok, valamint a gyermekvédelem fontosságát. A Nagyvárad téren álló gyermekkórház 1957-ben vette fel a nevét. Előtte Bókay János nevét viselte, és Heim Pál ennyiben is túlszárnyalta egykori mesterét.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Ladóczki Balázs – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
