A titokzatos Frankel zsinagógában jártunk, ahol még csocsózni is lehet istentisztelet után

Régóta nézem már a Frankel Leó úti zsinagóga épületét, ahol csak apró részleteket látok belőle, ha épp villamossal utazom a Frankel Leó úton, hiszen az idők folyamán köré épült bérház eldugja a járókelők elől, míg HÉV-ről nézve valamivel többet mutat magából, de akkor is csak a hátulja és a lépcsőzetes oromzata látható. Bár rejtettsége miatt titokzatosnak tűnik, és a zsinagógákba nem hívőként kevésbé merünk belépni,

Az épület

A Frankel zsinagóga idén 137 éves, 1888. augusztus 8-án adták át az épületet, az pedig nem is volt olyan meglepő, hogy a Budai Zsidó Hitközség ezen a telken építtette fel az imahelyét, ugyanis itt már előtte is egy zsinagóga állt – ezt Nöpauer Máté építőmesternek köszönhették a hívek. Ha visszamennénk a Fellner Sándor-féle, jelenlegi zsinagóga építésének idejébe, akkor nemcsak az épületet körülölelő bérházakat nem látnánk itt, de a többit sem, hiszen akkoriban még földszintes házak és kóser mészárszék volt a közelében. 

Fellner Sándor (ő tervezte a Pénzügyminisztériumot a Szentháromság téren) egy olyan, 400 fő befogadására alkalmas épületet tervezett, ami alapvetően

Ez illeszkedett abba az elképzelésébe, hogy építészetileg nem kell megkülönböztetni a zsinagógákat. A háromtengelyes, neogótikus épületen persze ott vannak a mózesi kőtáblák, de első látásra sokkal jobban hasonlít egy középkori kastélyra, mint egy szakrális helyszínre – ezt az érzést csak erősíti a klinkertégla burkolat, a lépcsőzetes oromzat és persze a csúcsíves ablakok is (utóbbiakat eredetileg Róth Miksa tervezte). A középkori ihletés egyébként a belső térben is megjelenik, a piros, kék és sárga díszítőfestés azt a korszakot idézi. 

A bérházat csak az 1920-as években építették köré, egyrészt azért, hogy a hitközségnek egyszerűbb legyen szombatonként templomba járni, hiszen ezen a napon eredetileg a tömegközlekedést sem engedélyezték, másrészt az egyre erősödő zsidóellenesség idején inkább elbújtatták, megvédték a zsinagógát.

A házban akkoriban csak zsidók éltek, ezt a homlokzatán lévő, a zsidósághoz köthető jelképek is mutatják, így a Dávid-csillagok, a menóra és Mózes kőtáblái. Bár ma már nem élnek itt a hitközség tagjai, azért az 1928-ban elkészült bérház első emeletén még a Frankel zsinagógához tartozó Micve Klubot találjuk, ahol a legkülönfélébb programokon vehetnek részt a közösség tagjai – vezetőink elmondták, hogy anno még matchmaker- (házasságközvetítő) estet is tartottak itt, de pár alkalom után inkább beszüntették, mert nem volt mindenki őszinte.

Neológ zsinagóga 

A 19. században egyre többször merült fel a zsidókban a vallás, a hagyományok és a közösséghez tartozás megújításának kérdése, amiről a hitközségek is különféleképpen gondolkodtak, így létrejött az ortodoxia, a neológia és a status quo ante irányzat. Ennek megfelelően épültek a zsinagógáink is, így egyáltalán nem egységes belső tér és elrendezés fogad minket. Noha a zsinagógák minden esetben a jeruzsálemi szentély irányába vannak tájolva, a bima (tóraolvasó) elhelyezkedése, illetve a nők és a férfiak ülésrendje irányzattól függően változik.

A Frankel zsinagóga egy neológ zsinagóga, így itt a bimát előretolták, egészen közel a tóratartó szekrényhez, a nők pedig nem a fenti karzaton, hanem a belső tér jobb oldalán ülnek. Bár Verő Tamás rabbi megjegyezte, hogy itt amolyan hibrid megoldásként a bima nincs annyira előretolva, mint a Dohány utcai zsinagógában, illetve egy pici szefárd beütés is érezhető náluk, hiszen az összes pad arra fordul, ahol a lényeg történik.

Benéztünk a tóraszekrénybe is, ahol úgynevezett túlélő (a II. világháborút átvészelő) tórák is vannak feltekerve, ezek között már százévesnél idősebb is van, viszont istentiszteleteken nem használják őket, ugyanis túl drága lenne a restaurálásuk. Ugyanakkor Verő Tamás elmondta, hogy alapvetően minden zsinagógában van legalább 3 kóser tóra (Mózes 5 könyve), amiket a nyilvános ünnepeken használnak, és azért van belőle ennyi, hogy olvasás közben ne azzal menjen el az idő, hogy tekergetik a tórát ide-oda.

A tóraolvasásnál az újabb tekercseket használják – ezeket kézzel készítik –, és bárki olvashat belőle, aki tud héberül olvasni, tudja a szabályokat és a szokásokat. Tamás azt is elmondta, hogy ma már nem tud mindenki olyan jól héberül, vagy egyáltalán nem is ismerik a nyelvet, így az imakönyvben fonetikusan és magyar fordításban is megtalálható az istentiszteleten elhangzó szöveg. Merthogy az istentisztelet a mai napig héberül zajlik.

Aktív közösségi élet

Aki a katolikus templomok és misék világához szokott, annak furcsa lehet, hogy a zsinagógákat lényegében közösségi térként is használják, ráadásul itt az sem ritka, hogy a gyerekek istentisztelet alatt néha futkároznak. Utóbbi azért is jó, mert így a későbbiekben is szívesen jönnek vissza a helyre, hiszen pozitív élményként él bennük a péntek esti vagy a szombat reggeli istentisztelet. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy

A közösségi élet viszont nem áll meg a zsinagógában, a Micve Klubban is rendszeresen találkozik a közösség, míg a fiataloknak egy kuckós, hangulatos alagsori térben alakítottak ki külön helyiséget. Számomra egyszerre hozta a kollégiumi klubszobák és a gimis házibulik világát ez a tér a kanapékkal, fényképekkel borított falakkal és a derengő világítással, úgyhogy egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy a hitközség fiataljai előszeretettel gyűlnek itt össze iskola vagy istentisztelet után (vagy épp alatt). 

Verő Tamás (aki 25 éve a Frankel rabbija) és felesége, Verő Bán Linda számára kiemelten fontos a fiatalok megszólítása és támogatása, valamint a közösségépítés és a pozitív zsidó identitás megismertetése is. Hogy mégis mi lehet a negatív?

Alapvetően a zsidósághoz a holokausztot és a traumát kapcsoljuk, de a kommunizmusban is inkább elhallgatták az emberek a zsidó származásukat, így természetes, hogy az előző generációnak a zsidó identitás az egy negatív valami volt. Nem beszéltek róla, nem foglalkoztak sem a családi, sem a vallási hagyományokkal, de egy olyan közös terük sem volt, ahol kibeszélhették volna magukból azt, hogy megölték a fél családjukat – magyarázza Linda.

Linda az 1990-es években aktívan részt vett a zsidó közösség újjáépítésében, s bár művészettörténetből szerzett diplomát a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, alapvetően a közösség oktatási és ifjúsági programjait szervezi, valamint számtalan ismeretterjesztő könyvet ír a fiataloknak (meg persze minden érdeklődőnek) a zsidóságról – Zsidongó-sorozat –, a hagyományokról, az identitásról és a tabutémákról is (Leborotválják-e még a nők a hajukat?, Van-e meleg zsidó esküvő?, Ha van Isten, miért nem mentette meg a zsidókat a II. világháborúban?, stb.). 

2015-ben alapította meg a BBYO Hungary Ifjúsági Közösséget 12–16 éves tinédzsereknek, ennek keretében hetente szerveznek találkozókat a Frankel ifjúsági helyiségében, de táborokat és külföldi utakat is szerveznek, amik – közösségi élmények lévén – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok szabadabban éljék meg a zsidóságukat. A házaspár hangsúlyozta azt is, hogy egyébként egyáltalán nem „kötelező” vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki akár a fiatalok, akár a felnőttek közösségébe tartozzon, hiszen ők maguk is teljesen máshogy élik meg a hitüket – Linda elárulta, hogy ő például nem tartja a szombatot, ugyanakkor mindketten kóserül étkeznek.

Bár a zsinagógát körbeveszi a bérház, és a Frankel Leó útról csak az árkádok alatt látjuk felsejleni az épületet, ez egyáltalán nem egy zárt közösség otthona, ide bárki eljöhet és belenézhet az istentiszteletbe – legyen akár zsidó, akár nem –, sőt, így még az épületet is megnézheti, de Tamásék annyira nyitottak és közvetlenek, hogy a zsinagóga oldalán is nyugodtan írhatunk nekik, ha kíváncsiak vagyunk a zsinagógára, mert szívesen megmutatják az épületet.

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés