Egykor szorosan hozzátartoztak a főváros mindennapjaihoz a különféle pavilonok, így az újság- és a dohányárus, a könyves, a fagyis vagy a tejivó, de mára csak néhány egyszerűbb maradt közülük. A valamikor igen változatos formavilágú építmények közül szemezgettünk.

Nemrég írtunk a Könyvmentők Széll Kálmán térre tervezett új pavilonjáról, ennek kapcsán pedig elgondolkodtunk, hogy vajon milyenek lehettek Budapest egykori hírlapos-, fagylaltos-, virágos- vagy dohányáru-pavilonjai. Ezeknek mára jórészt sajnos nyoma veszett – bár néhol még belefuthatunk virágárusbódékba. Gyerekkorunkban – a 90-es években – csak a klasszikus, fémlemezes újságosokkal és trafikosépítményekkel találkoztunk, de a Fortepant böngészve ezeknél építészetileg jóval izgalmasabbakat is találunk.

Változatos funkciók

A pavilonokról elsőre talán nem is az utcai, kereskedelmi funkciójú építmények jutnak eszünkbe, hanem azok, amiket a nemzetközi vásárokon és kiállításokon láthatunk. Ebben a válogatásunkban viszont nem az Országos Ezredéves Kiállítás vagy a Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonjait szemlézzük, és nem is a kórházi vagy a kastélykertekben lévő zenepavilonokat, hanem azokat, amelyekkel egykor az utcán sétálva találkozott a városjáró. Az ilyen típusú építmények között találunk tejivót, könyv- és hírlapárust, virágost, dohányárust és fagylaltost is. Ezek – vagyis a kereskedelmi funkcióval bírók – alapvetően kisebb, könnyűszerkezetes, általában üvegfalú építmények voltak.

A hazai ős pedig egy, a Szépítő Bizottmány iratanyagában fennmaradt, 19. századi városligeti dohányáru-pavilon terve – azt nem tudni, hogy végül felépült-e.

Az ikonikus

A Nyugati tér történetéhez szervesen kapcsolódik az óra, ami egykor is fontos találkozási pontként szolgált a városiaknak. Bár ma már egy modern óraszerkezet áll a téren, ennek első verziója egyben Budapest első árammal működő közterületi órája volt. Ha a fiatalabb generáció nem is, az idősebbek biztosan tudják, mi az a Banán-sziget, és mitől volt annyira különleges. A 20. század elején a Nyugati (akkori nevén Berlini) tér közepén volt egy villamosvágányok által körbezárt járdasziget, ahol ez az ikonikus és építészetileg is különleges pavilon állt.

A Haas és Somogyi speciális üveg-vas szerkezetek gyára által készített építmény hatszögletű alaprajzával, tornyos megjelenésével és persze pontos órájával hamar a városiak kedvelt találkozóhelye lett. A reklámfunkción túl az aljában egy édességárus is helyet kapott, aki többnyire cukorkát, halvát, kandírozott gyümölcsöket árult, no és olykor-olykor banánt is – innen jött a későbbi név. A pavilont az 1960-as évek közepén, a tér átalakításakor bontották el.

Pavilon, kioszk, bódé

Gyakran használjuk szinonimaként a pavilon, kioszk és bódé szavakat, holott van közöttük egy árnyalatnyi jelentésbeli különbség. Míg a franciából átvett pavilon inkább az igényes kivitelű kerti, köztéri vagy parkokban megtalálható építményeket jelenti, addig a kioszk étkezdék, kerthelyiségek megnevezésére szolgál. Velük szemben a bódé jellemzően egy silányabb, összetákolt építmény, amit általában vásárokban vagy piacokon találunk.

Források:

(Borítókép: Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei - Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék