Kerek évfordulók éve
Kis túlzással kijelenthetjük, hogy kevés olyan frekventált, kulturálisan és várostörténetileg is fontos pontja van a városnak, ahol ne állná az utunkat egyszer csak egy Strobl-alkotás. Itt egy Jókai, ott egy Mátyás király, amott meg egy Semmelweis Ignác. Ezek a szobrok jórészt az Epreskertben készültek, ami manapság a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjainak fontos alkotói bázisa, egykor viszont mindössze egyetlen emberé, Strobl Alajosé volt. Legalábbis elsősorban, mert voltak szép számmal tanítványai is.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem idén egész évben Stroblt ünnepli, az eseménysorozatot pedig egy beöltözős, történelmi jelmezes farsangi mulatsággal kezdték meg, mivel a szobrász is gyakran rendezett ilyesmit az Epreskertben, és szívesen öltözött be történelmi jelmezekbe. Egy legenda szerint egyszer még páncélt is húzott és abban korcsolyázott a Városliget jegén.
A mulatsággal párhuzamosan megnyitott az egyetem egy különleges kiállítást is, ami a Strobl Epreskertje címet viseli: a kert Bajza utcai és Szondi utcai kerítésén nagy méretű tablók mesélnek eddig publikálatlan archív fotók segítségével Strobl Alajos életéről és munkásságáról, elsősorban arról, hogy milyen volt az élet az Epreskertben a szobrász idejében. Ám nem ez a kiállítás az egyetlen, ami Stroblról mesél. A jubileumi év csúcspontja a Strobl 170 című nagyszabású kiállítás, ami július 16-án nyílik meg a Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületében, a Barcsay Teremben. Ez a nagyszabású kiállítás inkább az alkotásokra összpontosít, arra, hogy a szobrász micsoda nagy ívű pályát futott be. Az egyetem ezenkívül még egy gazdagon illusztrált archív fotókötetet és egy tanulmányokkal teli könyvet is kiad.
A millennium időszakának meghatározó szobrásza
Strobl nem tartozik a nehéz sorsot megélt, meg nem értett művészek sorába, akik szegényen, a periférián, egyik napról a másikra éltek. Sőt, pont az ellenkezője volt. Jó családból származott, jó iskolába járt, és alig múlt 20 éves, amikor Bécsben – ahol tanult – már kiállították a szobrait. Huszonöt éves korában költözött vissza Magyarországra, Budapestre az egyébként 1856 nyarán Liptóújváron született művész, és az itthoni karrierje nemhogy beindult, hanem azonnal fellendült, és ez végig jellemezte a pályáját. Mondhatni: jó dolga volt.
Strobl harmincéves korára már beérkezett (művész)embernek számított. Minden az operaházi megbízatással kezdődött, az épület két homlokzati szobrát, valamint a bejáratnál a két ülő szobrát, Erkel Ferencet és Liszt Ferencet formázta meg. Strobl három csúcsmunkája, amit a legtöbben ismernek, mindenképpen a Mátyás-kút a Várban, a Halászbástyánál Szent István méltóságteljes lovas szobra és a Kossuth-mauzóleum a Fiumei úti sírkertben. A kút 1904-ben, a szobor 1906-ban, a mauzóleum pedig 1909-ben készült el. A kút kapcsán mindenképpen meg kell említeni, bár ehhez Stroblnak nincs köze, hogy ez számít a „csodatévő magyar Trevi kútnak”: aki érmét dob a vizébe, annak lesz olyan szerencséje, hogy egyszer még visszatér ide.
Fontos alkotása Stroblnak az eredetileg az Erzsébet térre készült Semmelweis-emlékmű, ami 1906-tól 1948-ig állt ott. A buszpályaudvar kialakítása miatt került át a Rókus kórház elé, ahol ma is látható. Arany János Nemzeti Múzeum előtt álló emlékműve és a Jókai téri Jókai-szobor szintén szót érdemelnek. Utóbbi kapcsán mindenképpen emeljük ki az Olvasó lányok szobrát is, amit eredetileg szintén a Jókai térre szánt a szobrász, de végül a Városligetbe került. 2021-ben aztán a lányok átkerültek a nagy mesélő mellé a térre. Strobl nemcsak a fővárosban alkotott, hanem szerte az országban. Vidéki munkái közül az egri főtéren álló monumentális Dobó István-szobor mindenképpen említést érdemel.
Hordott-e a hátán még egy ilyen különös figurát a föld?
Strobl Alajos igazi bohém volt, és amikor birtokba vette az Epreskertet, ahol a műterme is volt, meg hát ott is élt, különcsége annyira eluralkodott rajta, hogy
gúnynevet is kapott: „epreskerti várúr”.
Mindenhova lóháton járt, és amikor reggel először kilovagolt az utcára, még egy postakürtöt is meg-megfújt, mert Strobl nemcsak zseniális művész volt, de ezt tudta is magáról, így szerette a feltűnést. A jégre is ezért ment tetőtől talpig páncélba öltözve. De egyébként is gyakran rendezett olyan mulatságokat az Epreskertben, melynek vendégeit arra kötelezte, hogy valami történelmi-középkori jelmezt húzzanak magukra.
Ezt az extrém viselkedést nem mindenki szerette, vagy legalábbis időnként nehezen tolerálta. Azt például a tanítványai nehezen tudták elfogadni, amikor még az emeleti műterembe is lovon érkezett meg Strobl, és azon ülve járta körbe a tanítványokat és tekintette meg, majd kritizálta a műveiket. Egy alkalommal eltorlaszolták a bejáratot, hogy a mester ne tudjon belépni a lován ülve. De persze sikerült neki. Ám hiába élt harsány és sűrű életet Strobl, mégis kevés volt a barátja, a legjobb pedig, és ebben sem volt hétköznapi figura, nem egy férfi, hanem egy nő volt, Jászai Mari. Egyszer például kitalálták, hogy gyalogszerrel mennek el Olaszországba. A vállalásukat pedig teljesítették is, az éjszakákat általában kolostorokban töltötték.
Strobl Alajos dúsgazdag volt a megbízatásainak köszönhetően, de az uralkodó, I. Ferenc József is nagyon szerette és tisztelte, 1913-ban nemesi címmel jutalmazta. De a szobrász is rajongott a hazájáért és a birodalomért. Amikor kitört az I. világháború, gazdagság ide, nemesség oda, ötvenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának. A fronton több olyan katona is szolgált mellette, akiknek titokban az volt a feladata, hogy a művészt megvédjék mindentől. Amikor Strobl megérezte ezt a különleges bánásmódot, akkor állítólag kifakadt:
„katona vagyok, nem pedig műemlék.”
Strobl Alajos 1926-ban, 70 évesen hunyt el, és az egész ország gyászolta. Egy olyan ember ment el a személyében, aki csupa olyan alkotással jutalmazta meg az országot és a fővárosát, melyek Budapest világvárossá fejlődésének fontos elemei voltak, kifejezték a város és azon keresztül az ország nagyságát, kultúráját, erejét és fontosságát. És még most is kifejezik, meg a jövőben is ki fogják.
Források:
(Borítókép: Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
