Ma már sejtésünk sem lehet, mit jelent az a furcsa kifejezés, hogy hungara, de a 19. században szerte a világon fogalom volt a bordélyházakban a „magyar lány”. Utánajártunk, mi köze az elvesztett szabadságharcnak a kurtizánokhoz, és hogy miként lett egy rendőrkapitány hathatós közreműködésével a prostitúció fészkévé Budapest.

„A magyar dicsőségnek új hírnökei”

A spanyol köznyelvben a hungara szó a 19. században kapott mögöttes jelentést: nem azt fejezték ki vele, hogy valaki magyar és nőnemű, hanem azt, hogy prostituált. Nem véletlen, hogy a kor egyik legjelentősebb, bevándorlással kapcsolatos regényében, az Ártatlanok és bűnösökben szereplő prostituált, Mária is magyar. 1885-ben egy Buenos Aires-i rendőri jelentés szerint:

Nem létezik közöttünk az argentin prostitúció, hanem csak egy »importált« prostitúció. […] A francia prostitúció is eltűnt, ma nem létezik más, mint lengyel, magyar és kisebb számban német lányok.

Latin-amerikai lapok magyar lányok fényképével illusztrálták azokat a prostituáltakat, akik sápadtan, de felcicomázva érkeztek a kontinensre. A nyilvánosházak közül több is utalt a magyarok jelenlétére: egy, a magyar lányokkal kereskedő báró, Fernando von Weismann La Húngarának keresztelte el a vállalkozását, de a századfordulón Montevideóban létezett egy Las Húngaras nevű bordély is.

A hungara szó a magyar köznyelvben is megjelent hamarosan; Az Ujság 1907-ben így ír e furcsa és a magyarokra nézve nem túl hízelgő jelenségről:

A világra szóló hírnévre emelkedett »magyar« asszonyokról van szó. És arról az átkozott malheur-ről, hogy a mi magyar asszonyaink, a szépek, az okosak, a jók, a világ első asszonyai minden néven nevezendő tiszteletre-méltóságuk és derékségük mellett a világ színpadán – bocsánat, de egyszer már beszélni kell erről a dologról is – mindig a botrányok felhőjébe keveredve híresednek el. Vagy a mi még ennél is rosszabb… ej, a ki hallotta már, hogy Délamerikában mit jelent a hungara szó, a többit már tudja.

Ady Endre ekkortájt Párizsból írt cikkében szintén említést tett a hungarákról:

Párizsban és a többi metropolisban a magyar dicsőségnek új hírnökei jelentkeznek. A disztingvált Hungarák, a pompás temperamentumú kurtizánok az új hírnökök. Európa és Amerika nagyvárosai telve vannak már ezekkel a valóban kedves és tehetséges magyar nőkkel.

Sőt, még a Révai nagy lexikonába is bekerült egy szómagyarázat:

Hungara: nemzetközi jelzője a Magyarországból kikerült vagy kicsempészett prostituált nőknek.

Rendőrfőnökök és kerítőnők is szervezték a lánykereskedelmet

Mégis hogyan történhetett, hogy a magyar nők megítélése ennyire kétessé vált a nagyvilágban? Tulajdonképpen az elvesztett szabadságharc egyik következménye volt, hogy Pest ekkortájt a prostituáltak központjává vált, ugyanis sok lány kényszerült pénzkereső foglalkozásra, és bár a legtöbben cselédnek álltak, másokat a külföldön élő magyarok különféle hamis ígéretekkel vettek rá arra, hogy Isztambulba vagy a tengerentúlra utazzanak.

Csakhogy ott házasság helyett egy bordélyházban találták magukat.

Pesten ráadásul a Haynau által megbízott Prottmann József rendőrkapitány azt gondolta, hogy amíg az alvilágnak engedményeket tesz, és szabad utat enged a kétes szórakozásoknak, addig elejét veheti a lázadozásnak – mondhatjuk tehát, hogy a főváros a rendőrség segítségével vált az éjszakai élet fellegvárává és a nemzetközi lánykereskedés fészkévé. A rendőrkapitány jelszava a következő volt:

A nép csak hadd vígadjon, addig sem szervezkednek, lázadnak.

Utóda, Thaisz Elek folytatta a megkezdett utat; feleségével együtt számtalan lányt juttatott ki hajón az Újvilágba – vagy vonaton Törökországba, a lánykereskedés másik fő célpontjába. Hamarosan a világ minden pontjáról hozzánk utaztak, hogy nevelőnők, kasszírnők, pincérlányok, olykor színésznők, énekesnők és artistanők soraiból halásszanak új prédákat.

A kereskedelem felfuttatásában jelentős szerepet vállalt két magyar kerítőnő: a Deák téri Herzl kávéházban a zsidó családok házassági piacát vezető Grosszmann vagy Grossman Sára, vagyis a „török nő”, és Lucky Sarah, aki azonos a hatóságilag engedélyezett pesti cseléd- és állásközvetítőt működtető Witzelberger Sárával.

A nyugat felé irányuló kereskedelem is megindult.

Egy magyar bűnszervezet tagjai fiatal lányokat közvetítettek Rotterdamon keresztül a tengerentúlra; New Yorkban pedig a szintén magyar, a leánykereskedéssel foglalkozó nemzetközi szakirodalom által is jegyzett Hertz Rosíe nevű prostituált gondoskodott az üzletkötésről. A mindenki által csak Mother Hertzként emlegetett kerítőnő saját vállalkozást indított piszkosan megszerzett javaiból, majd a később beindított ingatlanvállalkozásának is köszönhetően

a Lower East Side egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb asszonyává vált.

Az 1860-as években különösen Latin-Amerikába érkeztek a „nőszállítmányok” a pesti nyilvánosházakból. Az ügynökök saját gyermekeikként jegyezték be a lányokat, hogy jó pénzért tehetős birtokosokhoz adják őket feleségül. Herskovits Leibet például a modern kori latin-amerikai leánykereskedelem első vállalkozójaként tartják számon, aki tizenkét saját gyermekként bejegyzett lányt házasított ki először Buenos Airesben, majd még négyszer-ötször megismételte az utat, hogy „unokahúgait” is kiházasítsa. Sikerén felbuzdulva Latin-Amerika-szerte egyre több olyan leánykereskedő kezdett tevékenykedni, akik már nem gazdag emberekhez, hanem inkább a nyilvánosházakba közvetítettek prostituáltakat.

Nehéz volt visszaszorítani őket

Az 1880-as évektől a magyarok cseppet sem hízelgő vezető szerepét fokozatosan átvették a lengyelek, és bár a hungarák jelentősen visszaszorultak a piacon, azért jelen maradtak. Mindeközben Magyarországon többen is kísérletet tettek arra, hogy a kormány végre hathatósan fellépjen a jelenség ellen. Ennek eredménye lassan megmutatkozott:

1910-ben több országgal együtt Magyarország egyezményt írt alá a nemzetközi leánykereskedelem visszaszorítása érdekében.

Az országok kölcsönösen megegyeztek abban, hogy

büntetni kell azt, a ki oly czélból, hogy mások szenvedélyeit kielégítse, kiskorú asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, kéjelgés czéljára megkerít, magával visz vagy házi köréből eltávolít, még ha a bűncselekmény tényálladékának egyes elemei különböző országok területén valósultak is meg.

A leánykereskedelem elleni harc még a Monarchia felbomlása után is folytatódott, és szükség is volt rá, hiszen például az 1922-ben Montevideóban megrendezett Második Dél-amerikai Dermatológiai és Szifilisz Konferencián elhangzó egyik beszámoló szerint minden hajón tucatjával érkeztek a magyar lányok Buenos Airesbe.

Ám még sok nemzetközi egyezményt kellett megkötni, mire a hungara kifejezés megkopott, hiszen még az 1940-es években is a kivándorolt örömlányok képezték a Latin-Amerikában formálódó magyar kolóniák egy igen népes csoportját.

Források:

(Borítókép: Három prostituált Chilében. Fotó: Three Lions – Getty Images)

Címkék