Az első hazai reaktor
2033-ig még egészen biztosan működni fog az Energiatudományi Kutatóközpont Budapesti Kutatóreaktora Csillebércen, amit itt mutattunk be részletesen. A reaktor jelenleg tudományos célt szolgál, illetve az egészségügyi ellátásban is fontos szerepe van, orvosi célokra használható izotópokat állítanak itt elő, amelyek az áttétes daganatok kezeléséhez használt gyógyszerekhez szükségesek. Szerencsére ez nem egy Paks, jóval kevesebb, mindössze 10 MW a teljesítménye (Pakson 2000 MW energiát állítanak elő). A reaktor építése 1956-ban indult meg, és szinte teljes egészében a Szovjetunió tartotta kézben, onnan érkeztek a berendezések és a munkálatokban részt vevő szakemberek is. Az irányelvek is a Szovjetuniótól érkeztek, ezeket dolgozta át Dúl Dezső tervező a Központi Fizikai Kutatóintézet igényei alapján. Bár az építés hivatalos indoka a fizikakutatások fejlesztése volt, a hidegháborús időszakban valójában azt szerették volna megismerni, hogyan hat egy esetleges atomtámadás és a sugárzás az élőlényekre. Szerencsére mai célja lényegesen békésebb.
Az első hazai tervezésű reaktor
Kevesen gondolnák, hogy az éttermekkel és galériákkal szegélyezett Bartók Béla út közvetlen közelében egy atomreaktort is találunk, pedig így van. A Műszaki Egyetem történeti campusa egyébként is bővelkedik az érdekességekben, például víztorony is van itt. Az egyetem parkjában található reaktor volt az első hazai tervezésű ilyen funkciójú létesítmény, amit 1971-ben nyitottak meg. A reaktornak elsősorban a mérnök- és fizikushallgatók képzésében van jelentősége, hőteljesítménye pedig biztonsági okokból mindössze 100 kilowatt, nem egy Paks méretű létesítmény. A földrengésbiztos, bármikor leállítható épület tehát nem valószínű, hogy nukleáris katasztrófa okozója lesz.
Atombiztos rádiósugárzás Józsefvárosban
Az elmúlt hónapokban, a Rádió épületének bontásával egy időben fejezte be földi pályafutását az az atombunker, amit 1952-ben Rákosi Mátyás utasítására hoztak létre, abból a célból, hogy egy esetleges atomtámadás esetén is működhessen a rádió. Ahogy a Józsefváros Újság írta, mindössze hat hét alatt épült a létesítmény, ami – ellentétben a társaival – nem a föld alatt található. A betonkocka bejárata nem a Pollack Mihály tér, hanem az udvar felől nyílt, és zsilipen keresztül lehetett bejutni a 2 méter vastag betonfalak mögé, ahol 4 stúdió, villany és vízellátás, légtisztító berendezés várta volna katasztrófa idején a Rádió munkatársait. Bár a létesítményt sosem használták, állítólag évente kétszer ellenőrizték, hogy működnek-e a berendezések. Ehhez az épülethez épült hozzá 1967-ben a Rádió zöld kockája, addig méteres kerítés védte az objektumot a kíváncsi tekintetek elől. Ha egy kicsit jobban megnéztük a Rádiót, egészen jól látszott a bunker, ami a zöld rádióépület bal oldalába épült be, az oldalán helyezték el Somogyi József Szárnyas Niké című alkotását. Sokáig irattárnak használták az épületet, és hosszú ideig tartotta magát a szóbeszéd, hogy innen hallgatták le a Rádió munkatársait.
Budafok titka
1500 négyzetméteres és teljesen működőképes az az atombunker, amit a csendes budafoki Sörház utcában találunk, amit egy elhagyott kőbányából lett borospince helyén alakítottak ki. Bár először egy még nagyobb, 5000 négyzetméteres szükségkórházat terveztek a területre még az 50-es években, az építkezésre végül csak a 70-es években, jóval szerényebb léptékben került sor. A bejáraton áthaladva hátborzongató időutazásba csöppenünk, hiszen – annak ellenére, hogy az óvóhelyet szerencsére sosem kellett valódi védekezésre használni – még minden működőképes, ha szerencsénk van, még azt is meghallgathatjuk, hogyan zümmög a légcserélő berendezés az ablaktalan termekben, de a latrinát és a víztározó helyiséget is megnézhetjük. Az óvóhely hétköznaponként nem látogatható, de bizonyos rendezvények, például a Pincejárat során igen.
Paranoiás vezetőnk bunkerje
Viszonylag ismert tény, hogy a budapesti metróban óvóhelyek hálózatát találjuk, amelyek közül az egyik legizgalmasabb és legmélyebben fekvő a Rákosi-bunker néven elhíresült objektum. Az F4-es műtárgyat a Kossuth tér felé menő alagútból lehet megközelíteni, valahol a Szabadság tér környékén is van egy lejárata. Építését 1951-ben határozták el, eredetileg 250 fős, felszerelt lakosztályok készültek volna a pártelit számára, ám hamar leállították. 1957-ben – a VIP-jelleg megszüntetése mellett – folytatódott a kialakítás, ám ekkor sem fejeződött be. Állítólag maguk a munkások sem tudták, hogy milyen létesítmény építésén dolgoznak, a föld alatt pedig amúgy sem lehetett tudni, hogy a város melyik részén tartózkodnak éppen.
Atombiztos kórház a sziklák között
A Sziklakórház Atombunker Múzeumot egy természetes barlangrendszerben alakították ki, ami több tíz kilométeren át kígyózik a Várhegy gyomrában, hatalmas termeiben pedig nemcsak 1939-es használatba vétel (majd a kórház 1944-es megnyitása) után, a II. világháború alatt, hanem az 1956-os forradalom alkalmával is zajlott a gyógyítás, de a háború után, az 1948-as államosításig az egyre terjedő kiütéses tífusz oltóanyagát is itt gyártották, ezt követően 2002-ig titkosították a kórházat. Múzeumként már jóval a rendszerváltás után, 2008-ban nyílhatott újra, egy olyan időszak tanújaként, amelynek szerencsére már vége van.
(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)
