A közelmúltban rendhagyó eseményre toboroztak résztvevőket a legnagyobb közösségi oldalon. A több mint hatezer jelentkező arra vállalkozott, hogy leúsztatja a Csepel-szigetet a Fekete-tengerig. A felhívás a következőképpen fogalmazott:
A budapesti kerületté válás 75. évfordulóján kijelenthetjük, ez egy szar ötlet volt. Ezért leúsztatjuk a szigetet a Fekete-tengerig, hogy végre nyaralhassunk mind egy jót! Terv: Kvassay hídnál láb-tempózva toljuk, a sziget többi részén jobbról-balról evezés, Tasi zsilipnél húzzuk.
Az esemény alatt a megszólalók közül volt, aki aggódott, hogy esetleg befagy a Duna, és így meghiúsul a terv, mások pedig azt ígérték, hozzák a flexet, hogy a nemkívánatos városrészt minél könnyebben leválasszák a fővárosról. Szintén nemrég történt, hogy egy vicces képsorozat viharzott végig az interneten, amiben minden budapesti kerület megkapta a magáét, de Csepel kiemelten rosszul járt.
Ez kész 🤣
Közzétette: Erika Kriston – 2023. április 25., kedd
A sztereotípiák által megalkotott illusztrációk szerint Csepelről senki nem feltételezi, hogy Budapest része, a lakói pedig frusztrált dühvel gondolnak a főváros többi részére. Ezek után talán nem meglepő, hogy a kerületnek saját mémoldala is van a közösségi médiában.
De miért kapott ilyen kiemelt szerepet Csepel? A netezők miért nem a 12. kerületet akarják feltolni a János-hegyre, és onnan egy nagy lendülettel lelökni, hogy legalább Tatabányáig guruljon? Miért a 21. kerület mémesedett?
Berta Gergő városantropológussal, az ELTE Társadalomtudományi Karának doktori hallgatójával beszélgettünk a témáról. Írásunkban, ha nem is szigorúan tudományos és átfogó jelleggel, de igyekszünk szempontokat felvetni arról, mi ez a kitüntetett figyelem, mi folyik itt, Csepelen.
A folklór, ami felkerült a netre
A mém fogalmát Richard Dawkins brit etológus honosította meg, a szó a görög miméma (utánzás) kifejezésből ered, és a kultúra átadásának, átöröklésének egységét jelöli. A mém kifejezés jelentése azonban az elmúlt évtizedekben megváltozott. Császi Lajos szociológus a Milyen kulturális munkát végez a humor? címet viselő tanulmányában azt írja, mai gyakorlatban az internetes mém szűkebb értelemben használatos, az újmédia egy sajátos digitális technológiáját takarja, jól ismert kulturális produktumok (szövegek, rajzok, hangok, videók) parodisztikus célú mimetikus átírását jelenti. Berekméri Gabriella pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy bár
Dawkins elképzelése az volt, hogy a legerősebb mémek maradnak meg és sokszorozódnak generációkon át. De ha megfigyeljük a közösségi oldalak trendjeit, egyértelműen látszik, hogy a megosztások tömegét viccesnek vélt képek, reakciós gifek és cuki állatkás videók uralják.
Akármilyen banálisnak is tűnnek ezek a mémek, mégiscsak érdemes figyelni rájuk, hiszen részei annak a nagy egységnek, amit folklórként emlegetünk.
Antropológiai szempontból a kultúra egy folyamatosan kreált és újrakreált jelenség
– mondja Berta Gergő.
Attól, hogy valami az interneten terjed, még tekinthető folklórnak, vagy elláthat üzenethordozó funkciót. A hely és a forma miatt nem kell semmit sem kizárni egy korábban is létezett kategóriából.
Büki Dániel internetestartalom-készítő nagy gonddal összeállított videójában világosan fogalmaz: a mém egy barométer, ugyanolyan szerepe van, mint egykor egy népdalnak. Segítségével az emberek kimondhatják, mit gondolnak a világról, és kimutathatják a frusztrációikat.
Only in Ohio, a beautiful day is Slough
Az internet világában nem ritka, hogy egy város vagy valamilyen más jól behatárolható földrajzi hely mémek főszereplőjévé válik, jó példa erre egy amerikai állam, Ohio. Az Only in Ohio mém szerint a 17. tagállamban olyan szürreális dolgok történnek, amelyek máshol egész biztosan ismeretlenek, sőt: a lehetetlen kategóriába tartoznak.
A témában készült vicces képek közül sok a helyi időjárást veszi célba, ezek ismerősek lehetnek az idősebb generációknak is, csak ez utóbbi történetekben nem az ohióiak, hanem az oroszok tartottak ki mínusz 114 fokig, a vodka fagyáspontjáig. (Ha valaki elmerülne az Only in Ohio mémek világában, akkor még annyit tudni kell, hogy Amerikában nem Celsiusban, hanem Fahrenheitben mérik a hőmérsékletet.)
A London melletti Slough szintén gyakran megkapja a magáét: az interneten unalmas és lehangoló helyként jelenik meg. A város küzd mindazokkal a problémákkal, amelyekkel minden település, amelyik a különböző gazdasági folyamatok vesztesének bizonyult. A városka a netes felületeken Anglia legborzalmasabb településeként reprezentálódik, a jelenségnek még a BBC is szentelt egy cikket, hiszen az I just had a beautiful day in Slough mém és társai aktív részét képezik az internetes kultúrának.
Hasonló sorsa jutott az egykor szebb napokat látott lengyel iparváros, Radom („a lengyel Miskolc”) vagy a franciaországi Marseille, amely a bűnözés állítólagos elharapózása miatt került a célkeresztbe.
Kemény vidék, és még a HÉV is késik
Az eddig felsoroltakból kiderül, hogyan látja (sok esetben valószínűleg direkt túlzó, karikírozó módon) a netes közösség a külföldi városokat vagy éppen az USA egyik tagállamát, nem egy esetben a gazdasági nehézségek, vélelmezett elmaradottság kapcsán.
Ebből a szempontból mit mondanak a tények, hogyan gondolják a komoly szociológusok, milyen hely Csepel? A 21. kerületi önkormányzat 2015-ben városszociológiai szempontból kutatta a kerületet, az általuk közölt tanulmány megállapítja, hogy
a kerület valamennyi társadalmi, jövedelmi és ingatlanpiaci mutató szerint a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozik. Ezt részben az ingatlanpiaci és migrációs folyamatok természete magyarázza: az alacsonyabb ingatlanpiaci árak elsősorban az alacsony jövedelmű, hátrányosabb helyzetű beköltözőket vonzzák, és ez a folyamat önmagát erősíti. Ehhez kulturális és várospolitikai tényezők is hozzájárulnak. Csepel, mint »munkáskerület« hagyományosan alacsony presztízse máig hat.
A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy a lakásállomány és az ökológiai elhelyezkedés (Duna-part) nem indokolja, azonban KSH-adatok is alátámasztják, hogy Csepel a jövedelmek szerint a legszegényebb kerületek közé tartozik. Egyvalamit mégis fontos kiemelni. Csepel Budapest egészéhez viszonyítva hátrányosabb helyzetűnek tekinthető, azonban ha Magyarország teljes területével vetjük össze, pozíciója jóval kedvezőbb, a róla alkotott fővárosi narratívák nem feltétlenül tükrözik ezeket az országos viszonyokat.
A vicces (vagy más nézőpont szerint csak annak szánt) képekből az derül ki, hogy Csepel valamiféle veszélyes hely, tele kemény legényekkel. A kerület szociális helyzete szintén téma, mint ahogy kifogyhatatlan humorforrás a (mémgyárosok szerint) nagyon alacsony színvonalú szolgáltatást nyújtó HÉV. Ezenfelül létezik két karakter, két csepeli kötődésű ismert ember, akik szintén vissza- és visszaköszönnek a netes népművészeti produktumokban: Németh Szilárd és Zámbó Jimmy.
„Akkor tud valami vicc tárgya lenni, ha közös tudásra utal vissza”
De mire épülnek ezek a mémek, mi adja a humorfaktort bennük? Berta Gergő szerint a kulturális emlékezet gyakran kollektív traumákat, sztereotípiákat vagy hagyományokat dolgoz fel humorosan, ehhez szükség van az öntudatlanul elsajátított ismeretekre, amelyek alapját képezhetik ennek a referenciális humornak.
A közös kulturális értelmezésben akkor tud valami vicc tárgya lenni, ha közös tudásra utal vissza. Ez lehet vélt, lehet valós; például az iparvárosokról vagy a Balkánnal kapcsolatban is léteznek sztereotipikus mémek. Csepelről elterjedt nézet, hogy ott nem az értelmiség vagy a középosztály lakik, hanem a munkásosztály. Ez nem feltétlenül igaz, de mégis így él sokak fejében.
A már említett „munkáskerület-toposz” szoros kapcsolatban állhat azokkal a mémekkel is, amelyeknek Zámbó Jimmy a központi szereplője.
Az énekes valóban sokak első asszociációja, amikor a kerületre gondolnak, popkulturális szempontból meghatározó karakter
– mondja Berta Gergő.
A magyar társadalom széles köreinek a rendelkezésére áll az információ, hogy ő csepeli lakos volt. Létezik egy közös halmaz, egy metszéspont a róla és a Csepelről szóló kulturális toposzokban, amelyek összeérnek az emberek fejében, és így értelemmel telítődnek. Ez kapcsolódik a társadalmi háttérhez, hiszen Csepel munkáskerület, Jimmy pedig valahol szimbólummá vált, az alulról jövő, majd később befutott, munkásosztálybeli háttérrel rendelkező sztár.
Berta Gergő a leginkább a kalóriadús étkezéseivel a köztudatba került Németh Szilárdról készült mémeket máshogy látja, mint a „Királyról” alkotott humoros illusztrációkat. Hangsúlyozza, hogy ez személyes véleménye, de az országgyűlési képviselő mémesedése mögött nem spontán, alulról építkezést lát, hanem direkt törekvést.
A mém egy alapvetően alulról építkező dolog, olyan, mint a graffiti, bárki létrehozhatja. Én Németh Szilárd ilyen típusú megjelenéseivel kapcsolatban érzek olyat, hogy ez politikai projekt, vagy van felülről irányított része is, azért hozhatták létre, hogy egy elképzelt csepeliséget jelenítsen meg.
A Csepelről (vagy akár Radomról és Ohióról) szóló mémeknek van egy nagy kérdése: ki készíti ezeket? Maguk a csepeliek, vagy kívülállók? A felvetésre jelen írásban nem tudunk válaszolni, de a kérdés elvezet ezeknek a mémeknek egy nagyon fontos aspektusához.
A mi és az ők elválasztásán alapulnak
– hangsúlyozza Berta Gergő.
Sztereotípiákat mutat be, de közben az összetartást erősítő mondanivalója is van. Egy negatívumra, egy előítéletre épülő mémnek pozitív üzenete is lehet: ez a hely kemény, de mi, emberek, akik lakjuk, még keményebbek vagyunk.
A mémesedett helyek lakóinak büszkeségét talán jól sejteti, hogy Ohio és Slough lakosai pólón hirdetik illetőségüket, mi pedig reméljük, hogy a 21. kerület lakosai egyszer akár a ruhájukon is a világ tudtára adhatják, hogy csepelinek születni kell.
(Borítókép: Mudra László – We Love Budapest)
