Pesten innen, Budán túl – A kétarcú Csepelt mutatjuk be podcastünk új epizódjában

Hogyan befolyásolta Csepel létrejöttét és fejlődését az ország legnagyobb iparvállalata, a Csepel Művek? Hogyan viszonyulnak ma a környékbeliek a valamikori gyárnegyed múltjához, és mit jelent számukra ma csepelinek lenni? Csepel egyik ikonikus helye a 19. század végén megnyílt Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, amit ma mindannyian Csepel Művek néven ismerünk, és a magyar ipar egyik bölcsőjeként működött hosszú éveken át. Podcastünkben Polinszky Tibor, Csepel egykori főépítésze segítségével nézzük át a gyár történetét a kezdetektől a privatizáción át egészen a jelenig.

A mai gyártelep elődjét még a Lövölde téren nyitotta meg Weiss Manfréd és Berthold, akik a konzervek mellett erős hangsúlyt fektettek a gyalogsági töltények gyártására is. Egy súlyos baleset után új helyet kellett keresniük az üzemnek, így kerültek Csepelre, a környék pedig fejlődésnek indult. A gyár területén az évek alatt egy nagyon sokszínű társadalom alakult ki, ahol mindenki kötődött a gyárhoz, ráadásul a munka utáni élet is gyakran a területén folyt. A privatizáció során azonban minden megváltozott, az üzemeket mindenki megpróbálta megszerezni, de a százéves épületek infrastruktúrája nem minden esetben felelt meg a 21. századnak – erről is beszéltünk az epizódban.

Bár a legtöbben úgy tekintenek Csepelre, mint egy hatalmas gyár- és lakótelepre, ez egy óriási tévedés! Podcastműsorunkban Csepel ipari múltja mellett arról is mesélünk majd, milyen páratlan, legtöbbünk előtt még ismeretlen, de felfedezésre váró természeti értékei vannak Csepelnek és környékének. A Kavicsos-tóról, a Kolonics Györgyről elnevezett hangulatos Kis-Duna-parti sétányról vagy a Tamariska-dombról már mi is írtunk. A csepeli születésű fotós és természetfestő, az egyébként grafikus-illusztrátorként dolgozó Kókay Szabolcs nemcsak ezekről mesélt, hanem a sétánnyal összeérő Kis-Duna-öböl tanösvényről, illetve az itt élő állatvilágról is, elsősorban Csepel madarairól, merthogy elsősorban a madarak érdeklik. A podcast második felében vele beszélgettünk. 

Csepelen azonban nemcsak az ipari és az építészeti emlékek meg a természet zöldje csábító és érdekes, hanem jókat enni és inni is tudunk. Minket például levett a lábunkról a Periferico nápolyi pizzája, és nagyon bírtuk a Meringa Cukrászda franciás finomságait is. És ez még nem minden, mert Csepel egy igazán izgalmas, méltatlanul alulértékelt és mindenképp felfedezni való vidék. Podcastadásunkból sok mindent megtudhattok róla, de mégiscsak az az igazi, amit az ember a saját szemén keresztül tapasztal meg, vagyis: irány Csepel!