Az úrnapi virágszőnyeg hagyománya olasz és német minta alapján jelent meg a svábok lakta hazai településeken, Csömörre is nekik köszönhetően érkezett el, mára pedig országos viszonylatban is elképesztően látványos ünneppé vált. Bár az úrnapja és az ekkor szokásos körmenet katolikus hagyomány, Csömörön már rég túlnőtt felekezeti vagy világnézeti kérdéseken, a helyi közösség összetartozásáról, a közös munka öröméről is szól. Négy virágsátrat és másfél kilométeres virágszőnyeget készít a település apraja-nagyja, több száz ember dolgozik napokon át a csodás végeredményért.

Június 7-én, vasárnap reggel negyed 6-kor kászálódtunk ki az ágyból, ám sokan vannak, akik még nálunk is korábban keltek, hogy elkészítsék Csömör büszkeségét, az úrnapi virágszőnyeget. A látványosság útvonala kétévente változik, az egyik évben a templomtól keletre, nagyjából két kilométeres szakaszon, a másik évben nyugatra, másfél kilométeres szakaszon fut a virágokból kirakott minta, így nem mindig ugyanazokra a családokra hárul a megalkotásával járó, hatalmas mennyiségű munka. A legidősebb résztvevők már a 60-as években is itt díszítettek, és emlékeik szerint

az eltelt 80 évben csak egyetlenegyszer mosta el az eső az ünnepet. 

...azért előfordult, hogy egy kicsit szaporázni kellett a lépteinket, nehogy az ünneplő tömeg végét elkapja a vihar.

– meséli Pető Gábor atya, a csömöri Szentháromság-templom plébánosa. Nem rossz arány, tekintve hogy a látványos szokást 120 éve egészen biztosan gyakorolják a településen. Maga a templom, ahonnan a virágszőnyeg minden évben indul, késő barokk stílusban épült (1771 és 1773 között), 33 méter magas tornyát már messziről látni. Az úrnapja ennél jóval régebbi tradíció, gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza, az ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa rendelte el, Lüttichi Szent Julianna látomásai és egy Bolsena városában történt csodás esemény hatására. Üzenete a katolikus közösség számára, hogy Krisztus teste jelen van az Oltáriszentségben. Az úrnapja mozgó ünnep, mindig pünkösdvasárnap után két héttel, csütörtökön esedékes, ám a legtöbb gyülekezetben rákövetkező vasárnap tartják, hogy jusson idő az előkészületekre.  

Az ünnepet már a középkorban felvonulások, körmenetek kísérték, a 18. században pedig egyre több helyen kapcsolódtak ehhez virágok, koszorúk és girlandok is. Olaszországban, Spanyolországban az úrnapja részei lettek a különleges virágdíszek, ezután jelent meg a szokás Németország területén, ahonnan a svábok hozták magukkal Magyarországra. Csömörön az első sváb telepes egy pásztor volt, a 18. század végén, majd Budafok környékéről érkeztek még többen a 19. század első felében a kolerajárványt követően elnéptelenedett Csömörre. Ők hozták magukkal a szokást.

Virágdíszeket sok helyen készítenek úrnapján, a nagyközségben megalkotott szőnyeg hatalmas mérete azonban különleges, bár nem teljesen egyedülálló az országban. Más, jelentős sváb kisebbséggel rendelkező helyeken – például Budaörsön, Pilisvörösváron és Budakeszin – is hasonlóan pompás, gazdag formában találjuk meg a szokást. Csömörön a háború alatt, a Rákosi- és a Kádár-rendszer legvadabb éveiben sem maradt el az ünneplés. A helyi családok legtöbbször a házuk előtt található útszakaszt díszítik, ám ezalól van kivétel, sokan érkeznek a település távolabbi részeiről is segíteni. A hagyomány mindenesetre generációról generációra öröklődik. Házigazdánk, Marosi Éva például 1978 óta minden évben aktívan vesz részt az előkészületekben, de Csiki-Himics Mariann és kislánya, Dotti példája is beszédes:

Még a nagymamám vállalta el azt az útszakaszt, amit most is díszítünk, azóta minden évben a mi családunk dolgozik rajta. Én az édesanyám hasában vettem részt először az úrnapi ünnepségen, a kislányom, Dotti először szintén az én hasamban érkezett 

– meséli az édesanya, aki süteménnyel kínálja a segédkezőket. A hangulatra egyébként is jellemző a családiasság, a parókián kávé illata terjeng, idősek és fiatalok, egész családok foglalkoznak azzal, hogy milyen virágból legyen a kereszt, hogyan töltsék ki az általuk vállalt útszakaszt díszekkel. Közben persze mindenki izgul is kicsit: időre készen kell lenni, hiszen 10 órakor kezdődik a mise, ezt követően pedig elindul a körmenet, ahol fontos szerep jut a virágdíszeknek. Ezeken fog végigsétálni a szertartást vezető pap. 

Idén a rövidebb, másfél kilométeres szakaszt díszítik, összesen négy sátor, szlovák szóval (ők Csömör másik fontos nemzetisége, akik szintén magukévá tették a szokást) butka épül, ezek között fut a kb. 70-80 centi széles virágszőnyeg. A sátrakkal kapcsolatos munkát Szekeres Anikó fogja össze, de minden butkának van saját gazdája is, idén négy helyi család vállalta magára a feladatot, illetve az egyik sátor díszeiért a mi házigazdánk, Marosi Éva és a német nemzetiségi csoport felel. A négy butka az égtájakat jelképezi, belsejüket mintegy 300 koszorú díszíti, előttük a virágszőnyeg kiszélesedik és bonyolultabb vallási szimbólumokat formáz. Idén például három sátor előtt is megjelent Assisi Szent Ferenc alakja, hiszen a szent születésének 800. évfordulóját ünnepeljük. A nyárfaágból készült építményekben kis oltárok, szentképek találhatók. A körmenet ezeken a részeken megáll, rövid szertartás és ima következik, majd haladnak tovább. 

Ahhoz, hogy az ünnep ebben a formában megvalósulhasson, több száz ember összehangolt munkájára van szükség. Gábor atya elmondása szerint már január környékén igyekeznek eldönteni, hogy ki hol díszít majd. A különleges alkalomra tekintettel a körmenetet magasabb rangú egyházi vezető, vendégpüspök vezeti, Gábor atya dolga időben – hónapokkal korábban – elküldeni a meghívást. A szűkebb értelemben vett előkészítés is napokkal korábban kezdődik. A vasárnapi ünnephez csütörtökön szedték a virágszőnyeg széléhez szükséges kutyatejet, szombaton gallyakat gyűjtöttek a sátrakhoz, ekkor készültek a butkába kerülő koszorúk is. Az ünnep napja a legmozgalmasabb persze, már reggel 6-kor megkezdődött a munka, hogy a mise idejére nagyjából készen legyenek.

Az ezzel járó sok munka ellenére mintegy 200-300 csömöri vett részt valamilyen formában az előkészítésben. A díszek körvonalát először krétával rajzolják fel a földre, majd virágokkal, levelekkel, növényekkel töltik ki. Annak érdekében, hogy ezek frissek maradjanak, és a szél se fújja el őket, vizet permeteznek rájuk, majd az ünnepi események végeztével egyszerűen összesöprik a növényeket. A virágokat, gallyakat évek óta ugyanonnan gyűjtik: érkeznek a helyi kiskertekből rózsaszirmok, levendula, sokan járulnak hozzá virág- vagy pénzadománnyal az ünnephez, illetve sok szirmot a nagybani virágpiacról szereznek be, itt is megvannak már a jól bevált kapcsolatok. A víztől nedves virágok illata egy időre betölti Csömör utcáit.

A díszítésben közreműködő Szikora Judit sokat foglalkozott a csömöri úrnapja etnobotanikai megközelítésével és a helyi sváb közösséggel is, ő meséli el, hogy összesen mintegy 50 növényfajt találhatunk vagy találhattunk korábban a dekorációkban. Ma talán szűkebb a választék, a figurák apróbb részeit szívesen készítik kávézaccal vagy forgáccsal. Míg régen szinte csak mezei virágot használtak, ennek mennyisége ma elenyésző. Korábban a közösségen belüli hagyományos férfi-, női szerepek is megjelentek a munka során: a lányok, asszonyok koszorút kötöttek és a virágszőnyeget készítették, a férfiak inkább a gallyak gyűjtéséről és a szőnyeg vizzel történő permetezéséről gondoskodtak. Mára ez fellazult, mindenki úgy vesz részt az ünnepen, ahogy a legjobban esik számára. Más felekezetek tagjait is szívesen fogadják, sőt, nem kell vallásosnak sem lenni ahhoz, hogy aktív részesei lehessünk ennek a közösségnek.

Én ateistának tartom magam. Elfogadom, de nem nagyon értem a vallásos embereket. Én itt születtem, egy közeli házban, ott vágta el a köldökzsinóromat a bába. Régen, 30-40 évvel ezelőtt mindenki díszített, én sem szerettem volna kilógni a sorból. Jópofa dolognak tartom ezt az egészet 

– meséli egy idős méhész, aki testvérével együtt dolgozik a háza előtti szakaszon. Szomorúan állapítja meg azt is, hogy a mezei virágok nemcsak az úrnapi díszekből maradnak el, a természetben is egyre kevésbé változatos a növényflóra, sőt tapasztalata szerint a helyi közösségi háló is egyre inkább foszlik:

Én a közösség miatt csinálom, de most itt a közösség az évek alatt szépen megszűnt. Eltávolodtak az emberek, kicserélődtek. Itt, ebben az utcában rajtam kívül még egy ember van, aki a régi, a többi már mind új

– mondja, és bár mi is halljuk innen-onnan, hogy a korábbi években előfordult, hogy a körmenet előtt sebtében kellett kitölteni a foghíjas szakaszokat, a szép időben most mindenki szívesen díszít. Nem nehéz ráhangolódni a virágok szépségére és egy általánosabb üzenetre sem. Gábor atya szerint a virágok az ünnep alkalmával elsősorban esztétikai célt szolgálnak, és a minden emberben jelen levő kreativitás megmutatását segítik, az élet győzelmét is hirdetik.

Ahogy a sírokon is megjelenő élő virág is az életet hirdeti, így itt is megjelenik az az üzenet, hogy nem a halálé az utolsó szó 

– meséli. A csömöri úrnapi virágszőnyeg tehát nemcsak gyönyörű, de összetett jelentéssel rendelkező hagyomány, amely semmiben sem marad el más népek virágos ünnepeitől, a szakurától vagy az indiai onamtól. Reméljük, hogy sokáig megmarad, ahogy az az összefogás is, mellyel a csömöriek létrehozták.  

Források: 

  • Csömör.hu
  • Úrnapi virágszőnyeg Csömörön, főszerkesztő: Hermányos Mária, Keskeny Nyomda Kft., 2014

(Borítókép: Dontasz Zoi – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék