Egyszer volt Louis Armstrong Budapesten
Az 1956-os forradalom leverésének tragédiájából már éppenhogy talpra állt és konszolidálódott Kádár-rendszer egyik nagy és fontos, nemzetközi visszhangot is kiváltó kulturális eseménye volt, amikor 1965 nyarának elején Budapestre érkezett az amerikai jazz élő legendája, Louis Armstrong és zenekara. Nem csak nálunk lépett fel a vasfüggöny mögött: Budapest előtt járt Kelet-Berlinben, Prágában, Belgrádban, Bukarestben és Szófiában is, de a legnagyobb koncertet mégis nálunk adta. Armstrongékat 80-90 ezer fős tömeg várta a Népstadionban, még úgy is, hogy végül a szervezők elálltak attól, hogy a focipálya füvére is beengedjék a közönséget.
A korabeli sajtó általában rajongott a zenészért és odáig volt az eseményért, de azért voltak negatív hangok is: a Magyar Nemzet újságírója például azt nehezményezte a cikkében, hogy a közlekedés elesett Budapesten Louis Armstrong koncertje miatt, amit a lehető legrosszabb időpontra írtak ki, mert pont az az egyik legforgalmasabb időszak a fővárosban. Ennek ellenére minden rendben lezajlott, nem voltak dugók és fennakadások, se karambol, semmi gond. Az este 8-ra kiírt koncert kezdési időpontját azért módosították menet közben: fél 9-re tolták, végül háromnegyed 9-kor kezdődött el, és fél 12-kor ért véget.
Örök élmény
Louis Armstrong 1965-ben ismét a csúcson volt. Alig egy évvel korábban jelent meg a Hello Dolly! című dala, majd került az amerikai slágerlista élére – 1964-ben az év dala volt az USA-ban –, és a dal sikere a budapesti koncert idején is még érezhető volt. A What a Wonderful World ekkor még nem létezett mint sláger, majd csak három évvel később, 1968-ban robbant be a popkulturális köztudatba. De mindettől függetlenül Louis Armstrong egy élő legenda volt, a jazz egyik nagyvadja, akit egyszer az életben látni kell, úgyhogy ha jön, akkor az eseményen ott kell lenni. Budapest pedig kitett magáért: ekkora tömeg még sosem gyűlt össze kulturális program miatt.
Az 1901. augusztus 4-én született Louis Armstrong – akinek Satchmo volt a beceneve a szakmában, azért, mert játék közben felfújta a száját (a satchelmouth szó, amiből a Satchmo ered, táskaszájat jelent) – a Margitszigeten szállt meg, a Grand Hotelben. Már itt, a megérkezéskor történt egy jól bulvárosítható epizód. Az amerikai zenészt Körmendi Vilmos és zenekara várta a szálloda előtt, és amikor Armstrong kiszállt az autóból, rögtön belecsaptak a legenda slágereibe. Ő pedig – mint énekes – beszállt hozzájuk, és a korabeli beszámolók szerint közösen előadták a Sweet Georgia Brownt.
Frenetikus pillanatok lehettek.
A koncertről szóló beszámolók is szuperlatívuszokban áradoztak. Előzetesen ugyan volt pár szkeptikus hang azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet ennyi embert egyszerre megszólítani, hogyan lehet, meg egyáltalán lehet-e koncertintimitást, nagy közös együttlétet teremteni 80 ezer embernek. Ám utólag mindenki egyetértett abban: a csoda megtörtént, Louis Armstrong és zenekara varázsolt azon az 1965. július 9-i estén a Népstadionban. A zenekarvezetővel és Jewel Brown énekesnővel együtt összesen heten álltak a színpadon, és a jazzmester minden nagy slágerét előadták. Armstrong nagyvonalú zenekarvezetőként elég teret engedett a zenészeinek arra is, hogy időnként jobban kibontakozzanak, és az énekesnő Jewel Brownnak is megvoltak a maga nagy pillanatai.
Nagyköveti feladat
Louis Armstrong nem véletlenül érkezett Budapestre 1965 nyarán – meg a többi említett városba. Még Eisenhower elnök célkitűzése volt az, hogy a kultúra eszközeivel mutassák meg Amerika ellenfeleinek, a vasfüggöny mögötti kommunista országok lakóinak, valamint az arab térségben is, hogy az USA valójában a kulturális sokszínűség és szabadság földje. Ebből a célból indult el 1956-ban A jazz nagykövetei (Jazz Ambassadors) program, ami Louis Armstrongékat is Budapestre hozta. A jazztrombitás Satchmo mellett Dizzy Gillespie, Dave Brubeck, Benny Goodman és Duke Ellington is jazznagykövet volt.
Hogy az üzenet mennyire jött át, mennyire hullott érzékeny, befogadó táptalajra, arra vonatkozóan nincs adat, de az viszont tény, hogy Louis Armstrong koncertje mint zenei élmény beváltotta a reményeket. Nálunk egyébként is élénk jazzélet folyt már ekkor, hiába tiltották be a nyilasok, és bélyegezték kapitalista mételynek Rákosiék idejében. A kádári konszolidáció a jazznek is kedvezett, baráti jobbot nyújtott neki, és átsegítette a tiltott kategóriából a tűrtbe.
Így amikor Louis Armstrong Budapestre érkezett, az nem is politikai esemény volt, hanem kulturális-zenei, a jazz ünnepe.
Források:
(Borítókép: Szegő – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
