Egy tér születése
A Práter utca, a Lósy Imre utca és a Szigony utca között található, akkor még parkosított játszótérként használt, névtelen terület 1967-ben kapta meg Molnár Ferenc nevét, és ezzel hivatalosan is térré vált. Az író ugyan sohasem élt itt, de számos oka van, hogy róla nevezték el ezt a közterületet. Molnár ugyanis több szállal kötődött a kerülethez: egy József körúti lakásban született és nőtt fel: a 83. szám alatti Neumann-palotában, ami a családjáé volt (az eredeti neve Neumann Ferenc volt). Az író leghíresebb regénye, A Pál utcai fiúk pedig józsefvárosi helyszíneken játszódik, még ha Fábri Zoltán a regényből készült, magyar–amerikai koprodukcióban megvalósult filmjének jeleneteit nem is az eredeti helyszíneken vették fel.
A névadásban az is közrejátszhatott, hogy 1967-ben volt tizenöt éve, hogy Molnár Ferenc elhunyt New Yorkban, egy évvel később pedig születésének 90. évfordulóját ünnepelték. Épp ezért nemcsak hogy róla nevezték el az addig névtelen teret, de 1968-ban emléktáblát is kapott, ami a mai napig látható a Molnár Ferenc tér 2. számú házának falán.
Ahol a papok elcsendesedhettek
A Práter utca és a Tömő utca között elnyúló, téglalap alakú terület egészen addig szerzetesek birtokában volt, amíg az 1700-as évek végén fel nem oszlatták a rendjüket. Ekkor kapta meg a terület tulajdonjogát a pesti papnevelde (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának elődje), pontosabban a Pesti Papnövelde Központi Alapja, ők pedig parkosították az egészet (közepén egy nagy díszmedencével), hogy a papnövendékeknek szolgáljon pihenőhelyül. A park nevet is kapott: Szeminárium- vagy Papnövelde-kert. Aztán a 19. század végétől kezdve a környék megváltozott, a parkból le-lecsippentettek részeket előbb utcák, majd épületek számára, egészen addig, amíg végül meg nem szűnt.
A hatalmas díszmedence a mai Molnár Ferenc tér helyén állt, és akkor sem nyúltak hozzá, amikor az 1910-es években elkezdődött a környék átalakítása. A józsefvárosiak ekkor kezdték ezt a részt egymás között Papgödörnek hívni, ami egészen addig meg is maradt, amíg 1967-ben meg nem kapta Molnár Ferenc nevét. Bár napjainkban egy szép parkot találunk itt, sokáig játszótér volt a medence és környéke helyén, télen pedig szánkópálya is.
Papházak, nem papoknak
Első körben a környék utcáit alakították ki, majd elkezdték felparcellázni a területet. Ekkor alapította meg a katolikus egyház a Józsefvárosi Bérház Részvénytársaságot abból a célból, hogy a szegényebb társadalmi rétegek számára kedvező és tisztességes lakhatási körülményeket teremtsen a jó minőségű, de olcsó bérházakban. Az egyházi beruházó a kor két neves építészét, Tőry Emilt és Pogány Móricot bízta meg a tervek elkészítésével, akik kimondottan jó munkát végeztek.
1912-ben három háztömbnyi bérház épült fel a két építész tervei alapján: ezek a Papházak. Költséghatékonyságból vakolás helyett klinkertéglát alkalmaztak, díszítés pedig alig került az egészen puritán épületekre. A 3 méter belmagasságú lakások viszont mai mércével mérve egész nagyok: alapterületük 50 és 80 m² között mozog.
Ha manapság a körúttól indulva végigsétálunk a Práter utcán és odaérünk a Molnár Ferenc térhez, azt látjuk, hogy három oldalról a Papházak fogják körbe a teret, a negyedikről pedig már a szocializmus alatt épült, tízemeletes panelek. Nem kell különösebb esztétikai érzék ahhoz, hogy az ember eldöntse, melyik a szebb, melyik áll jobban a térnek, a környéknek, melyiket választaná inkább otthonául: a klinkertéglás bérházat vagy a panelt?
Forrás:
- Bányay Géza: A Práter utcai papi házak – mintha legóból lennének, jozsefvarosujsag.hu
