A Béke Szálló több mint 110 éves története bővelkedik a hihetetlen fordulatokban. Az épület egyidőben a fehérterror sasfészke volt, de Móricz, Molnár Ferenc, a Vörös Hadsereg és Glenn Close is megfordult a falai között.

A Radisson Blu Béke Hotel története több mint 110 évre nyúlik vissza, bővebben itt foglalkoztunk vele. A helyet 1913-ban Britannia Szálló néven nyitotta meg Fábri Henrik kávékereskedő. Az itt található lakóházat Málnai Béla tervei alapján alakították át, és a központi porszívótól a perzsaszőnyegen és a világító szobahívón át a velencei csillárokig minden luxussal felszerelték.

Az I. világháborút követő fehérterror idején azonban rémtettek helyszíne volt a pazar épület. Itt volt a Héjjas Iván vezette paramilitáris alakulat, a britanniások székhelye, akik hónapokon át zsarolással, fosztogatással, politikai indíttatású gyilkosságokkal és kínzásokkal tartották rettegésben a környéket. A hotelnek ez nem jött valami jól, ahogyan a gazdasági válság sem, így Fábri eladta a szállót, amit később az új tulajdonosoktól Németh Aladár és felesége vásárolt meg.

Az 5 nyelven beszélő, vérbeli vendéglátós üzemeltette korábban a debreceni Aranybikát, így aztán nem véletlen, hogy jó érzékkel látott hozzá az átalakításhoz. A polgári réteg igényeit kereste, ez pedig óriási sikert hozott neki. Az alagsorban megnyitották a Szondi borozót, ennek kapcsán pedig a tulajdonosok kapcsolatba kerültek Haranghy Jenővel, akinek üvegablakai, mozaikjai és falfestményei ma is meghatározó elemei az épületnek.

1937-re megnyitott a Kupolaterem, ahol – szintén Haranghy tervei alapján – lenyűgöző üvegtető készült, ami gombnyomásra nyílt és csukódott, és zöld márványoszlopok emelték a tér felé. Egy későbbi felújítás során ezeket vékonyabbra akarták cserélni, ettől statikailag meggyengült az építmény, így a 80-as években, a felújításkor fel kellett robbantani. Szerencsére az üvegtetőt szétszerelték és megmentették, így ismét szórakozhatunk alatta a Hotel Zsolnay Kávéházában.  

A II. világháború ismét nehéz éveket hozott, hadikórházként is működött az épület, majd a Vörös Hadsereg vette birtokba. A szovjet főparancsnok élt itt családjával, és nem mellékesen fizetett is a szállásért. Bár a háború alatt a szálló megsérült – ekkor semmisült meg a sarkán található Szondi és két apródja című szobor is –, Németh Aladár a háború után – Béke néven – újranyitotta a helyet, ám hiába gyűjtötte össze a pénzt a felújításra, 1949-ben ezt a helyet is elérte az államosítás.

A Béke Hotel a szocializmus alatt egyike volt azoknak a helyeknek, ahol egy cseppnyi Nyugatot lehetett megélni a vasfüggöny mögött, színvonalas szórakozás várta a nagyérdeműt. A hotel 1985–86 között nagy felújításon esett át, egészen a rendszerváltásig sikerült megőriznie fényét, jelenleg – néhány évvel ezelőtti teljes felújítását követően – modern formában élvezhetjük régi eleganciáját. 

Kevéske erotika, sok magaskultúra

A Béke Hotel az elmúlt bő 110 évben valamilyen formában fontos központja volt a kulturális életnek. Móricz Zsigmond a kávéházába szervezte a Nyugat-Barátok Körét, az alakuló ülésen Kosztolányi, Karinthy és Szabó Lőrinc is részt vett. A hét minden napján külön tematikával, pszichológiai, képzőművészeti vagy éppen irodalmi programmal várták az érdeklődőket. Móricz a terem bérléséért egyébként nem fizetett, de a résztvevőknek kötelezően uzsonnát kellet vásárolniuk, nem is éppen olcsón. A szobák pedig más irodalmi vonatkozású titkokat is rejtenek, ugyanis

rendszeresen a 150-esben találkozott egymással Móra Ferenc és utolsó éveit megédesítő fiatal szeretője, Kalmár Ilona.

A helyzet a II. világháborút követően sem változott. A korabeli Béke Szálló és elegáns Kupolaterme – az itt nyílt Orfeummal együtt – az éjszakai élet fülledt és elegáns központja lett. Zenés-táncos varietéprogramját nagyon kedvelték, ráadásul egyike volt annak a kevés szórakozásnak, amit az idelátogató külföldiek is élveztek, hiszen nem kellett hozzá nyelvtudás. A színvonalas műsorban olyan sztárok is közreműködtek, mint Hofi Géza, Koós János, Máté Péter, Honthy Hanna és

Korda György, aki ráadásul a szállóban esküdött örök hűséget Balázs Klárinak.

A budapesti vendégeket vonzotta a szálló régi hírneve, patinája, a külföldieket inkább az esti programok, de magyar színészek szintén szívesen látogatták a helyet, akár saját előadásaik után is. Kállai Ferencnek például törzshelye volt a Béke. A nemzetközi sztárok sorát Richard Burton nyitotta meg, aki ugyan Liz Taylorral együtt a személyzetnek nem kevés fejvakarást okozva a hipermodern InterContinental vendége volt, azonban a Kékszakáll forgatására Budapestre utazó színész a film egyes jeleneteit a Béke Szállóban vette fel. Megfordult itt Marcello Mastroianni és Gianni Morandi, Glenn Close pedig akkor járt a Békében, mikor Szabó István filmjében, a Találkozás Vénusszal-ban szerepelt. 

Bár a szálló 1986-ban befejeződött felújítása után a szórakoztató műsor is újraindult, a leírásokat olvasva egyre vegyesebb színvonallal. A bűvészek vagy a Hernádi Judit és Schubert Éva közreműködésével készült műsorszám mellett olyan táncprodukció is volt, amelyben afrikaiak sütögettek nyárson egy fehér nőt, vagy a szultán keresett a háremébe új feleséget. Éjjel 1-kor pedig megkezdődött a City Night, melynek keretében

a hölgyek „csábtáncot” mutattak be, miközben egyre kevesebb ruhadarab maradt rajtuk.

A rendszerváltást követően, a diszkók és az éjszakai bárok felvirágzásával egyre kevesebb hely jutott már a varieté műfajának, aztán rövidesen kikopott a budapesti éjszakából. Ma már csak elvétve találunk hasonlót a városban. A csodásan felújított Béke Hotelben pedig egészen más hangulat uralkodik: egy kicsit kevésbé pikáns módon, de ugyanolyan szépséges kulisszák előtt szórakozhatunk, mint száz évvel ezelőtt. A csodás belső teret, a Kupolatermet és a festményeket pedig vezetett városi séta keretében is megnézhetjük.

Források: 

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

(Borítókép: FŐFOTÓ - Fortepan)

Címkék