Bár kívülről egyszerű budapesti bérháznak tűnik, a Szentkirályi utca 10. szám alatt álló épületnek valójában roppant izgalmas a története, ráadásul egy több mint 110 éves bálványfa is áll az udvarán, amit egykor sósavval próbáltak kiirtani. Az olasz reneszánsz paloták stílusát idéző épületben az 1920-as években az ország egyik első vegetáriánus étterme működött, de a Stühmernek is volt itt gyártósora.

Elsőre talán fel sem tűnik ez a Szentkirályi utcai bérház, hiszen híján van az oszlopoknak, domborműveknek és azoknak a cirádáknak, amelyekre még akkor is felkapjuk a fejünket, ha sietünk valahová. A reneszánsz stílusjegyeket azért így is kiszúrhatjuk, viszont akik belépnek a kapun, azokat a gangos bérházak különös világa fogadja. Valamint egy jó öreg, csoda szép, több mint 25 méter magas bálványfa. Az épület homlokzatát pár éve felújították (bár azóta már összegraffitizték), ám a körfolyosó és a lépcsőház még őrzi azt a sajátos hangulatot, ami rendszeresen visszaköszön a budapesti bérházak nosztalgikus világát gyűjtő Instagram-oldalakon.

Az ingyen gyógyító polgármester

Minden ház érdekes – ezt a szlogent a Budapest100-tól kölcsönöztük –, de ennél a Szentkirályi utcai épületnél különösen igaz ez a mondás, hiszen 130 éve alatt megannyi történetet látott már. A századforduló idején készült palotát Szentkirályi Kálmán építtette azon a telken, ahol előtte apja, Szentkirályi Móric háza állt – 1887-ben róla kapta az addig Ősz néven ismert utca a ma ismert nevét.

Szentkirályi Móricról érdemes tudni, hogy amellett, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik alapító tagja volt, az 1830-as években a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület egyik fő szervezőjeként is tevékenykedett, majd 1867-ben Pest polgármesterévé választották. Hivatala alatt mindvégig szorgalmazta Pest és Buda egyesítését, ám a különböző érdekcsoportok, különösen Thaisz Elek rendőrfőkapitány kétes tevékenysége miatt lemondott tisztségéről, mert nem nézte jó szemmel a visszaéléseket. Ő 1860-ban vette meg ezt az – akkor még – Ősz utcai ingatlant, ahol egyébként orvosként működött, amikor épp nem politizált. Praktizálása során a homeopátiával foglalkozott, százak jártak hozzá,

a gyógyításért cserébe pedig nem fogadott el tiszteletdíjat. 

A mindent túlélő fa

Az épület udvarán van egy óriási bálványfa, ami 100 évesnél is idősebb, és az évek során egyszer már ki akarták vágni. Az egyik első lakó, Neuhauss Gusztáv ültette elsőszülött lánya születésekor, 1911-ben. Bár

ágait használták tüzelőnek is, a gyökereire pedig sósavat öntöttek, hogy kipusztuljon,

a fa mindent túlélt, és ma már magasabb, mint maga az épület. 2010-ben még Az Év Fája díjra is jelölték, és egy városi legenda szerint ez volt Gross Arnold Kossuth-díjas grafikus, festőművész kedvenc fája. 

Az egyik első vegetáriánus étterem

A 19. század végén Magyarországon is megjelent a vegetáriánus mozgalom, az első éttermük 1908-ban nyitott a Király utcában, majd az 1920-as években a Szentkirályi utca 10. földszintjén is működött egy vega vendéglátóhely. Dr. Szikszay Géza vitte az éttermet, aki a Mazdaznan mozgalom hazai vezetője volt. Ezt az irányzatot Otto Hanish alapította, és a perzsa próféta, Zarathustra tanítását elevenítette fel. Filozófiájának fontos eleme volt a test egészségének megőrzése, melyhez hozzátartozott a vegetáriánus táplálkozás. 

Az irányzat 1925 körül jelent meg Magyarországban, amikor Otto Hanish – vagy ahogy a követői szólították: Otoman Zar-Adusht Ha'nish – európai körútja során az országot is érintette. A budapesti követők rendszeresen összegyűltek a Szentkirályi utcai házban, ezeken az alkalmakon énekeltek és légzésgyakorlatokat végeztek, míg a Mazdaznan étteremben a déli órákban 60 és 80 fillér között ehetett bárki, aki hús nélküli ételre vágyott. 

Stühmer a szomszédban

Stühmer Frigyes a szomszédos, a Szentkirályi utca 8.-ban működő régi cukorkagyárat vette meg 1868-ban, ahol az 1880-as évekre felépítette gőzüzemű gyárát, megalapozva ezzel a hazai nagyüzemi csokoládégyártást. Bár az üzem elindult, a csokira és az édességre csak a két világháború között kaptak rá az emberek, ekkor kezdett Stühmeréknek (ekkor már a fia, Géza volt a tulajdonos) is szűkössé válni az addigi épület. Megvették hát a szomszédos házat, ahol nagyszabású átalakításokba kezdtek. 

Bár több lakást meghagytak,

a hátsó traktusból, a pincéből és a földszintből raktárak, az első emeletből egyterű csomagolótermek lettek – itt vonták be az iparművészek által tervezett papírokkal a termékeket. A második és a harmadik emeleten pedig irodákat alakítottak ki.

A lakásokban többnyire korábbi lakók és a Stühmer Rt. alkalmazottjai éltek, de a tulajdonos néhány barátjának is adott ki lakást, viszont az 1880-as évekig a Szentkirályi család tagjai is a házban maradtak. Az 1940-es években a gyár nagyobb helyre költözött, így hát visszaalakították lakóházzá, azóta is ebben a formájában áll a Szentkirályi utca 10., az udvara pedig a lakosok közösségi tereként funkcionál.

Források:

Címkék