Hazánkban az első világháborút követően jutottak a nők szavazati joghoz, illetve ekkor nyílt meg a lehetőség előttük, hogy választhatóak legyenek. Női politikus azonban ritka volt, mint a fehér holló. Írásunkban az első magyar országgyűlési képviselőnő, Slachta Margit életét mutatjuk be.

„Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” Az idézet állítólag Parragi György kisgazdapárti képviselőtől származik, aki ezzel a kijelentéssel adta tudtára a világnak, hogy az 1945 utáni országgyűlési tagok között egyetlen van, aki bátran kiáll az elvei mellett: Slachta Margit. Holott a honanyának meglehetősen sok konfliktusa volt abból, hogy soha nem állt be egyetlen sorba, hanem ragaszkodott saját világlátásához.

Egyszerre volt katolikus keresztény és szociálisan érzékeny harcos feminista,

miközben sokan azt kifogásolták benne, hogy következetes legitimista, vagyis a királyság államformájának visszaállítására törekszik. Ismerkedjünk meg Slachta Margit életével.

A tanári pályáról fordult a szociális munka felé

Zadjeli Slachta Margit Borbála 1884-ben született Kassán, lengyel származású nemesi családban. Hatan voltak testvérek, kivétel nélkül lányok. Apjuk a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatói posztját töltötte be, de átgondolatlan üzleti döntéseket hozott, amelyek megtépázták az általa vezetett intézményt. 1908-ban kivándorolt Amerikába. Margit közben elvégezte a korban középfokú intézményként működő tanítóképzőt, majd német–francia tanári képesítést szerzett. 1906–7 között tanított Győrben, majd Budapesten, de hamar kiderült, hogy a pedagógusi pálya nem életcél a számára.

Még diákkorában meghallgatott egy előadást a munkásnők jogairól és patronálásuk lehetőségeiről. Figyelme ekkor fordult a szociális munka felé. A 19. század végén a katolikus egyház felismerte a munkásréteg kizsákmányoltságát, és úgy látta, nekik is válaszokat kell adni erre a problémakörre. 1891-ben XIII. Leó pápa kiadta a Rerum Novarum néven ismert enciklikáját, amelyben a munkások jogai és a szociális igazságosság mellett állt ki. Hazánkban 1908-ban Farkas Edith vezetésével megalakult a Szociális Missziótársulat, az első magyar női szerzetesrend.

A rend célja a szegények és rászorulók segítése volt, Slachta Margit az elsők között lépett be közéjük.

Nem a szegénységet, a szegénység okát kell megszüntetni

A következő évek szociális munkával és segítségnyújtással teltek. A Missziótársulat egy apácarend és egy szociális intézmény egyfajta keveréke volt, a nővérek jogi tanácsadást és munkaközvetítést is vállaltak. A tagok szegénységi és tisztasági fogadalmat tettek, de engedélyezett volt számukra a közéleti szerepvállalás. Margit újságot is alapított A keresztény feminizmus lapja címmel. Egyre inkább tudatosult benne, hogy az emberek segítése nem merülhet ki segélyek és adományok kiosztásában. Magát a társadalmi és gazdasági rendszert kell megváltoztatni, ezek a felismerések pedig a közéleti aktivizmus irányába tolták a gondolkodását.

A vesztes I. világháború után jelentős fordulat következett be a magyar nők életében: választójogot kaptak. (Legalábbis az a részük, amelyik megfelelt a vagyoni vagy végzettségi cenzusnak.) A nők nemcsak választhattak, hanem választhatóvá is váltak. A mindig aktív Slachta Margit 1918 októberében megalapította a Keresztény Női Tábor pártot, amely elveiben egyszerre volt nemzeti, keresztény, szocialista és legitimista.

Az 1920-as választásokon Margit a főváros I. kerületében indult országgyűlési képviselőként. Akkori rendfőnöke, Farkas Edith csupán szimbolikus kiállásként értelmezte ezt a lépést, így nem fejezte ki ellenérzéseit. Margit végül 51 százalékkal nyerte meg a választást, a maradék 49 százalékon három férfi ellenfele „osztozkodott”. Ezzel ő lett a magyar országgyűlés első női képviselője. Nem mondhatni, hogy ezt a tényt nagy ováció övezte a honatyák részéről. Az első beszédét a gyermekhalandóság visszaszorításáról tartotta, ekkor ellenzéki és kormánypárti oldalról is többen egész egyszerűen kinevették. (Ez a magatartás később is gyakran előfordult.) Holott a honanya tevékeny képviselőnek számított, felszólalt az általános választójog és a földosztás érdekében, de

neki köszönhető, hogy Budapesten elindult az iskolaorvosi szolgálat elődje, az iskolanővéri szolgálat. Olyan szociális kérdések, mint a gyári munkások kötelező szabadsága vagy a dolgozó anyák munkahelyi védelme, szintén törekvéseinek fókuszában álltak.

Később sokszor a szemére vetették, hogy megszavazta az úgynevezett „bottörvényt”, a botbüntetés bevezetését. A vád csak félig igaz, Slachta Margit az emberi méltósággal ellentétes szankcióra rendszerint a legelesettebbeket kihasználó uzsorások esetében voksolt igennel.

1923-ban indulni szándékozott a következő választáson, de rendfőnöknője ezt hevesen ellenezte. Margit ekkor kivált a rendből, és megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, amely célkitűzéseiben és működésében „ikertestvére” volt az előző rendnek. A kongregáció hamar nemzetközivé vált, az Egyesült Államokban, Svájcban, Franciaországban és Csehszlovákiában is tevékenykedtek. Margit 1963-ig, kis megszakítással végig a társaság elnöke volt.

A pápánál és Horthy Miklósnál is felszólalt az üldözöttek védelmében

A 30-as években a politikai változások hatására szociális és nőjogi kérdések mellett Slachta Margit politikai megnyilatkozásaiban egyre többször került elő a fajvédelmi kérdések éles kritikája. Tiltakozott a munkaszolgálat intézménye ellen, nemcsak Horthynál, hanem a pápánál is felszólalt zsidó honfitársai érdekében. Egyértelműsíti, hogy a fajelmélet szöges ellentétben áll az evangéliumok tanításával, a Lélek szava című lapjában és általa szervezett világnézeti kurzusokon igyekszik ellensúlyozni a hitleri propagandát.

1941-ben egy idegenrendészetinek álcázott akció keretében a magyar hatóságok tömegesen deportáltak a Kárpátalján található Körösmezőre zsidókat, majd Kamenyec-Podolszkijba, ukrán műveleti területre hurcolták és lemészárolták őket. Slachta Margit ekkor néhány társával Körösmezőre ment, hogy megpróbálják megakadályozni az akciót, de sajnos fellépésük hatástalan volt. A leírások szerint annyit sikerült elérnie, hogy egy deportált család beteg kisgyerekének bejuttatott tejet a lezárt vasúti kocsiba.

A vészkorszak idején a Szociális Testvérek embereket bújtattak rendházaikban. Többek között Heltai Jenő, Gyarmati Fanni, Rusznyák István orvos-egyetemi tanár és az akkor ötéves Kőszeg Ferenc köszönhette a rendnek az életét. Két nővér, Salkaházi Sára és Bernovits Vilma mártírhalála pedig közismert része a magyar holokauszt történetének.

A várható letartóztatás elől az USA-ba emigrált

Tagja lett a világháború után megalakuló parlamentnek 1945-ben és 47-ben, de egyértelmű volt, hogy a rövid idő alatt megformálódó kommunista hatalommal nem tudnak majd együttműködni. Élesen elutasította a köztársasági államformát, ekkor is a királyságot pártolta volna, és sürgette a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatfelvételt. A kommunista újságok többször írtak róla lejárató cikket, a régi világot visszasíró bigott apácaként állították be, és gyakran hozták fel ellene az 1920-as „bottörvényt”. A kampány hatását mutatja, hogy Moldova György évtizedekkel később azt a hamis állítást írta le róla, hogy vissza akarta vezetni a botütést mint büntetési formát Magyarországon.

1947-ben egy szovjetellenes felszólalás miatt 60 napra kizárták az országgyűlésből. Utolsó beszédét a következő évben tartotta alpári bekiabálások közepette, az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt fel. A törvényt megszavazták, majd a képviselők elénekelték a Himnuszt. Margit ülve maradt, ezért fél évre tiltották el a parlamenti munkától, és elvesztette mentelmi jogát. 1949 legelejétől – a várható letartóztatása elől – a domonkos apácák egyik kolostorában rejtőzött, majd júniusban Ausztriába emigrált, innen az Egyesült Államokba távozott.

Az emigráció éveiben is igyekezett aktív maradni, Trumanhoz és az amerikai püspökökhöz intézett memorandumot Magyarország érdekében, 1956-ban az emigránsokat segítette. Utolsó éveit a Szociális Testvérek Társulatának buffalói rendházában töltötte, itt hunyt el 1974-ben, 90 éves korában. Hamvait 2021-ben exhumálták, és újratemették a Fiumei úti sírkertben.

1985-ben a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. 1995-ben a Szociális Testvérek Társaságának a magyar állam emlékérmet adott, illetve a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelével is kitüntették őket.

Források:

Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!

Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.

Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!

hirdetés

Címkék