A Kádár-korszak elején még teljesen általános tendenciának számított a test- és izzadságszag, ám az idő előrehaladtával egyre nagyobb prioritást nyertek a higiéniai, tisztálkodási szerek, amelyekre külön propaganda is épült. Eleinte az ápoltság a testszag hiányát jelentette, később a fogalom eggyé vált a jó illattal, sőt a túlillatosítással.
Bár a kozmetikai ipar ezekben az évtizedekben is főként a nőket célozta meg, és a férfiak részére korántsem volt ennyire gazdag a kínálat, azért ők sem panaszkodhattak, sőt egyes, kifejezetten nekik szánt termékek a mai napig legendásak. A Lenin körút 38. szám alatt lévő férfiillatszerbolt pedig kizárólag az urakat várta borotválkozás előtti és utáni szerekkel, arcvizekkel, krémekkel és hajszeszekkel. Például a következőkkel:
Pitralon
„A ruhám bőr és nem ballon. Az arcszeszem is csak Pitralon. De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, Mindig lesznek Rockerek!”
– énekelte a Pokolgép együttes a szocialista időszak egyik leghírhedtebb férfikozmetikumáról, a Pitralon arcszeszről, amely már 1945 előtt is létezett, üvege visszaváltható volt. Az Esti Budapest egyik 1952-es számában az újságíró arról számolt be, a borbély akkor is tett Pitralont a vendég frissen borotvált arcára, ha nem is kérte:
„Egy kis Pitralont? — kérdi szelíden. A Pitralon elmulasztja a pattanásokat. Ezzel már nyúl is egy üveghez, amelyből valami csípős folyadékot mázol az arcomra. Tiltakozni szeretnék, de nem merek beszélni, mert félek, hogy a hangomról is megállapítja, hogy érdes és akkor gargalizálni is kell a Pitralonnal.”
A Pitralon eredetileg uniszex bőrtisztító és -ápoló kozmetikum volt, csak később vált aftershave-vé. A „pattanások és bőrtisztátalanságok” elleni kámforos szert a Drezdában élő Karl August találta fel a 20. század elején, így nemcsak nálunk volt népszerű, hanem Németországban, Ausztriában és Svájcban is. Talán meglepő, de nemcsak borotválkozás után használták, hanem a leleményes katonák alkoholos italként is itták – A magyar katonai szleng szótárának egy szócikkébe is bekerült: fogszifröccs (valamilyen arcszesz, általában Pitralon). A mai napig kapható arcszesz receptúrájában már egyáltalán nem azonos a régivel.
Barbon borotvahab
A zöld-fehér csomagolású Barbon borotvakrémet 1949 óta gyártja a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Zrt. Ettől kezdve többé nem kellett ecsettel felvinni a habot, ráadásul az arcszőrt is puhította. A márka egy Gusztáv nevű rajzfilmfigurával reklámozta a terméket, aki összevissza szabdalja az arcát a hagyományos szappanhabbal, míg a szomszédja fel nem hívja a figyelmét a Barbonra. 1974-ben már kapható volt a borotválkozás előtti és utáni arcvíz is. A borotvahab levendulaillatú volt, 19 Ft-ba került – összehasonlításképpen: az import Old Spice és Gillette 52 Ft volt, ráadásul ezekhez még a 80-as években is nehezen lehetett hozzájutni. 1984-ben arcborotváló versenyt is rendeztek a Barbonnal, amit Szép Árpád szombathelyi férfifodrász nyert meg: három arccal három perc 23 másodperc alatt lett kész. A retró magyar borotvakrémet egyébként újra lehet országosan kapni.
Baba szappan és WU2
A Kádár-korban a városiak már nem főzték a szappant, hanem a drogériában vették meg, az idő előrehaladtával és a fogyasztói szokások megváltozásával pedig falun is egyre inkább szokássá vált szappant vásárolni. A szappanok ebben az időben sokkal inkább voltak státusszimbólumok, mint tisztálkodási szerek, nem véletlenül tartották a márkásabb darabokat jól látható helyen: a szekrény vagy a televízió tetején, vagy akár a vitrinben. A legkedveltebb márka, amelyet férfiak is használtak, a pöttyös (egy ideig csíkos), kék-fehér csomagolású, uniszex Baba szappan volt.
Az 1950-es évekig hajmosásra mosószappant használtak, a samponok csak az 1960-as években kezdtek elterjedni – leginkább a városi nők körében. A legnépszerűbb samponok a zsírosodás elleni termékek voltak. Ebben az évtizedben jelent meg a WU2 és a Figaro hajszesz is, amely megszüntette a viszketést és a korpásodást, stimulálta a hajhagymákat. A 70-es években a Velmetina samponcsalád volt a legnépszerűbb – a zöld színű, hormontartalmú készítményt a hajhullásban érintett férfiak is előszeretettel használták. A Bánfi hajszesz szintén a Kádár-korszak kedvelt terméke volt az urak körében: boltokba kerülésénél, 1979-ben kilométeres sor állt a Rákóczi úton, annyian bíztak a kopaszodásellenes hatásában.
Gézlap helyett dezodor
Ma már nehéz elképzelni, de az 1950-es években a kellemetlen testszag megelőzése egyáltalán nem élvezett prioritást, így a dezodorálás sem, a maihoz képest erősebb testszag elfogadott volt. Dezodor helyett sokáig speciális gézlapokat helyeztek a hónalj alá, ami felitatta az izzadságot, később Alumol krémet és babahintőport használtak, több-kevesebb sikerrel. Az Alumol kenőcsöt, amelyet illatszer- és háztartási boltokban lehetett kapni, a kéz izzadására is ajánlották. A dezodorok a 60-as években indultak hódító útjukra, amikor az Élelmezésügyi Minisztérium Növényolajipari Igazgatósága összehívta a hazai kozmetikai és vegyipar tíz meghatározó vállalatát, hogy megbeszéljék a piaci igényeket, majd pár héttel később piacra dobtak egy izzadsággátló és szagtalanító készítményt a „fantáziadús” Dezodor márkanéven.
Kis idő elteltével egyre több dezodormárka látott napvilágot, amelyek elsődleges célja a szagok elfedése volt, és csak kevésbé az izzadásgátlás. A 8x4, a Medea és a BAC közkedvelt termékek voltak a férfiak körében, áruk – kiszereléstől és márkától függően – átlagosan 26 Ft és 86 Ft között változott, a 8x4 kifejezetten a fiatal korosztályt célozta meg. A 80-as évektől a Derby férfikozmetikai termékek a Kádár-kor pipereasztalának elengedhetetlen darabjaivá váltak; a dezodor mellett arcápolási termékeket is gyártottak. A Medea dezodor névválasztása az újságírók között verte ki a biztosítékot, akik nem értették, hogyan választhatott a szegedi Universal egy gyermekgyilkos mitológiai szereplőt a termék névadójának, ám ezzel csak nagyobb reklámot csináltak a kozmetikumnak.
„Végre a férfiak vezethetik a nőket az orruknál fogva” – hangzott el a Derby-reklámban:
@retrovadasz Dezodor reklám a 80-as évekből #retrovadász #időutazás #reklámfilm #visszatekintés #régiidők ♬ eredeti hang – Retro Vadàsz 🥷⏳ - Retro vadász 🥷⏳
„5 éves tervtől” a „zsilettig”
Az 50-es években ugyan a férfiasan tökéletes Gillette termékek nem juthattak át a határon, ám megjelentek azok magyar változatai, amelyek minőségükben meglehetősen elmaradtak a nyugati változattól. A legismertebb magyar márkák a Figaro, a Supernova, a Tenkes, az 5 éves terv, a Bajtárs, az Olsenco voltak. Ezek közül talán a rozsdamentes acélból készült Figaro volt a legjobb minőségű, amelyet a Fővárosi Finomacélárugyár gyártott, fogyasztói ára 2,30 forint volt. Mivel a magyar pengéhez Magyarországon nem igazán volt megfelelő acél, ezért készterméket csak Nyugatról tudtak importálni dollárért, alapanyagot pedig a csehektől és a lengyelektől.
A 70-es években már megjelentek a Wilkinson márkájú borotvapengék is, amit a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat importált, és magas minősége miatt gyorsan hiánycikk lett a piacon. A Wilkinson mellett ekkor már feltűnt a Shick és a Gillette is. Bár ezeket a pengéket az úgynevezett maszek trafikokban a magyar pengéknél jóval magasabb áron lehetett kapni, mégis jelentős vevőkörre tettek szert, hiába sulykolták, hogy a magyar penge van annyira erős, mint a nyugati.
Források:
- A pitralon arcszesz és a barbon borotvahab (Ntf.hu)
- A magyar proletárok kedvenc illatai (Toretro.blog.hu)
- Trendi nő a szocializmusban (Kovácsné Magyari Hajnalka doktori értekezése)
(Borítókép: Antal Gábor – Fortepan)
