A ma Újszínház néven ismert, art deco stílusban épült színház Lajta Béla egyik legszebb tervezése, ami eredetileg a Parisiana mulatónak épült. Hiába az épület vitathatatlan szépsége, arról mindig is kevesebb szó esett, mint a botrányokról.

Amikor a 2010-es évek elején a Paulay Ede utcában található színház politikai nyomásra nevet (az Új Színházból ekkor lett Újszínház) és társulatot váltott, az nem az első botránya volt a Lajta Béla által tervezett épületnek. Ha úgy vesszük, a kezdetek óta meghatározzák a helyszínt a furcsa ügyek, eleve botrányos volt már az indulása is – mindezek ellenére azonban voltak az épületnek hosszabb ideig tartó nyugalmi időszakai is, csak amikor kitört a botrány, az mindig hangos volt. 

Francia mintára mulatni

A Parisiana mulató 1909 februárjában nyitott meg, de igazából nem itt született, hanem ide csak vándorolt, méghozzá a Városligetből. Ott állt 1896 és 1910 között (bár a nagy részét már 1907–08-ban elbontották) a millenniumi ünnepségsorozatra felépített mulatónegyed, az Ős-Budavára. Ennek volt egyik mulatója a Parisiana, ami egy ugyanezt a nevet viselő francia szórakozóhely mintájára épült fel. Mivel az Ős-Budavára már a szárazforduló környékén is ráfizetéssel működött, éveken át benne volt a pakliban az, hogy előbb-utóbb lehúzzák a rolót. Tudta ezt jól a Parisiana tulajdonosa, Friedmann Adolf is, aki szemfülesen megvette a Szerecsen (vagy Két szerecsen) utca 35. alatti telket (ez volt a Paulay utca régi neve), amire a felesége, Schwarz Amália 1907 elején építési engedélyt kért, ehhez pedig csatolta Lajta Béla épülettervét is. Persze problémák adódtak: a városi tanácsnak tűzrendészeti és higiéniai kifogásai voltak, majd miután ezek megoldódtak, jöttek a környék lakói, akik a nyugalmukat meg a gyerekeiket féltették a mulatótól. Végül ezek a hangok is elhallgattak. 

Az építész nagyságára jó példa a Parisiana mulató, ugyanis az art deco csak a 20-as években vált széles körben népszerűvé, a párizsi iparművészeti világkiállítás (1925) után, így Lajta abszolút megelőzte a korát: a szakma ezért ezt tartja a világ legelső art deco épületének. Ennek díszítéseit, épületszobrait is egy másik jelentős alkotó készítette el, az iparművész-szobrász-festő Maróti Géza. Friedmannék megkapták az engedélyt, majd 1909-ben megnyitott a mulató, ami az első olyan szórakozóhelye volt a városnak, ahol reggelig táncoltak a város polgárai. A 11 méter belmagasságú mulató földszinti helyiségének formája hosszúkás volt, középen a tánctérrel, körben pedig asztalokkal és székekkel, összesen 350 fő fért be kényelmesen. Egy kis színpadot is építettek ide. Éjjel 1-ig ún. „dalcsarnoki” előadásokat tartottak, utána reggelig ment a tánc. Az emeleti helyiség kisebb volt a földszintinél, mindössze 150 főt kiszolgáló, és itt elsősorban kabaré-előadásokat tartottak. A nyitás előtt így lelkendezett Az Újság nevű újság:

Szemben a magyar királyi Operaházzal, a Szerecsen-utczában monumentális márványpalota épült. Egy milliónál nagyobb költséggel, úgyszólván a főváros szívében emelkedett ez az építőművészet remekének mondható épület, a Parisiana Mulató, Friedmann Adolf igazgató zseniális alkotása. A káprázatos, speciális előadásokra szánt, modern stilben épült márványpalota Lajtha fővárosi építőmester tervei után készült és a fiatal mester egyik legkiválóbb műve. Egyáltalán nem túlzás, hogy ha azt mondjuk: a Parisiana márványpalotája a magyar fővárosnak egyik legérdekesebb látványossága lesz, melynek megtekintésére nemcsak a fővárosi ember, de Budapesten megforduló idegen is sietni fog. Friedmann igazgató bátran állíthatja, hogy még Párisban, Londonban vagy Berlinben sincsen a Parisiana-hoz hasonló nagy elegancziával berendezett mulató. Mert a Parisiana nemcsak kívülről, de belülről is meglepő lesz, amint hogy ezt néhány nap múlva elsősorban maga a közönség is konstatálni fogja. A teljesen új zsánerű mulatót, amely a főváros elegancziájának találkozója lesz, e hónap 12-én nyitják meg fényes ünnepségek közepette és adják át rendeltetésének.

A jó napok azonban elég hamar elmúltak, és pár hónappal később, októberben már egészen másképpen írtak a jobb sorsra érdemes, egyre inkább ráfizetéses mulató kapcsán, például a Pesti Napló hasábjain:

A Szerecsen-utczában nyílt meg a Parisiana éjjeli mulató, melyet Friedmann Adolf, Ős-Budavára tulajdonosa rendezett be nagy költséggel. A Parisiana tulajdonosa, úgy látszik, a mulató megnyitása óta deficittel dolgozott, mert az utóbbi időkben állandóan pénzzavarban volt és a legszükségesebb kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni. A hitelezők egyre-másra perelték a vállalat tulajdonosát, aki még a múlt évben hosszabb moratóriumot kapott. Időközben a vállalatnál levő főpincérek óvadékösszege is elfogyott, és ez után már elkerülhetetlen volt a vállalat csődje. A bírósági végrehajtások napirenden voltak, úgy, hogy az óvadékos alkalmazottak visszakövetelték kauciójukat. Czakó Dezső és Neuwirt Antal főpincérek nagyobb összeget adtak át Lakner Lajos igazgatónak, aki társtulajdonosa is a Parisianának. Néhány nappal ezelőtt a két főpincér is visszakövetelte a kaucióját, de Lakner a szerződésükre való hivatkozással, a pénz visszaadását megtagadta. A két főpincér erre öszszeszedte az őrizetükre bízott ezüstneműket, késeket, villákat, kanalakat és tálakat és biztosítékul a lakásukra szállították. Friedmann Adolf feljelentette a két főpincért a rendőrségen, ahol megindították a vizsgálatot. A pincérek azzal védekeztek, hogy ők jogosan vitték el az ezüstneműket, mert óvadékuk veszélyeztetve van. A rendőrség nem fogadta el a pincérek védekezését. Az ezüstneműkre bűnügyi zárlatot rendelt el és a két főpincér ellen megindította az eljárást. Időközben az egyik hitelező szoros bírói zár alá vetette a mulatóban található összes ingóságokat, aminek foganatosítása után a Parisiana mulatót hétfőn délelőtt bírói végzés alapján becsukták. Ilyenformán természetesen az előadások szünetelnek.

A Parisiana tehát bezárt, sőt a következő 10 évben többször is, és amikor újra és újra kinyitott, mindig másik néven: nevezték Királypalotának és Táncpalotának is. Aztán 1920-ra leáldozott a mulatóknak és az orfeumoknak, és inkább a színházak erősödtek meg. 1919 után így járt az egykori Parisiana is. Felújítási és átalakítási munkálatokba kezdtek, hogy az épület alkalmas legyen az új funkció számára is. Ez akkoriban éles hangú szakmai vitát váltott ki, mert nem mindenkinek tetszett, hogy radikálisan hozzányúlnak Lajta épületéhez. 

Elátkozott színházak

Az első színház a Revü volt, ami pár év után ugyanúgy csődbe ment, mint a mulatóhelyelődök. Lehet, hogy a föld, amin az épület áll, el van átkozva? Lehet, mert a továbbiakban sem járt sikerrel az, aki itt kezdett vállalkozni. Az Unio Színházüzemi és Színházépítési Rt. vette meg az épületet, ekkor újra átalakították, de ezúttal úgy, hogy a munkálatok a homlokzatot is érintették, ez pedig ismét komoly vitákat váltott ki. A Blaha Lujza Színház néven megnyitott intézmény is hamar csődbe ment, majd az állam vette át az épületet, amiben 1932-ig a Nemzeti Színház kamaraszínháza működött. Aztán ismét különböző színházi vállalkozások próbálkoztak az épületben, de egytől egyig a csődig jutottak csak.

A II. világháború után is színházak működtek benne: például a Várkonyi Zoltán-féle Művész Színház, majd az Úttörő, ami az Ifjúsági Színház kamarája volt. Később is megmaradtak a gyerekszínházi előadások. A rendszerváltozás előtti években, amikor már nagyon rossz állapotban volt az épület – aminek korábbi ráncfelvarrásai csak rontottak az épület küllemén –, végül felújították. 1990-től 1994-ig a rövid életű Arany János Színház működött itt, majd az 1990-es évek közepén jött az Új Színház, ami 2012-ben váltott újra koncepciót és félig-meddig nevet is, de itt meg már jártunk.

(Borítókép: Medgyesi Milán – We Love Budapest)

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

Címkék