Az első részben a Városliget vizes múltjához köthető és ma már nem létező dolgokat vizsgáltuk meg, a múlt heti részben a millenniumi kiállítás egykori épületeit vettük sorra, most pedig abból az irányból közelítünk Budapest legszebb parkjához, ami az eredeti funkciója volt: a szórakozás, a kikapcsolódás, a kultúra. Ugyanis a Városligetben egykor nemcsak mulatónegyed volt, hanem mozi és színház is. Manapság viszont már egyik sincs meg.
Enni-inni, mulatozni
Az előző részben a millenniumi építkezések már nem létező darabjait vettük sorra, most pedig innen folytatjuk, mert pár dolog kimaradt, aminek ebben a fejezetben van a helye. Például az 1896. május 2-án megnyitott Ős-Budavára, ami nem egy korai cosplay buli helyszíne volt, hanem egy mulatónegyed. Az ötletgazda egy budapesti ügyvéd, bizonyos Dr. Bossányi Iván volt, aki pár tőkéstárs bevonása után részvénytársaságot alapított a projekt életre hívása érdekében. A budai vár középkori hangulatát megidéző szórakoztatóipari komplexum fából és gipszből épült, kimondottan silány volt, ezért hamar megkapta a néptől a Papundeklipolisz gúnynevet. Az Állatkert szomszédságában, több hektáros területen elterülő, reggeltől hajnalig nyitva tartó Ős-Budavárában vendéglők, sörözők, kocsmák, lacikonyhák, kávéházak és ledér nőkkel teli mulatók sorakoztak. Előfordult, hogy napi húszezer ember is ellátogatott ide, ennek ellenére folyamatos veszteséggel zárták az éveket és a hely állandóan a megszűnés határán billegett. Végül 1910-ben zárt be.
Közel 100 évvel később hasonlóan járt a Városliget vendéglátós történetének talán legjobb helye, a Kertem. Bár itt nem a folyamatos veszteségesség volt a probléma, hanem hogy kellett a terület a Városligetet újraálmodó Liget Projekt számára, így a sikeres és nyugodalmas évtized után a szabadtéri Kertem – amit a kutyások, a bringások és a családok is ugyanúgy használtak, és nappal pihenő-piknikező hely volt, éjszaka pedig mulató – állandó költözésre kényszerült. Eredetileg a régi BNV megmaradt, használaton kívüli kiszolgálóépülete mellett vert tanyát, ott ahol most a Magyar Zene Házát találjuk, majd az Olof Palme Házhoz kötődő évek következtek, végül a Dvořák sétány mellett kötöttek ki, és innen már nem volt tovább. A hely ment Kőbányára, nekünk pedig maradt a Kertem nélküli Városliget.
Ide tartozik az is, hogy a Városligetben a mai helyzethez hasonlóan mindig voltak éttermek, vendéglők, sörözők és kávézók, és nemcsak a már említett Ős-Budavára területén, hanem azon kívül is. Grossinger Lipót, az első vendéglátós vállalkozó, aki engedélyt kapott italmérésre a Ligetben, 1810-től működött a parkban, ahol még egy körhintát is üzemeltetett. Őt követte 1830-ban Kratochwill János, aki kávézót nyitott, majd Tauber Fülöp, aki 1838-tól egy tánchelyiséget üzemeltetett.
A Liget első vendéglátós legendája a Dózsa György út mentén állt, 1858-ban megnyitott Kéményseprőhöz, ami azonban csak jóval később, a millenniumi ünnepség időszakában futott fel. Egészen sokáig bírta, csupán az 1970-es években bontották le. Népszerű hely volt a millenniumi kiállítás Vízgépészeti pavilonjából kialakított, 1899-ben megnyitott Kolegerszky kioszk, ami előbb étteremként, majd kávéházként üzemelt, és 1937-ig állt a vendégek szolgálatára. Hasonlóan népszerű hely volt a barokk stílusban épült Franczia étterem, a neoreneszánsz Aréna Nagyvendéglő, a Bácska étterem, a Kék Flaskó vendéglő, a Pálmaliget panzió és étterem, valamint a Putzer vendéglő és a Zöld Vadász is, melynek épületében ma a Trófea Grillt találjuk. A millenniumi ünnepség idején felépített Székesfővárosi pavilonban is egymást váltották a különböző éttermek. Az 1960-as évek végén a BNV miatt kialakított Omnia kávézó vonzott sok vendéget.
Film, színház, muzsika
A Városligetben azonban nemcsak vendéglátás folyt, hanem a kultúrának is voltak fontos terepei. A Rákosi Mátyásék által 1952-ben eldózerolt, és még 1908-ban megnyitott, majd manapság a Liget Projekt kapcsán a közeljövőben az újjáépítés sorsára jutó Városligeti Színház történetéről már írtunk korábban. De a Városligetben volt ám mozi is, méghozzá a tó területén, a jégpálya felőli részen. A nézőteret közvetlenül az épület mellett alakították ki, a vásznat pedig a tó vizében álló vasoszlopok tartották. A Tó mozinak két korszaka volt, az első 1938-ig tartott, míg a második 1957–1958 közé esett. Mindkét bezárás érthetetlen, mert a mozi kimondottan sikeres vállalkozás volt, az 1930-as években még élő zenekart is szerződtetett a filmekhez az akkori tulajdonos.
A Magyar Zene Házának köszönhetően újra van koncerthelyszíne a Városligetnek, de korábban, 1985 és 2015 között is volt. A 2016–2017 során lebontott Petőfi Csarnok igazi legenda volt, a harminc év felettieknek biztosan van jó pár kellemes emléke a házból. Itt lépett fel először Budapesten többek között Nick Cave, Manu Chao és Björk is, sőt a méltán népszerű Depeche Mode Klub is itt működött. A PeCsa az 1885 és 1944 között ugyanitt állt Iparcsarnok helyén épült fel, és fontos előnyének számított, hogy nemcsak benti koncertterme volt, hanem egy szabadtéri helyszín is, ahol hétvégenként bolhapiacot is tartottak.
Játék az egész Liget!
A Budapesti Vidámpark az Állatkert mellett állt, és több mint 60 éven keresztül fogadta a látogatókat. Az 1950-ben megnyitott játékpark nem a semmiből bukkant fel, hanem bőven volt előzménye. Amikor a park a szabadidős tevékenység egyre fontosabb helyszínévé vált, szinte rögtön megjelentek az akkor még Városerdőnek hívott Városligetben a mutatványosok is. Eleinte csak kimondottan alkalmi volt a jelenlétük, majd az 1830-as évektől kezdett egyre komolyabb kereteket kapni a vurstli intézménye. Gombamód szaporodtak a körhinták, a céllövöldék, a bábszínházak, de volt lóhajtású óriáskerék, és működtek itt bűvészek, tűznyelők, erőművészek, meg a különféle testi rendellenességekre (pl. szakállas nő, sziámi ikrek) specializálódott helyszínek is.
A már említett Ős-Budavára megnyitásával a régi vurstli megszűnt. Amikor 1910-ben az is bezárt, a városvezetés ki akarta tiltani a Ligetből a mutatványosokat, és a Népligetbe tanácsolta őket. Ők azonban nem mentek sehová, szerencséjükre. Közben ugyanis az Állatkert a csőd szélére táncolt, ezért lecsíptek egy elég nagy szeletet a területéből, ahol kialakították az új Vurslit, ami két világháború és a gazdasági világválság ellenére is talpon maradt – de csak 1950-ig, amikor államosították. Ekkor lett belőle Budapesti Vidámpark, ami egészen 2013-ig működött.
Az ún. Plasztikon eredetileg, az első tíz évben nem a Városligetben működött, oda csak 1909-ben költözött, egy épületbe a Bonctani Múzeummal (és a Fortuna mozival), a tulajdonos Fényes Márton célja ugyanis az volt, hogy a frászt hozza a vendégeire. Ez sikerült is, ugyanis a panoptikum volt a Vurstli legsikeresebb intézménye a 100 viaszbábujával, meg persze a Bonctani Múzeum preparátumaival. Időnként botrányok törtek ki, a rendőrségnek gyakran be is kellett avatkoznia. A csúcs az 1930-as évek volt, amikor Mussolini, Hitler, Göring, Sztálin és Trockij is kapott egy-egy viaszbábut. Az intézmény 1949-ben megpróbálkozott a szocialista verzióval, de arra senki nem volt kíváncsi, így végül a Plasztikont 1950-ben bezárták, a bábukat pedig – valóban így esett – elásták. A Plasztikon helyén planetárium nyílt, amely az épület hatvanas évekbeli lebontásáig üzemelt.
Egyszer volt kiállítóhelyek
Kiállítóhelyek most is vannak a Ligetben és környékén (Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza), de korábban ezeken kívül is akadt még szép számmal. A Szépművészeti helyén állt például a Rotunda, amely gigantikus panorámaképek bemutatására szolgáló, kör alakú építmény volt. Eredetileg Feszty Árpád francia mintára, 1894-ben elkészített körképét, A magyarok bejövetelét láthatta itt a közönség, a millenniumi ünnepségek alatt pedig a Gárdonyi Géza ötlete alapján elkészült Pokol-körképet, amelynek Dante Isteni színjátéka adta az alapját. A Rotundát azonban 1898-ban lebontották, mert a Szépművészetinek kellett a hely. 1909-ben valamivel arrébb, a Vurstli területén egy újabb Rotundát emeltek, ám az már egy elég silány munka volt, állandóan beázott és egyéb gondok is akadtak vele, így azt is eltakarították a föld színéről.
A Közlekedési Múzeum 1899-ben nyitott meg, a millenniumi ünnepségekre épült fel, Pfaff Ferenc MÁV-felügyelő tervezete Közlekedésügyi Csarnok kibővítésével. A második világháború végéig zavartalanul működött, majd súlyos bombatalálat érte, gyönyörű kupolája teljesen megsemmisült. Évekig bizonytalan volt a sorsa, majd az 1960-as években született meg a döntés, hogy némiképp szerényebb formában, de újjáépítik a múzeumot, amely 1966-ban nyitott meg újra, 1971-ben pedig országos múzeumi státuszt kapott. Bár az 1980-as évek második felében felújították és kibővítették, 2016–2017-ben mégis lebontották az addigra már ismét eléggé lelakott épületet. Természetesen a Liget Projekt miatt, meg azért is, mert a múzeum elköltöztetése mellett határoztak a döntéshozók.
