Egy életérzés, sok fotó
Bár a Szigeten időről időre váltották egymást a generációk, és ez a fellépő zenekarokra is igaz, volt pár változatlanság: egyfelől a helyszín, másfelől pedig Benkő Imre fotográfus, aki minden évben kiment a fesztiválra, volt, hogy ott is aludt, és lelkesen fotózta a hangulatot, az arcokat, a mikrotörténéseket. Ha valaki még sosem járt kint, viszont végignézi Benkő képeit, egy idő után azt fogja érezni, hogy ő is minden évben ott volt a tömegben, és tökéletesen érteni fogja, miről szólt és szól a mai napig a fesztivál:
a határtalanságról, az időtlenségről, a szabadságról.
Évről évre arra az egy hétre annak, aki kiment a Hajógyári-szigetre, hogy részt vegyen a fesztiválon, megállt az élet, és nem létezett számára egyéb, csak a Sziget, ahol minden más volt. És talán ez a más a kulcsszó. Mert a fesztivál tényleg nem több volt, hanem más: kiterjesztett. Mint amikor a pillanatot megállítjuk, az pedig addig tart, amíg az ujjunk a pause gombon pihen, a Sziget esetében egy héten át. Addig pedig ugyanaz az érzés, ugyanaz a felszabadultság ural mindent. Ezután pedig nehéz visszatérni a valóságba, a valódi életbe. Valójában erről szólnak, ezt a hosszan kitartott pillanatot ragadják és mutatják meg Benkő Imre Sziget-képei.
Több mint 30 év a Szigeten
Benkő Imre úgy látott, mint csak kevesek. A leghétköznapibb pillanatban és kis részletben is azonnal meglátta a történetet. Nagy-nagy elszántsággal fotózta a kisebb közösségeket, szubkultúrákat, mint például a szép lassan szétforgácsolódott ózdi munkások világát, de rendszeresen járt az ún. ikertalálkozókra is, és a fiatalok is érdekelték.
A Sziget is azért lehetett számára érdekes, mert ott mindig sok volt a fiatal, egy adott, jól körülhatárolható területre koncentrálódott tekintélyes tömegük, alaposan meg lehetett figyelni őket. Ráadásul a Sziget fiataljai az ifjúságon belül is egy külön kasztot alkottak, melynek tulajdonságait, szabályait a fesztivál határozta meg. Az a fajta szabadság és határtalanság máshol addig nem volt tapasztalható, és talán azóta sincs ehhez fogható.
Amikor Benkő Imre Sziget-fotóit nézzük, egyfelől megértjük a fesztivált, ha sosem ismertük. Ha viszont mi magunk is évről évre a részesei voltunk és vagyunk, akkor másfelől pedig egyfajta visszaigazolásként (is) működnek a képek. Nosztalgikus érzést kelthetnek bennünk és felébresztik a vágyat, hogy – az éppen aktuális életkorunktól függetlenül – újra és újra kimenjünk az óbudai Hajógyári-szigetre. Vagyis a Dugattyúsban június 17-ig ingyen megtekinthető kiállítás, azon túl, hogy Benkő Imre zsenialitása előtti főhajtás, Sziget-mágnesként is működik. Csak hát addig még sokat, két hónapnyit kell aludni.
Annak sem kell elkeserednie, akinek most netán kimarad a kiállítás. Ha ott lesz az idei Szigeten, akkor kibővítve ott is megtekintheti. A Kossuth-, Balázs Béla- és World Press Photo díjas fotográfus Sziget-képei a nyár folyamán visszatérnek oda, ahol megszülettek. A Mosberger Róbert kurátor által tervezett és készített speciális kiállítási pavilonokra kerül majd fel egy újabb válogatás, a mostaninál bővebb anyag, amit az idén a gyökerekhez visszatérő, újragondolt fesztivál ideje alatt lehet majd megtekinteni.
Benkő Imre: Sziget 30 – kiállítás a Dugattyúsban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
