Még a XX. század elején is csak a Fehérvári Fogadó és néhány mezőgazdasági épület állt a mostani Móricz Zsigmond körtér helyén, aminek hivatalos neve sem volt. Azonban 1898-ban megindult a villamos, amivel először a Károly kaszárnya és a Kelenföldi pályaudvar között lehetett közlekedni, majd 1899-ben már a dél-budai HÉV is keresztülhaladt az ekkor még nem túl csinos területen.
A körtér felfutását a beindulT villamosközlekedésnek köszönhette,
1912-ben kiépült a hurokvágányrendszer, melynek segítségével több villamosvonal fonódott egymásba, és körben is haladhattak a vágányokon. Villamosbarátok számára azóta is kötelező a helyszín, ebben a cikkben összegyűjtötték, hogy pontosan milyen villamos- és HÉV-viszonylatok hálózták be életének egyes szakaszai alatt a körteret. A középpont kezdetben a jelenlegi Szent Imre-szobornál volt, itt is épültek ki a jellegzetes hurokvágányok, ennek a résznek van kör alakja, ahonnan a nevét kapta a terület.

A Szent Imre-szobornak ekkor még nyoma sem volt, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása jóval később, csak 1930-ban került ide. Nem véletlenül, hiszen a XI. kerület egy részét ma is Szentimrevárosnak nevezik, a Villányi út pedig ekkortájt szintén a szent nevét viselte. A fiatalon elhunyt királyfi az ifjúság védőszentje, a szobra körül látható mellékalakok is az ifjúság 6 rétegét képviselik. A II. világháborúban és 1956-ban is megsérült, a 2000-es évek elején restaurálták szakszerűen.
Bűnbarlang és norvég precizitás
A XX. század elején elkezdtek kiépülni a tér körül látható jellegzetes épületek. Bár jelenleg egy kissé szürke, érdemes egy pillantást veti a Móricz Zsigmond körtér 1. alatt található, Fischer József (nem a modernista építész) és Detoma Alfonz tervezte, neoromán és szecessziós elemeket is tartalmazó épületre, amelynek Zsolnay csempés kapuzata csodás belső kertet és nagyon szép, kovácsoltvas csillárral díszített lépcsőházat rejt. Figyelemre méltó a Váli utca 1. alatt található szecessziós iskolaépület, a Bartók Béla út felőli részről pedig már a Simplon-ház hatalmas neonja világított. A modern bérházban mozi működött, a pincében a Horthy-korszak ikonikus bűnbarlangjával, a Sanghay bárral.


A tér jellegzetes alakját az íves Gregersen-házsor is kiemeli, és az 1930-as években lett készen. A norvég Gregersen család őse, Gregersen Gudbrand (más írásmódban Guilbrand) az 1800-as években került Magyarországra, majd utász tisztként részt vett az 1848-as szabadságharcban, ahol rekordsebességgel, 36 óra alatt épített meg egy pontonhidat. A forradalmat követően Itáliába menekült, majd visszatért, saját céget alapított, ahol olyan épületek ácsmunkáit végezték, mint a Parlament vagy a Szépművészeti Múzeum, Gregersenék pedig a sízés hazai elterjesztésében is közreműködtek egy véletlen folytán. Gregersen Gudbrandnak 12 gyermeke érte meg a felnőttkort, akik közül többen dolgoztak az építőiparban, a körtéri épület koncepciójáért felelős unoka, Hugó is.
A Gomba
A teret 1929-ben Horthy Miklósról nevezték el, 1945-ben kapta meg Móricz Zsigmond nevét. Igazi tömegközlekedési csomópont azonban 1942 decemberétől lett, mikor megszűnt a Szent Gellért téren a hurokvágány, és Schall József tervei alapján felépült a jellegzetes körtéri Gomba, ahol egészen 1962-ig a Budafokon át Törökbálintig közlekedő HÉV végállomása volt. A Gomba közepén ma is látható Szomor László Csorgó című alkotása, amely a csodaszarvas legendáját jeleníti meg.
A Gomba az 1956-os forradalomban lőszer- és fegyverraktárként szolgált,
fontos stratégiai központ volt a harcok alatt, hiszen azon a felvonulási útvonalon helyezkedett el, amelyen keresztül a szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat. A legnagyobb harcok október 24. és 26. között, illetve november 4–5-én voltak. A teret nagyon megtépázta a forradalom, a bukást követően szétlőtt házak és barikádnak felszedett kockakövek voltak mindenütt.


1962-ben megszűnt a HÉV, villamosvonalak váltották fel, így a Gomba ismét új funkciót kapott, bérletpénztár és műszaki raktár lett. 1972-től aztán kivonták a hurokvágányokat a forgalomból, ám csak 2002-ben kezdték ezeket véglegesen elbontani. A tér a 70-es években romlásnak indult, egy több volt az átalakítás. Bár a Gomba 1997-ben műemléki védettséget kapott, ekkortájt meglehetősen nehéz volt a vedlett épületben bármiféle szépséget felfedezni.

Ezen a 2000-es évek legelején, illetve 2008 és 2014 között lezajlott felújítás változtatott, ami új életre keltette a leromlott körteret. A funkciótlan hurokvágányok megszűntek, végre megérkezett a 4-es metró, amit egyébként már az 1970-es évek óta terveztek, mióta a Széll Kálmán (akkoriban Moszkva) teret elérte a 2-es metró. Megszületett a fonódó villamos, illetve átalakították a fontosabb tömegközlekedési járatok megállóit is. A felszíni közlekedés egy része pedig a kiterjedt aluljárórendszerbe került át.


A Gomba ismét új funkciót kapott, mostanra javarészt üzlethelyiségek, éttermek találhatók benne. Új köztéri alkotásokat is elhelyeztek a téren, például Móricz Zsigmond szobrát és azokat a jellegzetes kő alakú utcabútorokat, amelyek egy darabig távfűtéssel adtak meleget, ezzel télen is vonzó találkozási ponttá téve a teret.
Források:
(Borítókép: Balkányi László - We Love Budapest)