Az V. kerületet szokás a főváros szívének is nevezni. Mai formáját 1950-ben, Nagy-Budapest megszületésekor nyerte el: ekkor csatolták el tőle és kapta meg a XIII. kerület Újlipótvárost, az V. kerület pedig a Belvárost, ami addig IV. kerületként önálló volt. Mivel ez a főváros közepe, rengeteg középülettel, műemlékkel, a kultúra különféle bázisaival, hidakkal meg az ezekhez kötődő sztorikkal rendelkezik, az V. kerület története sűrű, sokfelé burjánzó és változatos.
A középkorban Pest Mátyás király uralkodása idején volt a legfejlettebb. Városfal vette körül, és három kapun (a Vácin, a Kecskemétin és a Hatvanin) lehetett bejutni. A törökök aztán tettek róla, hogy a fejlődés megakadjon, de miután a Habsburgok segítségével visszafoglaltuk Budát, Pest ismét fejlődni kezdett. Kialakultak a városrészei, és lebontották a városfalat. Pusztítást ekkor már csak az 1838-as nagy árvíz okozott. Budapest 1873-as születését követően épültek meg a hidak, és ekkor alakították ki a Duna-korzót is.
1950-ben nyerte el hivatalos nevét és végső formáját az V. kerület, ami sok szempontból a város legfontosabb része: a kereskedelem, a szolgáltatások, a szórakozás, a divat és a kulturális élet, a politika és a közélet mind nagyrészt itt összpontosul hosszú évtizedek óta. A szocializmus idején, az 1960-as évektől kezdve olyan volt a belváros, mint egy csipetnyi Nyugat.
(Borítókép: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei - Fortepan)
