A Ráday utca 26. szám alatti, egészen pontosan a Ráday és a Köztelek utca sarkán álló épületről viszonylag keveset tudni. Sem az építtető, sem a tervező nem volt különösebben híres, a ház falai mögött sem történt semmi legendás, emlékezetes vagy drámai esemény, egyszerűen csak egy szép ház, ami ráadásul jó állapotú, de nemcsak ezért szép, hanem ettől függetlenül is az. A főváros pedig tele van ilyen épületekkel. Talán mindennap elsétálunk előttük, rájuk sem hederítünk, mert annyira rohanunk, pedig elég lenne csak egy-két percre megállni és végigmustrálni a falakat, az apró részleteket, hogy megszülessen bennünk a sejtelem: épp egy gyönyörű házat fixírozunk. Aztán ebből a sejtelemből bizonyosság lesz, ha belépünk a lépcsőházba, azon keresztül pedig az udvarra, és alaposan szétnézünk.
Bár a német Schmalz szónak van jelentése, méghozzá az, hogy disznózsír, a ház neve, a Schmalz-udvar nem erre a jelentésre utal, hanem, mint annyi más ház a városban, az építtetőről kapta a nevét. A négyzet alakú telken már korábban is állt egy ház, ami 1908-ban került Schmalz Károly földbirtokos-nagyvállalkozó birtokába, aki egy évvel később építési engedélyt kért a területre. Ezt meg is kapta, így egy év múlva el is készült a szecessziós jegyekkel bíró bérpalota Bach János építész tervei alapján. Ő nem volt különösebben kimagasló tehetségű építész, inkább a tisztes középszert képviselte. A 20. század első felében (1925-ben hunyt el) több szecessziós és historizáló épületet tervezett a fővárosban, elsősorban a XI., a XIII. és a IX. kerületben.
A IX. kerületi telek már korábban, az 1880-as évek közepe óta a Schmalz család birtokában volt. Schmalz Károly édesapja a malomiparban volt érdekelt, valamint több bérházzal is rendelkezett a IX. kerületben. Amikor visszavonult, és a fia lépett a helyére, nemcsak a Ráday utca és Köztelek utca sarkán álló telek feletti rendelkezést kapta meg, hanem átvette tőle a teljes üzletet is, amit tovább gyarapított. Beszállt a szállodabizniszbe, és egy autós céget is alapított.
A házba belépve már a lépcsőház is lenyűgözi az embert, de igazából a belső udvar közepén megállva érdemes körbenézni. A festett üvegablakok, a függőfolyosók, a virágos kőpadlózat, a fali díszítések, a színes csempék, a kovácsoltvas korlátok önmagukban is magukra vonják a figyelmet, de összességében azt a meggyőződést váltják ki az emberből, hogy milyen jó lehet ebben a házban élni, nap mint nap ide hazatérni. A főbejárat a Ráday utcából nyílik, de van egy másik bejárat is, a Köztelek utca felől, ez lenne az autóbejárat, és egykor ezen keresztül szállították a szenet is a ház udvarára.
Külön érdekessége a háznak, hogy a sarkán 2002 óta egy méretes emléktábla helyezkedik el. Dinyés László festő-grafikus alkotásán Kossuth Lajos látható, illetve két évszám: az egyik a tábla kihelyezésének éve, a másik pedig 1802 – ekkor született Kossuth. Az emléktáblát a IX. kerületi önkormányzat állíttatta Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából, és azóta már hagyománnyá vált, hogy minden év március 15-én itt emlékeznek meg az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, valamint a modern parlamentáris Magyarország megszületéséről.
