Érdekes története van a Bakáts tér elhagyott kórházának, ami az évek alatt rengeteg változást, összevonást és névváltást élt meg, de a Schöpf-Merei Kórház épülete még a pusztulásban is megmutatja egykori szépségét. A két épület a kezdet kezdetén még két külön intézmény volt, míg az egyikben a szegény sorsú betegeket kezelték, a másikban egy magánklinika működött a nőbetegek és a szülő nők részére.

Az egyik legszebb épületünk lehetne a Bakáts tér egykori német barokk és szecessziós kórházépülete, ami évek óta várja a szebb napokat. Ám mielőtt a Schöpf-Merei Kórház bezárta volna kapuit, világszerte ismert koraszülöttközpontként működött, helyén már a 19. században is egészségügyi intézmény volt. Zichy József grófné 1870-ben hozott létre a mai Bakáts téri telken a szegény sorsú betegek és a gyógyíthatatlan bajban szenvedők számára egy olyan kórházat, ahol az ápolásért minimális díjat kellett fizetni. 

Elődjében szinte ingyen gyógyították a betegeket

Sokáig Pest-Budán sem volt egyértelmű, hogy a rendes kórházi kezelés és egészségügyi ellátás a teljes lakosságnak járna, ráadásul csekély ápolási díjért, így még a 19. század elején is természetesnek számított, hogy a betegek az otthonaikban – már aki megengedhette magának ezt a luxust – fogadták az orvosokat, hiszen az akkori kórházakban sem hely, sem elég orvos nem volt, de rendes ellátást sem kaptak.

A kórházügyet végül az 1876. évi XIV. törvény rendezte, amely meghatározta, hogy ezer lakosonként három betegágyat kell létesíteni a kórházakban, valamint a törvényhatóságokat kötelezték a kórházépítésre, a meglévők fejlesztésére, a törvény által megszabott kórházi feltételek megteremtésére és biztosítására, az ország éves pénzügyi programjában pedig külön költségvetési tételként szerepelt.

Az Egyház tér (ma Bakáts tér) sarkán 1870-ben alapított, mérsékelt ápolási díjakkal működő kórház kezdetben egy földszintes, 6 szobás épületben működött. Bár a Schöpf-Merei elődje közadakozásból épült, szerintünk a kórháztörvény is belejátszhatott abba, hogy a századfordulón szívesen adtak fejlesztésére pénzt a főurak, a bankok és a takarékpénztárak. Mivel a 19. század végére már jelentős tőke gyűlt össze, az intézménynek sikerült megvásárolnia a szomszédos telket, ahol nagyszabású építkezésbe kezdtek.

Az egyik legmodernebb magángyógyintézet épült fel a szülő nők számára

Az új épület tervezését Tőry Emil építészre bízták (ő tervezte a Deák téri Adria Biztosító Társulat székházát, ma: The Ritz-Carlton Budapest Hotel), akinek nem volt egyszerű dolga, ugyanis elég szigorú elképzelésekkel álltak elő. Fontos volt, hogy az eredeti, földszintes ház megmaradjon, és integrálja az Erzsébet Homeopata Kórház új, U alakú épületébe, az utcai frontra nem kerülhettek betegszobák, a stílusnak pedig az akkor divatos német barokknak kellett lennie.

Az 1906-ra elkészült kórházban már 150 ágy volt, a bal oldali szárnyban alakították ki a betegek váróit, a rendelőket és a kórházban lakó ügyeletes orvos lakását, a többi részen „kisebb-nagyobb kórtermek, betegszobák, konyhák, éléskamrák, fehérneműraktárak, fürdőszobák és más helyiségek sorakoztak” (Tőry Emil: Az Erzsébet Homeopata Kórház). A jobb oldali szárnyban az Isteni Szeretet Leányai nevű irgalmasrendi nővérek helyiségei voltak, az épület közepén pedig a kápolna. Az U alaknak köszönhető, hogy végül egy tágas, lugasokkal, sétautakkal kiépített kert várta a gyógyulni vágyókat, az épület ezzel leginkább a vidéki kastélyokat idézte.

A homeopátiás kórházzal egy időben a szomszédos telken is belevágtak egy szanatórium építésébe Erdey Gyula nőorvos megrendelésére, ami szintén 1906-ra készült készült el. A Márkus Géza tervezte szecessziós épület jóval magasabb lett, mint a mellette lévő kórház, emiatt a kortársak kritizálták is az építészt, ám felszereltsége, kialakítása messze felülmúlta az akkori állapotokat.

A nőbetegek és a szülő nők számára épült magángyógyintézetben minden volt, ami a betegek kényelmét és a legjobb szolgáltatást biztosította: tágas műtők, külön szülőszobák, fűtött és tágas folyosó, lakosztálynak is beillő betegszobák, mellékhelyiségek, gőzfűtés, villany és szellőzők tették igazán modernné a szanatóriumot.

Névváltozások, összevonások és egy radiológiai intézet

Erdey Gyula magánkórházát 1913-ban a Főváros előbb bérbe vette, idővel megvásárolta, és a Szent István Kórház részeként szülészeti és nőgyógyászati osztályt alakítottak ki benne. A szomszédos Erzsébet Homeopata Kórház is hasonló sorsra jutott: ezt a Hangya Szövetkezet és az Országos Központi Hitelszövetkezet vásárolta meg, és Szövetkezetek Erzsébet Kórházaként nyitották újra. Innentől pedig kezdetét vette a névváltozások, az összevonások és az átszervezések időszaka, ami évtizedekkel később, a rendszerváltás után ért véget. A 30-as években merült fel az igény egy fővárosi sugárterápiás központ létrehozására, és úgy vélték, hogy a Bakáts téri nőgyógyászati osztály épülete lenne a legmegfelelőbb ennek kialakítására, így 1936-ban itt nyitották meg a Székesfővárosi Közkórházak Báró Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézete, a Fizikai Gyógyítás Házát.

A II. világháborút nem sikerült jól átvészelnie: súlyos bombatalálatot kapott. A szocializmus idején eredeti díszeitől megfosztva állították helyre, az ívelt ablakokat egyenesre, a faragott kaput pedig egyszerű fémre cserélték. A radiológiai készülékeket még a háború idején elvitték innen, először a Bazilika pincéjébe, majd innen az MNB Balaton melletti sziklapincéjébe, később pedig Ausztriába. Ha valaki sosem értette, miért látható az egykori koraszülöttkórház kapuja fölött az Onkológia felirat, annak most mondjuk a választ. Az államosítás idején összevonták a két épületet, és létrejött az Országos Onkológiai Intézet, de az viszonylag hamar kinőtte a helyet, úgyhogy Budára költöztették. Ezután az intézmény megint szétvált, a Bakáts téri épületben a IX. Kerületi Tanács Kórháza működött, sebészeti, belgyógyászati és szülészeti osztályokkal, míg a Knézits utcai részben létrejött a Schöpf-Merei Ágoston Koraszülő-Koraszülött Kórház.

Az országban először itt helyeztek ki inkubátort az ajtóba

Schöpf-Merei Ágost volt a gyermekgyógyászat úttörője Magyarországon, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a koraszülésre szakosodott kórházat róla nevezik el. Az intézmény ott volt Európa legkorszerűbb kórházai között, ahol szinte elsőként alakítottak ki kondicionált bokszokat (üvegezett rekeszek, ahol megfelelő környezetben, négyesével vannak a kisbabák). Mivel a koraszülés volt a fő profilja, Budapest szinte minden kerületéből ide küldték azokat a nőket, akiknél felmerült a koraszülés gyanúja, hiszen itt megvolt a megfelelő felszereltség az 1500 gramm alatti csecsemők életben tartására.

Az évek során ez lett az a hely, ahol a mindenhonnan eltanácsolt, legreménytelenebb helyzetben lévő nők is világra hozhatták gyermeküket, ráadásul a szülés után a babák utógondozását is vállalták. Híres volt a Perinatalis Diagnosztikai Centrumáról, ahol őssejtlevétellel vizsgálták a sikertelen terhességek miértjeit, hogy a nők következő terhessége optimális legyen. Az országban egészen egyedinek számított az 1996-ban létrehozott anyavédelmi központja is, ahol kiemelten foglalkoztak a problémás terhesek és a krízishelyzetben lévő anyák problémáival.

Az egész országból beutaló nélkül befeküdhettek a kórházba a nők, hogy a terhességüket a lakókörnyezetük előtt titokban tartsák, védettséget és segítséget kaptak, amíg döntöttek a baba sorsáról.

1996-ban a Schöpf-Merei Kórház előtt, a Bakáts téren helyezték ki az ország első nyilvános babamentő inkubátorát, ahová azok tehették a kisbabájukat, akik nem tudták felnevelni. Emellett babamentő programot is indítottak, ahol azokkal a terhes nőkkel foglalkoztak, akik várhatóan nem tudták felnevelni a gyermeküket. Mindkettővel az akkor még elég gyakori csecsemőgyilkosságokat szerették volna megelőzni. 

Évek óta üresen áll, tervek vannak, de pénz nincs 

Hiába volt az ország egyik legjobb koraszülöttközpontja, hiába volt a babamentő program és az anyavédelmi központ, a 90-es évek végén felmerült a kórház megszüntetése, s míg az első fenyegetést átvészelték, 2007-ben az akkori egészségügyi miniszter egészségügyi reformját már nem élte túl. A Schöpf-Mereit más kórházakkal együtt bezárták, bár egy ideig az épületben még működött a szakrendelés, 2009-re felszámolták az intézményt. 

Azóta több ötlet is felmerült az épület hasznosítására, a kerület önkormányzata szerette volna megvásárolni, hogy itt alakítsák ki irodaházukat, de ebből végül semmi nem lett, ahogy abból sem, hogy társasházzá alakítsák. 2017-ben röppentek fel a hírek, hogy a Semmelweis Egyetem fejlesztéséhez kapcsolódva egy modern gyógyszerkutatási központ és gyógyszerészeti campus jön itt létre. Ez lett volna a Hőgyes–Schöpf-Merei Gyógyszerkutatási Centrum, melynek tervezését 2019-ben nyerte el a TSPC, ám annak ellenére, hogy a tervek, sőt a kivitelező cég is megvolt, a beruházásból akkor semmi nem lett, ugyanis az egyetemnek nem volt rá pénze, az állam pedig a beruházási stop idején leállíttatta a projektet. Ám 2023 augusztusában az egyetem újraindította a fejlesztést, jelenleg az elkészült tervek alapján forráselemzést végeznek a további tervezéshez és ütemezéshez.

Felhasznált irodalom:

Címkék