Újpest Budapest egyetlen része, melynek alapítását rendes, a környék földesura által kiállított alapítólevél jelzi. Az irat Károlyi István grófnak köszönhetően született meg 1840-ben, az általa biztosított feltételek tették lehetővé, hogy az ipar rohamos fejlődésnek induljon a környéken, és néhány évtized alatt megszülessen az önálló település.
A 20. század elejére Újpest az ország negyedik legnagyobb ipari területévé nőtte ki magát, bőripari, textilipari és fafeldolgozó üzemekkel, hajógyártással, nemsokára pedig megjelent a helyi gyárak két ragyogó ékköve, a Chinoin és az Egyesült Izzó, vagyis a későbbi Tungsram, ami szintén nagy számban hozott jól kereső, képzett, fehérköpenyes munkásokat a környékre.
Újpest a gyárak és a munkások jelenléte miatt már korán igazi tömegsportközpont, focibázis lett, de a remek közlekedés, Budapest közelsége az arisztokraták körében is kedveltté tették, ezért is lehetett egy időben a lósport paradicsoma. Bár a lóversenypályának, ahol az országban elsőként szállt nyilvános versenyen nyeregbe női zsoké (Ilze Bulfordnak hívták), mára hűlt helye van, a Vécsey utca sikkes villái még mutatják, hogyan éltek itt egy letűnt világ kiváltságosai.
A kerület jellegét mindig meghatározta a víz közelsége, nemcsak az ipari létesítmények, de a Népsziget szórakozóhelyei, az úszósport vagy az evezés és a horgászat is ennek köszönhette népszerűségét. Újpest már nagyon korán biztosította lakóinak a kiváló minőségű ivóvizet, erre emlékeztet az egyik legismertebb épülete, a víztorony is. Azt már kevesebben tudják, hogy ma is itt állomásozik a Dunai Flottilla, a magyar „hadihajóegység″, amelynek 2010 óta a folyami és szárazföldi tűzrendészeti mentesítés a feladata.
A háborút követően Újpest teljesen átalakult. 1950-ben Budapesthez csatolták az egykori települést, a 70-es években pedig bontani kezdték a régi kisváros földszintes, belső udvaros házait, lassanként megépültek a lakótelepek, minden szempontból átstrukturálva a kerületet. A 80-as évek végén pedig felhúzták Budapest egyik legmodernebb panelnegyedét, Káposztásmegyert is. A telepeken aztán lassanként kialakult az élet, kölykök játszottak a panelblokkok között, akiknek szülei jórészt a Váci út környékén elhelyezkedő üzemekben dolgoztak, metró zakatolt a város felé, a Szent István téren, ahol a Városháza egykor még egy lázadást is látott, békésebb mederben folyt az élet.
A rendszerváltást követően aztán a gyárak többsége bezárt, ami új kihívások elé állította a kerületet. Annak megoldása, hogy az üresen maradó ipari ingatlanokat hogyan hasznosítsák, még ma is tart. Ezzel együtt Újpest fejlődik, Budapest egyik legzöldebb kerülete, aminek még bőven van helye akár a terjeszkedésre is.
(Borítókép: Varga János - Fortepan)
