Újpest területén már az időszámításunk előtt is éltek emberek (pl. szkíták és kelták) a régészeti leletek tanusága szerint. Majd jöttek a rómaiak, akik hadiutat és őrtornyot építettek a területen, őket pedig a nomád barbárok, a hunok, majd a honfoglaló magyarok követték. A fejlődést és az életet előbb a tatárjárás, majd a törökök akasztották meg. A hódoltság után lassú újjáéledés kezdődött el a területen, ami a XIX. században lódult meg igazán, amikor is az önálló Újpest megszületett.
Újpest születése
Többek között Újpest területe is gróf Károlyi Istváné volt, aki 1831-ben engedélyt adott rá, hogy a birtoka egyik részén, az István-hegyen földet birtokoljon tőle bárki, hogy ott aztán szőlőműveléssel foglalkozzon. Egy évvel később felépült az első újpesti lakóház, amit Mildenberger Márton épített. Ekkor ezt a területet még Újmegyer névvel illették, ám az 1835-ben a testvéreivel itt bőrgyárat alapított Lőwy Izsák, a terület első bírája már Új-Pestnek nevezte a vidéket. Ami végül ezen a néven 1840-ben önálló községgé vált.
A pestiek imádták Újpestet, ami kedvelt kirándulóhelye lett a városiaknak – az 1850-es években már rendszeres társaskocsi-közlekedés zajlott Pest és Újpest között – ráadásul a tehetősebb réteg, a kulturális elit (pl. Vörösmarty Mihály, Irinyi József) járt ki ide gyakran. A bálok és mindenféle társas összejövetelek egyik központi helyszíne Szekrényessy József kúriája volt. Szekrényessy Széchenyi István közvetlen munkatársa volt, és számos tisztséget viselt: a pesti Nemzeti Casino és Lovaregylet titkára volt, sőt ő volt az első magyar közjegyző, aki ügyvédként is praktizált, íróként is tevékenykedett, vagyis a korabeli Pest egyik legmeghatározóbb kulturális tényezője volt. Csak úgy hívták a háta mögött, hogy a „kis Széchenyi”.
Újpest felemelkedésében fontos szerepet játszott még gróf Károlyi Sándor is, aki a nagyközség egyik legjelentősebb mecénása volt. Minden itt élő számára biztosította a teljes jogegyenlőséget, a vallásszabadságot és a kereskedelmi státuszt. Engedte, hogy Újpestre zsidók költözhessenek, akiket Pesten akkoriban nem láttak szívesen. Újpesten gyökeret ereszett az ipar, ipari településsé vált, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy a pesti belvárosi részekről kiszoruló üzemek nagy része ide tette át a székhelyét. Ezzel párhuzamosan pedig a lakosságszám is ugrászszerűen megnőtt. Amíg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején mindössze 700 körüli fő volt az itt élő a népesség száma, addig két évtizeddel később, kiegyezés idején már 7000, az 1890-es években pedig 23 ezer fő. Ezt az is okozta, hogy az ide költöző gyárak munkásai is együtt költöztek a munkahelyükkel, így ők is újpestiekké váltak.
Piac, városháza, templom
Egy település fő terét három dolog tesz fő térré: ott áll a városháza, a templom és mellettük piac is működik. A Szent István tér megszületését és kialakulását is ezek megjelenése segítették. A tér területe eleinte beépített volt, lakóházak álltak a helyén. Ám ahogy Újpest gyarapodott, egyre inkább igény mutatkozott arra, hogy legyenek közintézmények, meg egyáltalán valamiféle településközpont. Először a templomok épültek meg. A tér egyik szélén áll a Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség temploma, ami 1878-ban épült, később még lelkészlakással és egy gyülekezeti házzal toldották meg.
Bár az első betelepülők katolikusok voltak, és végig buzgó meg élénk felekezeti élet folyt Újpesten, a templomuk, az Egek királynéja-templom csak később, 1875-1881 között épült fel Kauser József tervei alapján. A templomhoz tartozó plébánia és katolikus iskola viszont már a templom előtt kész volt (1873). A tér ekkor nyerte el státuszát és egyben első nevét is: Templom tér lett. A névadó épület mellett működött, méghozzá gőzerővel az újpesti piac. Végül de nem utolsósorban a városháza következett.
Az újpesti városháza impozáns, szecessziós jegyekkel bíró historizáló épületét két építész tervezte, Bőhm Henrik és Hegedűs Ármin. Az 1898-ban kiírt pályázatot gyorsan bírálták el, így egy évvel később már el is kezdődtek a munkálatok, hogy aztán 1900 nyarán átadják a legnyűgözően szép épületet. Ezzel pedig a tér sorsa megpecsételődött, méghozzá jó értelemben: Újpest fő terévé vált. Talán ez is közrejátszott abban, hogy pár évvel később, 1907-ben rendezett tanácsú város státuszt kapott.
Egy évvel később a tér – talán összefüggésben a várossá válással, talán nem – teljesen új nevet kapott: István térnek hívták. Már ez is a mi Istvánunkra utalt, de hogy konkrétabb legyen a dolog, 1928-tól a tér neve megkapta a szent szót, így Szent István tér lett belőle. Ez a helyzet csak 1953-ig állt fenn, amikor is a teret megfosztották a szent szó viselésétől, mondván az túlzott vallásosságra utal, és ha valamik nem voltak a kommunisták, hát buzgó templomba járók biztosan nem. Közel 40 évig volt ismét István tér a tér neve, ami a rendszerváltást követően kapta vissza a korábban inkriminált jelzőt, és azóta ismét Szent István térnek hívják.
Újpestet 1950-ben csatolták a fővároshoz, amikor is megszületett Nagy-Budapest. A kommunista-szocialista évtizedek alatt a téren szinte nem történt semmi, csak működött a piac és szépen lassan telt az idő, miközben amortizálódott a terület. Aztán jóval a rendszerváltás után a teret alaposan megújították és rendezték, hogy a pozíciójához – kerületi fő tér – méltó külsőt kapjon, és igazi közösségi térré váljon, amire ráadásul óriási mérete is predesztinálja. A legnagyobb fejlesztés ezen belül az új Újpesti Piac megépítése volt, mely épületen belül szomszédja és egyben bérlőtársa is a környék egyre meghatározóbb kulturális intézménye, az UP, vagyis az Újpesti Rendezvénytér.
