A budapesti kerületek legrégebbi épületeit bemutató sorozatunkban írtunk már Kőbánya, Soroksár és az I. kerület legidősebb házáról, most pedig kilátogattunk a sokak számára a repülőtérrel eggyé vált peremkerületünkbe, a XVIII. kerületbe, hogy megkeressük a legrégebbi épületét. Pestszentlőrinc és Pestszentimre területén a kertvárosi hangulat és a lakótelepek helyén egykor – jóval a nyaralótelepek és gyárak megjelenése előtt – majorságok és uradalmak álltak. Egészen pontosan I. Grassalkovich Antal Gödöllőtől Soroksárig tartó, több ezer holdas uradalmának része volt, így nem meglepő, hogy a kerület a földbirtokosnak köszönheti
ma is álló és látogatható legrégebbi épületét, a Szent Lőrinc-kápolnát.
Grassalkovich híres volt az egyházak támogatásáról, életében 33 templomot és egyházi épületet építtetett, ebbe a sorba tartozik a mai Bókay-kert és a lakótelepek közelében lévő kis barokk kápolna is, amit Szent Lőrinc tiszteletére emeltek. A fák között megbúvó kis templom már a megjelenésével képes minket kiszakítani térből és időből, és visszarepít a 18. század falusi, majorsági hangulatába, amikor a környékén még egy vadászkastély, cselédházak és gazdasági épületek álltak. Az 1762-re elkészült épületet már a 19. században bővítették, ekkor nyerte el mai formáját.
Bár az 1760-as évek elején épült, már 1800-ban felújították – a munkálatokat az akkor épp a birtokot bérlő Mayerffy család végeztette, az emléküket a toronyban lévő harang felirata őrzi. Érdekesség, hogy 1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia résztvevői ellátogattak (akkor még) Pest-Budára, ahol ebből az alkalomból egy katonai parádét tartottak, nem máshol, mint Szent Lőrinc-pusztán – vagyis a XVIII. kerületben. Mayerffy Xavér Ferenc emeltette azt a Gloriettet, ahonnan a koronás fők szemlélhették az ünnepélyt, és melynek helyén ma a Gloriett-telep áll, de ami ennél izgalmasabb, hogy az uralkodók a parádé után ellátogattak a szomszédos kápolnába is. Így tehát a kerület legrégebbi épületében megfordult
I. Ferenc osztrák császár és magyar király, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor, minden oroszok cárja is.
Bár sokszor változott a környék birtokosainak kiléte, a kápolna állagmegóvását, felújítását mindegyik magáénak érezte, így 1856-ban Sina Simon renováltatta, míg évtizedekkel később már Szemere István, aki a család címerével díszített, csavart oszlopú mellékoltárt is emeltetett benne. Mivel az épületet eredetileg a Szent Lőrinc-major kápolnájaként építették, és a soroksári plébániához tartozott, itt csak miséket tartottak, az esküvők és keresztelők celebrálása már Soroksáron volt.
A II. világháború után a kápolna egyre rosszabb állapotba került, a majorsági központ épületeit lebontották. Bár a 70-es években valamennyire renoválták, rendbe tették a freskókat, a teljes körű felújítás csak a 90-es években történt meg. Azóta pedig a XVIII. kerület legrégebbi épülete már országos védelmű műemlék is. Érdemes kihasználni a jó időt és felkeresni ezt a kápolnát, ha pedig már a kerületben vagyunk, akkor a közelében lévő Bókay-kertet és a Tomory Lajos Múzeumot is érdemes megnézni, vagy csak felfedezni magát a kerületet.
