A fővárosi polgárok több mint egy évszázadon keresztül tódultak ki a zugligeti Fácánosba, ha friss levegőre és árnyas zöld környékre vágytak. Ma már kevesen tudják, hol van a hely. A Fácános eredetileg egy üdülőkomplexum volt, majd működött belügyi kiképzőközpontként is. Írásunkban a hely történetét mutatjuk be.

A Zugliget Buda egyik „legzöldebb” része, a Libegő, a János-hegy és az Erzsébet-kilátó mellett számtalan jelzett útvonal található itt. A városrész már a 19. századtól, a mai értelemben vett túrázások, kirándulások megjelenésétől közkedvelt rekreációs terület volt. Azok, akik a II. világháborút megelőző 150-200 évben érkeztek ide a természet közelségében feltöltődni, jól ismerték a Fácános nevű területet és az itt található épületegyüttesét. A mai Béla király út, Zugligeti út és a Csermely út által határolt, erdős területe Mátyás király egykori vadaskertjének a része volt, a legenda szerint az uralkodó elsősorban fácánokra vadászott itt, innen az elnevezés. 

A Fácános hosszú ideig a kikapcsolódást jelentette a fővárosiaknak.

A világháborút követő politikai fordulat után állami kézbe került, az épületek és a terület állapotának leromlása ekkor indult meg. Az épületegyüttes felújítása a 21. században kezdődött, remélhetőleg a Fácános rövidesen visszakapja régi ismertségét és szerethetőségét.

Fácán vendéglő, Hild-villa, Horthy-villa

A 18. századi térképek tanúsága szerint a Fácános területén 1760-ban már egy majorsági épület állt, máskülönben erdő, rét és szőlőbirtok borította a Zugliget ezen részét. A 19. század elején, többszöri tulajdonváltás után Riegler Ignác szappanfőzőmester vásárolta meg magának a területet. Az említett majorban kezdett működni a vendégfogadó, de a terület folyamatosan különböző épületekkel bővült, amelyek a nagyvárossá duzzadó Pest-Buda (majd Budapest) polgárait vonzották szabadidejükben. A század folyamán több kisebb üdülőház, cukrászda, üvegház és fedél nélküli sétatér nyílt meg. A Fácános mégis megtartotta fás, vadregényes, „zöld” jellegét. A Fácános kifejezés nem egyetlen épületre utalt, hanem egy területre, ahol a vendéglátóhelyek, a szolgálati lakások mellett a természet is jelen volt erdők és szőlőlugasok formájában. A Vasárnapi Újság 1866-ban ezt írta a helyről:

Vagy gyalog, vagy hintón, mindegy, de elvégre eléred a »Fáczánt«, balról az első kis gyarmatot, mely több vendéglőből s nyaralócsoportokból áll.

A nagy népszerűség hatására a tulajdonos, Riegler Ignác úgy döntött, felépít még egy üdülőszállót, amelyet a már akkor sztárépítésszel, Hild Józseffel terveztetett meg. Az ingatlan 1856-ban készült el, valóban impozáns látvány, a klasszicista építészet szép példája, viszont téves ez a közkeletű elképzelés, hogy ebben működött a híres Fácán vendéglő.

Maga a Fácán fogadó valószínűleg egy, a majorság mellé az 1840-es években felhúzott épületben volt. 1847-ben már biztos állt, egy ebben az évben megjelent cikk így jellemezte:

A zugligetben a fácánnal új pompás és igen kényelmes éttermet építettek, mi bizonyosan szaporítani fogja a vendégeket a budai hegyek azon legszebb vidékén; a nyári lakások már eddig is legkapósabbak voltak azon a helyen.

A Fácános harmadik híres építménye az úgynevezett Horthy-villa. A közszájon forgó szóbeszéd szerint rendszeresen megfordult itt Horthy Miklós kormányzó fia, Horthy István. Nem csupán a téli síkirándulásai központjául szolgált számára, de számtalanszor mulatott is itt. A társasági életről olyan szívesen tudósító korabeli lapok erről soha nem írtak, az épületen mégis rajta maradt az elnevezés. Az ingatlanról érdemes tudni, hogy

nem egy villaépület volt, hanem egy nagyobb épület, amelyben több bálterem is helyet kapott.

Petőfit és Krúdyt is megihlette

A Fácános szórakozóhelyei és maga

a Fácános vendéglő a 19. századtól kezdve kedvelt helye volt ismert embereknek, hírességeknek, korabeli celebritásoknak.

A nagyvárosi legenda szerint Kossuth Lajos a terület névadó éttermében ebédelt rendszeresen. (A jól értesültek a menüt is tudni vélték, hagymaleves, rántott csirke és almás pite került a későbbi miniszterelnök asztalára.) Ez nem bizonyított, viszont a reformkor nagyjai közül sokan – például Petőfi Sándor, Barabás Miklós, Bajza József és Toldy Ferenc – valóban megfordultak a helyen.

Több művész írásaiban is megemlékszik a zugliget árnyas fái alatt eltöltött időről. Petőfinek is a budai hegyek adták az ihletet, amikor megírta az első (és egyetlen) házassági évfordulójára versét, A hegyek között címet viselőt. Barabás Miklós festő pedig így emlékezett a fácánosbeli baráti találkozókról.

A viszontlátás örömére Toldy, Vörösmarty és Bajza, a színészek közül Udvarhelyi Miklós, Szentpéteri és az idősebb Lendvay Márton majálist rendeztek a tiszteletemre a zugligeti Fácán vendéglőben, ahol reggeltől estig mulattunk és még labdáztunk is.

Maga a Fácán vendéglő az 1920-as évekre tönkrement, a bútorokat árverésre bocsátották, de az új tulajdonos működtette tovább a vendéglátóipari egységet. A kirándulóhely népszerűsége nem csökkent, az Est 1924-es száma így írt róla:

Fácán Zugligeti Üdülőtelep, melynek éttermei és teraszai […] ma Budapest egyik látványossága és a főváros legszebb és legkellemesebb nyaralóhelye.

Erre az időszakra datálódik Krúdy műve, a Nagy kópé. Ebben az író alteregója, Rezeda Kázmér a javíthatatlan álmodozó nőcsábász, aki a Fácán vendéglő gőzölgő húslevesei felett álmodozott. Krúdy a könyvben így mutatja be a vendéglőt, ahol hőse az egyik törzsvendég:

álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végig jártak a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe…

A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt). A mű egy másik szakaszában a város legszebb mulatóhelyének nevezi a Fácán vendéglőt.

Lám, még az öreg Rezeda Kázmér úr is boldognak érezte magát. Elhatározta, hogy délután lóvasútra ül, végigutazik a budai utcákon, meghallgatja a földszintes kocsmaházak udvarairól kihangzó harmonikákat, megnézi, hogyan piroslik a bor és az emberek arca a veres terítékes asztaloknál; majd végigkocsizik a Zugligeten, amely ünnepnap délutánokon szerelmespárokkal és vak hegedűsökkel van telve, stációt tart a város legszebb mulatóhelyén, az öreg »Fácán«-nál, és végiggondol régi ifjúságán.

A II. világháborúval kezdődött a hely alkonya

A II. világháborút követően azonban gyanússá váltak a kisvendéglők asztalánál cigányzenére mulató dzsentrik, és általában a magántulajdonban lévő vendéglők, cukrászdák. A hely funkciójának megváltozása már a II. világháborúban kezdődött, egyes épületekben lengyel menekülteket szállásoltak el, majd a német megszállást követően a Gestapo vette birtokába. A háború befejezése után nem sokkal államosították, egyetemi kollégium lett belőle, majd a hetvenes években a Belügyminisztériumhoz került. Ekkor a hírszerzés és a kémelhárítás oktatóbázisa működött itt, de állítólag itt bújtatták a hetvenes évek egyik leghírhedtebb terroristáját, Carlost, a Sakált. Ebben az időszakban nemcsak zárt volt az épületegyüttes, hanem ha valaki megállt az utcán nézelődni, az őrök elzavarták.

1990-ben a Belügyminisztérium kivonult a területről, és erősen lepusztult épületeket hagyott maga után.

Ráadásul a szocializmus alatt beépíthető területként tekintettek rá, így az ősfás telekre felhúztak néhány jellegtelen kockaépületet is. 1994-ben az épületek egy része műemlékvédelmi oltalom alá került 2013-ban Normafa-törvénnyel a Hegyvidéki Önkormányzathoz került a terület, így lehetőség nyílt, hogy az elhanyagolt terület újra a Zugliget dísze legyen. Az úgynevezett Horthy-villa felújítása pár éve fejeződött be, az épület visszakapta régi fényét, jelenleg egy iskola működik benne.

Felhasznált irodalom:

(Borítókép: Bődey János – Index)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék