Földrajz és közlekedés
Pesti külkerületeink sokszor megkapják a vidék jelzőt, amivel a belvárosiak nemcsak a központtól való távolságra, de olykor a városrészek hangulatára, megjelenésére is utalnak. Pestszentlőrinc és Pestszentimre, vagyis a XVIII. kerület már elég messzinek tűnik a 0 kilométerkőtől, ám mégis ez a „város kapuja” – ahogy a helyiek is gyakran utalnak rá –, mivel ide futnak be az ország déli, délkeleti részéről a fő közutak és vasútvonalak (Gyömrői út, Üllői út, Nagykőrösi út, illetve a Budapest–Cegléd–Szolnok és a lajosmizsei vasút), ezért az innen érkezők gyakran itt lépik át először a városhatárt. Sőt, a külföldi turisták első Budapest-élménye is ide köthető, hiszen itt van a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér is.
Ez a 38 négyzetkilométeres kerület északon Kispesttel és Kőbányával, keleten a XVII. kerülettel, délen Vecséssel és Gyállal, nyugaton pedig a XXIII. kerülettel határos. Tömegközlekedése elég jól kiépült, az egyes városrészeit és a szomszédos kerületeket is behálózzák a járatai – így a 98, 98E, 136, 182, 198 vagy a 200E, ami a reptérre visz –, de Vecsésre (236) vagy Gyálra (294E) induló buszokat is elcsíphetünk. A konkrét Belvároshoz még nincs közvetlen járat, de a Boráros térig átszállás nélkül is eljuthatunk az 54-es és 55-ös járattal, ezeket leszámítva buszokkal vagy az 50-es villamossal viszonylag jó időben eljuthatunk a Kökiig vagy a Határ útig, míg a Nyugati pályaudvarhoz a legegyszerűbben vonattal juthatunk el (ha épp nem késik).
A XVIII. kerületről elsőre mindenkinek a repülőtér és a panellakótelepek jutnak eszébe, ahol viszonylag kevés a zöld, holott a „magáningatlanok, közintézmények kertjein kívül 61 nm zöld közterület jut egy lakosra, szemben a budapesti 20 nm-es átlaggal” – ez elég jó arány. A Pestszentlőrinc és Pestszentimre között található
Péterhalmi-erdő Pest egyik legnagyobb összefüggő erdeje,
mondhatni, Pest tüdeje, a kerületiek nagy örömére pedig lassan parkerdővé válik az egykori gazdasági erdő. De a több száz hektárnyi erdőn kívül még van jó néhány gondozott közpark is, ami élhetővé teszi a kerületet, így a Kossuth tér, a Turul park, a Bókay-kert vagy akár Pestszentimre fákkal teli központja. Itt jegyeznénk meg, hogy a kerületiek maguk is nagy hangsúlyt fektetnek a zöldítésre: évről évre készülnek a közösségi kertek, és rendszeresen van közösségi faültetés is.
Történet
Több külkerületünkkel együtt Pestszentlőrincet és Pestszentimrét is 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor csatolták a fővároshoz, így létrejött a 22 városrészből álló XVIII. kerület. A két elődtelepülés fejlődése valójában a 19. században indult meg, ehhez persze hozzájárult a Grassalkovichok jelenléte is. Ők a Gödöllőtől Soroksárig tartó, több ezer holdas területen majorságokat hoztak létre (így Szent Lőrinc és Péteri pusztán is), amelyek megalapozták az addig beépítetlen mezőgazdasági terület felvirágzását, és a későbbi birtokosok számára is csábítóvá vált.
Bár Szentlőrinc neve már az 1300-as években felbukkant egy oklevélben, túl sok minden nem történt itt még akkor, a 19. századi virágzás előttről pedig Mayerffy Xavér Ferenc nevét érdemes megjegyezni, már csak azért is, mert Ferihegy róla kapta a nevét. Ez a jómódú pest-budai polgár volt az, aki bérlőként felvirágoztatta a Grassalkovich-birtokot: világhíres szőlészetet hozott létre, bár a tehenészete és méhészete is párját ritkította. A reformkor idején Pest vagyonos polgárai hatalmas potenciált láttak a területben, így hát a vasútmegjelenésével egyetemben megindult a nyaralótelepek kiépítése.
Az elsők között az ország egykori pénzügyminisztere, későbbi miniszterelnöke, Lónyay Menyhért és felesége vetették bele magukat a Szent Lőrinc pusztai terület felparcellázásába, és ők voltak azok, akik itt először felépítették a saját nyaralóvillájukat is. Ez lett a későbbi Lónyaytelep, ami a létrejött villanegyedek közül az egyik legszebb és persze a legtöbb hírességgel teli volt, többek között Margó Tivadar örökléstan-kutató, Fedák Sári primadonna és az ország leghíresebb fizikusa, báró Eötvös Loránd is a nyaralótulajdonosok között volt. A Gyöngyvirág utca környékén sétálva még ma is láthatunk jó néhány századfordulós épületet, bár közülük többet is átépítettek az elmúlt évtizedekben.
A 20. század elején Pestszentlőrincen a villatelep mellett kertvárosi lakónegyedek és nagy méretű gyártelepek alakultak ki a főutak és a vasútvonalak mentén. A legnagyobb építőipari cégek egyike, a Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. is itt működött, amelynek területén később az Állami lakótelep jött létre, ahol az elcsatolt országrészekből érkezők találtak otthonra. 1926-ra már nagyjából hatezren éltek itt – a lakók között volt például Komlós Juci és Szécsi Margit is. Pestszentlőrincen ezen a fallal körülvett, kertes, bérlakásos területen nyílt először polgári iskola és kultúrház is. Bár a telepet 1976-ban lebontották, emlékét két megmaradt temploma őrzi.
A Fővárosi Tanácsnak nagy tervei voltak az Állami lakótelep helyével: 5600 lakást akartak létrehozni a területen, így 1977-ben megindult a tízemeletes panelekkel teli Havanna-lakótelep építése. Az első házak rekordgyorsasággal, egy év alatt elkészültek, a 60 hektáros területen végül 6020 lakást alakítottak ki, ez nagyjából 20 ezer embernek biztosított lakhatást. Bár a Havanna a 90-es és kétezres években sokak szemében Budapest egyik legfélelmetesebb terepének tűnt, és olyan merész legendák terjedtek róla, mint a 8. emeleti disznóvágás, a kerület nagyon sokat tett azért, hogy a lakók jól érezzék itt magukat. Így ma már van itt futókör, sportpályák, szépen felújított sétány és egy szuper kis piac (Havanna Hetivásár) is.
Az igazi „klasszik falu” is megtalálható a kerületben, elég hozzá a Halmierdőn túli vidékre menni: Pestszentimrére. Az igazi haladást itt is a vasút megjelenése jelentette. Megindulhatott a parcellázás, és mivel itt még a lőrincinél is alacsonyabbak voltak a telekárak, leginkább a kispénzűek és a gyári munkások vettek maguknak telket, amelyen szoba-konyhás, kertes házat építettek. A település 1931-ben,
Szent Imre halálának 900. évfordulóján vette fel a Pestszentimre nevet,
és nagyjából ekkor indult be a városiasodás is, mozival, gyógyszertárral, templomokkal, kultúrházzal és buszközlekedéssel.
Nemcsak a kerület történetéhez, de az identitásához is hozzátartozik, hogy itt van a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, amelynek dolgozói közül rengetegen laknak a kerületben. A légikikötő építésére még 1939-ben írtak ki pályázatot, ám épphogy megindult az építkezés, a II. világháború kitörése mindent félbeszakított. A háború után az ország közlekedése romokban hevert, így a belföldi közlekedés gyors helyreállításában kiemelt szerepet kapott a repülés, ezért már az első hároméves tervbe bekerült a ferihegyi terminál újjáépítése (történetéről itt írtunk hosszabban). A kész épületet 1950-ben adták át, a belföldi forgalom pedig a 60-as évekig aktív volt. Ekkor már Közép-Európa legjobb és legmodernebb repülőtere volt Ferihegy, amit az egyre növekvő forgalom miatt hamarosan bővíteni kellett. Bár a 80-as évekre új kifutópályát építettek, úgy megnőtt a forgalom, hogy az 1-es terminál már nem bírta a terhelést – holott fénykorában évi 2,5 millió utast tudott indítani –, ezért megindult az új terminál építése.
Látnivalók
Azt nem tudjuk, vajon hány turista tévedt a lőrinci Kossuth térre a belvárosi helyett, de a helyiek kedvelt anekdotája az itt fotózkodó japánokról szól. Azt viszont tudjuk, hogy ez a kerület centruma. Az árnyas fákkal és növényekkel, ösvényekkel teli park látványa senkit ne tévesszen meg, ez tényleg a főtér, amelyet már az 1920-as években is a kertvárosi hangulatot visszaadó térnek terveztek. Itt csoportosulnak a szobrok és az emlékművek, a templomok, az iskolák, a könyvtár és a szakorvosi rendelőintézet is, meg persze az Üllői út mentén a különféle üzletek. A védett közpark együtt fejlődött a településsel, 2018-ban teljesen felújították, ma már a környékbeliek is szívesen időznek benne. A tér mellett, a Múzeumsarok kiállítóhelyen egy kisebb állandó tárlaton ismerhető meg a település és a helyi oktatás története.
Érdemes elsétálni az egykori Lónyaytelepre, egészen pontosan a Gyöngyvirág utca 7–9. szám alatti Dohnányi Ernő Zeneiskolához, ahol egykor a környék legsikeresebb vállalkozása volt: a Tündérkert nyári vendéglő és mulató. Az 1900-as évek elején épült villa az évtizedek során mindent megélt, volt itt gyermekmenhely és városi könyvtár egyaránt, mígnem a 80-as években a kerületi zeneiskolához került.
Herrich Károly 19. századi villájában ma a kerület legjelentősebb múzeumát, a Tomory Lajos Múzeumot találjuk. A „sárga falú, zsindelyes épületegyüttesben” nyaranta gyermekeivel és feleségével üdült a Tisza-szabályozás felügyelője. Pestszentlőrinc második legrégebbi majorsági épületéhez az 1890-es években Herrich Leonia férje, az építész Kiss István díszes faszerkezetű, üvegezett verandát épített, amelynek falaira vörös tégladíszítés került: olyan lett így a ház, mint egy alpesi nyári lak. Az épületben a II. világháború után szociális bérlakásokat alakítottak ki. Állapota jelentősen leromlott, felújítását megkezdték.
A kis barokk Szent Lőrinc-kápolna a kerület legrégebbi, ma is álló és látogatható műemléke, ahol vasárnaponként a mai napig tartanak misét. Érdekesség, hogy a kápolnába koronás fők is ellátogattak, volt itt I. Ferenc osztrák császár és magyar király, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor, minden oroszok cárja is. Sokéves elhagyatottság után, a 90-es években kívül-belül rendbe hozták, ma pedig már országos védelem alatt áll. A kerület másik érdekes szakrális látnivalója a Szűz Mária és Mihály Arkangyal kopt ortodox templom, amely 2011 óta szolgál a közösség helyeként. A templomot díszítő ikonok a 4. században épült egyiptomi Szent Antal-kolostor freskóinak másolatai, a liturgikus tárgyak és eszközök, valamint az ikonok mind Egyiptomból származnak.
Gasztronómia
Pestszentlőrinc nagybetűs étterme a Kakas. Évtizedek óta elhivatottan dolgoznak, mindig klassz a vendégélmény. Egyszerre van jelen az innovatív hozzáállás és a hagyományok tisztelete. Családi ebédek, szülinapi vacsorák, osztálytalálkozók nívós helyszíne lehet, szezonban a kertet ajánljuk: szép és barátságos.
Szintén egy helyi ikon a Zila Kávéház és Krisztina Cukrászda, ami étterem és cukrászda/kávéház funkciót tölt be, de rendezvényekben is profi. A századelős hangulat nem véletlen, helytörténetileg is fontos intézményről beszélünk: a ház lövöldeként, a lövősport fontos központjaként működött Szemere Miklós alapításában. Ma házias, de modern megközelítésű ételei, békebeli sütijei miatt is népszerű. A kerthelyiség is sokat hozzátesz a hangulathoz.
A Zilához közeli Lőrinci Piacnál találjuk a Míves Rétest, ahol 40-féle íz vár ránk, ha belevetnénk magunkat a rétesek felfedezésébe. Pluszpont, hogy itt a tészta is roppan, nem szakad szét, a töltelékben pedig nincs hiba, „lágy, szinte szájban olvadós puhaságú mindegyik verzió” – ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk.
A 90-es évek óta írja történetét a Ráday Gedeon utcai Tonett Pub Étterem és Pizzéria, amely minden érában reagál az aktuális trendekre. Ennek ellenére mi jó ideje a megbízható, igazi trattoriás stílusú pizzájukat kedveljük. Az Üllői úti Shrimpy Food Bar, ahogy a logója is mutatja, kifejezetten halakra, tengeri herkentyűkre alapoz. Nemzetközi favoritokat készítenek az angolos fish and chipstől a mediterrán grillhalakon át az ázsiai, rákkal készülő, egzotikusabb levesekig.
Rajong a környék a Fresh Gardenért, amely a Béke tér kicsi, de annál sokoldalúbb gasztropontja. Nyáron a lugasos, árnyas kert, a fagyik, limonádék, koktélok viszik a prímet, míg ősszel és télen a sütik: rétesek, gofrik, töltött croissant-ok. A Béke tértől nagyjából fél óra sétára, a kerület kertvárosi részén találjuk a Szakajtó kispékséget, ahol mindig van friss pékáru, a polcok tele vannak kovászos kenyerekkel, kalácsokkal, gyümölcsös-magos péksütikkel, babkával és persze kakaós csigával.
Nem maradhat ki a felsorolásból a pestszentimrei Joe Bácsi, ahol évtizedek óta egymásnak adják a kilincset a törzsvendégek. Olyan helyi vendéglő, bisztró, ahol a fejlődés folyamatos, sosem fújnak ki az új ötletek, miközben a tisztességes adagok sem cserélődnek falatnyi porciókra. Húsokban nagyok, és a kertje is marasztaló.
Szórakozás
Valószínűleg nem a XVIII. kerületre gondolunk először, ha kikapcsolódni vágyunk, holott itt is találunk magunknak olyan helyeket, ahol kedvünkre tölthetjük szabadidőnket, szórakozhatunk és művelődhetünk is – bár a reggelig nyitva tartó bulihelyeket ne itt keressük. A kultúra szerelmeseit olyan helyek várják, mint a Kondor Béla Közösségi Ház, a Pestszentimrei Közösségi Ház és a Rózsa Művelődési Ház, ahol rendszeresek a színházi előadások, irodalmi estek, koncertek, kiállítások, családi programok, illetve különféle klubok, tanfolyamok. A kerület egyik legfontosabb kulturális intézménye a könyvtár: a Lőrinci Nagykönyvtár ráadásul a FSZEK egyik legforgalmasabb tagkönyvtára is. A Kossuth tér melletti intézmény 1000 négyzetméteren várja az olvasókat, és a könyvtári szolgáltatások mellett a könyvbemutatótól kezdve a kiállításon, rendhagyó irodalomórán át a családi és gyermekprogramig itt is mindent megtalálunk.
A kerület történetét elsősorban a Tomory Lajos Múzeumban ismerhetjük meg. Az 1965-ben alapított múzeumban a kerülethez kötődő tárgyakat, emlékeket, dokumentumokat tekinthetjük meg, de a helytörténet mellett számtalan képzőművészeti, állandó és időszaki tárlattal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, tárlatvezetésekkel, valamint helyismereti és kulturális programokkal várják az érdeklődőket. A múzeumnak több külső kiállítóhelye is van, így a Kossuth téri Pavilon Galéria, a Múzeumsarok, a Havanna Kiállítóhely és a MŰ-hely, de a Nemcsics Emlékház és Színország Galéria működését is segítik.
Egyértelműen a Bókay-kert a kerületiek kedvenc helye, ha kikapcsolódásról és sportolásról van szó, hiszen ebben a 16 hektáros árnyas parkban lényegében minden megtalálható. Van itt strand és uszoda, teniszpálya, nyáron is használható sípálya, strandfoci- és strandröplabdapálya, BMX cross- és gördeszkapálya, szabadtéri színpad is. A kert a 19. században a Herrich-major része volt, főépülete a kerület legrégebbi építményei közé tartozik.
Még a budapestiek számára sem feltétlenül köztudott, hogy a XVIII. kerületben a reptér mellett van egy repülőmúzeum, ahol bárki visszautazhat az időben, és végigjárhatja a magyar repüléstörténetet, a kezdeti Li–2-es gépektől az ezredfordulóig szolgálatban lévő Tu–154-esen át a helikopterekig, sőt egy Airbus A320neo szimulátoron kipróbálhatja magát pilótaszerepben is. Az Aeroparkban lévő gépek többségére fel is mehetünk, 16 légi és számtalan földi jármű és a bennük kialakított kiállítások mutatják be a magyar közforgalmú repülés elmúlt 70 évét, míg az egykori reptéri utasszállító buszokban a repüléshez szervesen kapcsolódó kiszolgálók történetét és kulisszatitkait ismerhetjük meg.
(Borítókép: Bókay-kert, Major Kata - We Love Budapest)
