100 éves a Szentendrei Régi Művésztelep
A Szentendrei Régi Művésztelepen ma is alkotó, egymásra rezonáló közösséget találunk, jelenleg 10 alkotó dolgozik a 2000-es években megújult műtermekben. A csinos házakat és az árnyas kertet csak pár utcányira találjuk a MűvészetMalomtól. Érdemes bekukucskálni a kerítésen, mi már jól körbenéztünk.
A tárlat félemeletén találunk egy térképet az európai művésztelepekről, itt esik szó a képzőművészeti élet korabeli megújulásáról, ami lehetővé tette a kolóniák létrejöttét. Ebben éppúgy szerepet játszott a nyitás a kísérletezőbb művészi tendenciák felé, mint a városihoz képest olcsóbb vidéki élet és az, hogy a művészek már nem csak főúri megrendelőknek dolgoztak, más témákra volt szükség. Az 1926-ban alakult szentendrei művésztelepre a korszakban úgy tekintettek, mint az I. világháború után Romániához került nagybányai művésztelep szellemi folytatására, de beköszön a barbizoni festők (19. századi francia festőiskola) öröksége is.
Bár Szentendre már korábban is fent volt a művészeti élet térképén, a telep alapítása Paizs Goebel Ödön újságíróhoz kötődik, egy találkozás nyomán tőle várt ötleteket dr. Starzsinszky László szentendrei polgármester, hogyan hasznosítsák az I. világháború vége óta kihasználatlanul kallódó egykori szanatórium területét. Paizs Goebel Ödönnek eszébe jutott festő bátyja, Jenő, a többi pedig már történelem: 1926-ban nyolc művésznövendék (Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő, Heintz Henrik, Onódi Béla, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Pándy Lajos és Rozgonyi László) beköltözött nyári tartózkodásra, megalakult a művésztelep, két évvel később pedig létrehozták a Szentendrei Festők Társaságát.
A kiállítás rendkívül színesen mutatja be a művésztelep első generációja köré szerveződött társasági életet, egy nyitott, bohém és az önmenedzselésben is meglehetősen lelkes társaság képe bontakozik ki előttünk.
Számos nyomát látjuk annak az élénk kapcsolatnak, ami egymáshoz fűzte a művészeket. Az egyik legközvetlenebb ezek közül Tornyai János Virágkötő (1933 körül) című képe, ami Barcsay Jenő valószínűleg kidobásra ítélt Dombos táj című munkájának hátoldalán maradt fenn, közvetlenül is utalva arra, hogy a telepalapítókhoz elsőként csatlakozó Barcsay Jenő két nyáron át festőbarátjával osztotta meg műtermét.
Az alkotók gyakran egymást is megörökítették, ennek egyik legszórakoztatóbb példája a Jeges Ernő karikatúráit bemutató rész. A műfaj zseniális képviselőjének munkái a műfajból következő gunyorosság mellett is szeretetteljesek. Megjelenik például a telep legvonzóbbnak tartott alapítója, Rozgonyi László is, akinek lefelé néző arcképe azt is megmutatja, hogy szálfatermete miatt mindig a magasból kellett hallgatnia társait, békés tekintete pedig nyugodt, kiegyensúlyozott természetére utal. A művésztelepen azonban nem volt minden játék és mese:
Jeges alapítókról rajzolt csoportképén Paizs Goebel Jenőt a telep egy gyakori fiatal vendége helyettesíti, mivel a két művész éppen haragban volt egymással,
de a képeken nemcsak az alapítók jelennek meg, hanem több olyan alak is, aki segítette munkájukat, akár apró, hétköznapi szívességekkel is.
A szellemi függetlenség menedékhelye
A tárlat csodás, színes és a laikus múzeumlátogatóknak is élvezetes első harmada, fele valójában sokfajta tematikus művészeti összefüggésre világít rá, a kiállítás második felében ezt az összefüggésrendszert is kibontják, így a tárlat egyszerre a nyugtalan történelmi időszak és a művészi kapcsolatok, inspirációk lenyomata, amelyek világosan kirajzolják a 20. század figurális és absztrakt tendenciáit és a jelenig ható folyamatokat. A kiállítás külön figyelmet szentel például a kert témájának, amely nemcsak valós helyszín, például a művésztelep parkja, hanem maga a város, Szentendre is, amit szélesebb természeti környezetben mutatnak be, de megjelenik a védett, belső táj képe és az ipari civilizációtól mentes természet is.
A II. világháború utáni, 1948-ig tartó időszakban a szentendrei művésztelepen az Európai Iskola hatására a szürrealizmus, az absztrakció és a konstruktivizmus révén újult meg a vizuális kultúra. A Barcsay Jenő, Bálint Endre és Korniss Dezső fémjelezte kör a nemzetközi avantgárd törekvéseket a helyi tradíciókkal és a népművészeti motívumokkal ötvözte. A szentendrei művésztelep tagsága átalakul, több olyan alkotó is bekerül, aki az Európai Iskola tagja volt, így vált a város a szellemi függetlenség menedékhelyévé. A kiállítás második fele, a II. világháború utáni időszak szürrealizmusával eltér attól a plein air, konstruktivista hagyománytól, amit a korábbi részben láthattunk. A korszak egyik fő műve Korniss Dezső Tücsöklakodalom című munkája, amely nagyra növelt figuráival életörömöt sugároz, mégis groteszk képe a valóságnak. Az 1950-es években az ország növekvő elzártsága és a nonfiguratív törekvéseket háttérbe szorító kultúrpolitika belső világukba, Szentendre kis világába száműzi az itt dolgozó alkotókat.
A 60-as évek a generációváltás időszaka is volt, a nagy öregek közül ekkoriban sokan elköltöztek, elhunytak. Aki maradt, például Bánovszky Miklós vagy Kántor Andor, hű maradt festészeti elveihez, míg a következő generáció újfajta szemléletet hozott. A művésztelep fizikailag is átalakult: lebontották a telep korszerűtlenné vált épületeit és új, modern szellemben újították meg, így az élénk társadalmi élet fiatal művészgenerációkkal folytatódhatott. A 60-as évek végétől a Szentendrei Régi Művésztelep megújulása és a Kálvária úti Új Művésztelep 1969-es alapítása révén a város a neoavantgárd és a progresszív kortárs törekvések, köztük az 1972-ben alakult Vajda Lajos Stúdió központjává vált. A várost újabb és újabb művészek fedezték fel a 70-es, 80-as években, és felkerült a turizmus térképére is mint bohém művésztanya és festői múzeumi központ. A művésztelepre eközben olyan alkotók érkeztek, mint Bukta Imre, Klimó Károly, Keserü Ilona vagy Szirtes János.
A 90-es évek rendszerváltó időszaka a művésztelep életében is változásokat hozott. A korábbi állami mecenatúra megszűnésével a műtermek fenntartása alapítványi formában folytatódhatott. A szentendrei művészeti élet napjainkban is virágzik, a régi művésztelep épületeit 2012–2013-ban teljesen felújították, így ma modern, 12 műtermes, közösségi térrel és kamaragalériával kiegészült alkotóházként működik. A kortárs működés lényege a nyitottság, a megújult műtermeket pályázatok útján időszakosan kapják meg a képzőművészek. A most látható kiállítás is megmutatja, hogy a művésztelep továbbra is élő, aktív alakítója a hazai művészeti életnek, a róla szóló kiállítás pedig egy olyan színes, izgalmas összefoglaló, amely segít megérteni és összefoglalni a 100 éve itt zajló izgalmas művészeti folyamatokat.
Művésztelep 100 – kiállítás a szentendrei MűvészetMalom
Program adatai
(Borítókép: Deim Balázs – MűvészetMalom)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
