Elképzelni sem tudnánk Budapestet a 3-4 emeletes, hol díszes, hol egészen puritán megjelenésű bérházai és bérpalotái nélkül, amik a 19. század során terjedtek el városszerte. A kiegyezés után indult be igazán a város fejlődése: egyre-másra épültek az újabbnál újabb középületek, megindult a nagyobb utak kiépítése, és igazi európai nagyvárossá vált. Ezek a városszépítő munkálatok, a hatalmas építkezések vonzották a vidéki munkaerőt, akiknek lakhatást kellett biztosítani, ekkora embertömegre viszont még nem volt felkészülve a város.
A pénz motiválta a bérlakások építését
Budapest történetében többször is visszaköszönt a lakásínség, így a 19. század két tipikus épülettípusát is ennek köszönheti – de leginkább annak, hogy
elég komoly üzlet volt ekkor a bérházak és bérpaloták építése.
Rengeteg tanulmányban találni adatokat arról, hogy micsoda összegeket lehetett keresni egy pesti vagy budai bérlakásos ház felépítésével és kiadásával. Egy pesti belvárosi ház évente simán hozott 15 ezer forint bevételt, de voltak olyan esetek is, amikor ez az összeg akár a 40 ezer forintot is elérte. Ahogy A budapesti bérházépítés aranykora című tanulmányban is olvasható, Széchenyi 60 ezer forintos éves jövedelmét is megközelítette az az éves bevétel, ami a reformkori város legnagyobb bérházából folyt be: az Orczy-ház tulajdonosa 1822-ben mintegy 41 ezer forinttal gazdagodott. Ha elgondoljuk, hogy emellett volt még más jövedelemforrása, talán még jó pár bérháza is, akkor szép summát tudhatott magáénak a magánvállalkozó.
Még Széchenyi István is megjegyzi, hogy uradalmai a befektetései ellenére sem jövedelmeznek „illendő kamattal”, egy 1833-as levelében pedig arról ír, hogy
egy bécsi vagy pesti ház értékesebb, mint egy jószág, […] egy csinos bérház Pesten és némi tőke és készpénz segítene rajtam és családomon.
Ezek után nem meglepő, hogy 1845-ben már állt a háromemeletes bérháza a mai Széchenyi tér mentén.
Míg eleinte magánvállalkozók (mágnások, iparosok és kereskedők) vágtak bele a bérlakásüzletbe, a kiegyezés után annyira felgyorsultak az események, és akkora igény lett az otthonokra, hogy már a különféle szervezetek és nagyvállalatok – például az egyházak, a pénzintézetek, a nagyvállalatok – is beszálltak a bérházak és -paloták építésébe.
Bérpaloták és bérházak
Bár Budapest ikonikus épületeinek létrejöttét alapvetően a pénz motiválta, hiszen az építtetők minél többet szerettek volna belőle kinyerni, mégis örülünk a létrejöttüknek, mert a kor olyan zseniális építészei tervezték őket, mint Ybl Miklós, Málnai Béla, Hültl Dezső vagy Lechner Ödön. Városi sétákon vagy épülettörténeti cikkekben gyakran előkerül a bérpalota és a bérház fogalma, melyek jelentése – még ha csak egy árnyalatnyit is, de – különbözik egymástól. Noha mindkettő nagyobb, többemeletes házat jelöl, melynek lakásait bérlik a lakók, teljesen más társadalmi réteg lakott bennük.
A díszes bérpalotákban a nagypolgárság és az arisztokrácia élt,
jellemzően 8-10 szobás lakásokban. Az épület nívóját kocsiszín, díszkút, udvar, több lépcsőház és gazdag ornamentika emelte. Ilyen bérpalota például a Ferenciek terén álló Királyi Bérpalota, amit a Habsburg-család építtetett főnemesek és magas rangú államhivatalnokok számára, de a Horánszky utca 16. szám alatti ház is, amit Emich Gusztáv, az Athenaeum Nyomda tulajdonosa építtetett.
A bérpalotával ellentétben a bérházak már nemcsak díszesek nem voltak, de a sokszobás lakások helyét az 1-2 szobás lakások és garzonok vették át. Ezeket már a szegényebb polgárságnak és a munkásoknak szánták, de a belvárosi részeket elhagyva egyáltalán nem volt ritka, hogy a szoba-konyhás lakásokban többedmagukkal élnek a családok. Ilyen bérházas negyed volt a millennium idején felépült külső-erzsébetvárosi Csikágó is, ami a főbérlők „hanyagságát” is jól példázza. Az egyik építtető, Abonyi József több Nefelejcs utcai bérházat is birtokolt, melyek fenntartásáról már nem gondoskodott, így tipikus példája a pénzt beszedő, de a házat nem gondozó tulajdonosnak.
Budapest izgalmas bérháztípusai a gangos házak, melyekről itt olvashattok, illetve a franciaudvaros bérházak, amelyekről itt és itt írtunk korábban. Érdemes elolvasni és felkeresni ezeket a házakat is.
Forrás:
Körner Zsuzsa (PhD): A budapesti bérházépítés aranykora, 2015
(Borítókép: Kálló Péter - We Love Budapest)
