Davide Deligio Bariban született, de már 20 éve Magyarországon él. Feleségével, Gellért Mariannal Olaszországban ismerkedett meg, majd ide is költözött vele. 20 éve nagyon más volt még a hazai gasztronómia, de Davide percek alatt helyet talált a Pomo D′Oro konyháján, ahol 8 évig készítette a sütiket és a desszerteket, sütötte a házi kenyeret.
Később két barátjával megnyitott a Da Mariót, de abból hamar kiszállt. Következő alkalommal a Jacques Lisztben fejlesztette a cukrászsütiket, de ezt csak ideiglenesen vállalta, majd az akkor indult Dolcissima pultjait sütötte tele mennyei olasz süteményeivel.
A magyar közönségnek soha nem volt nehéz eladni az olasz konyhát, abban azonban, hogy a tiramisun és a panna cottán kívül is van élet, nagyon nagy szerepe van Davidének.
8 év után úgy döntött, hogy a receptjeit hátrahagyva elbúcsúzik a Dolcissima konyhájától, és Budapesten sem akart tovább maradni. Mint mondja, a süteményei egész Pesten ott vannak, de soha nem dolgozott a saját konyháján. A családjával viszont már régóta Érden lakik, így aztán feleségével arra jutottak, hogy itt fogja megcsinálni a saját cukrászdáját. Az agglomeráció egyébként nem rossz választás, a helyiek általában meghálálják, ha a minőség házhoz jön. Davide cukrászdája Érd központjában van, és bár azt mondja, sokan még mindig nem ismerik a településen, amíg ott vagyunk, folyamatosan jönnek a vásárlók, pedig hétköznap dél van. Köztük több olasz csoport – Davidétől tudjuk meg, hogy Érden viszonylag sok honfitársa él.
Davide üzlete teljesen egyszerű, semmi csicsázás, pár asztal, pult a sós és édes sütikkel, olasz kereskedelmi rádió, két kedves pultos és természetesen egy jó nagy kávégép. A helynek van egy kis délolasz hangulata, és nem csak a sütik miatt.
Davide folyamatosan pörgeti a sütifajtákat – van pár közönségkedvenc, amit nem lehet kivenni a kínálatból, mint a sfogliatelle, a rum baba vagy a cannoli, de egyébként a szezon, Davide kedve vagy a vendégek óhajai határozzák meg, hogy mi megy a pultba. A kínálaton érződik, hogy a sütik szerelemből születtek, nem muszájból, és Davide el is mondja, hogy van olyan, amit csak 2-3 alkalommal süt le, majd eltesz későbbre, de olyan is, amit folyton visszahívnak a vásárlók, és gyakran készít új desszerteket úgy, hogy sikerül gyönyörű sütőtököt kapnia a zöldségesnél, és akkor az adott alapanyag lesz a főszereplő pár napra. Emellett az is fontos a tulajdonosnak, hogy a sütik minél változatosabbak legyenek, földrajzi szempontból is.
Érkezésünkkor pont az utolsó simításokat végezte két szezonális desszerten, egy sütőtökös-gesztenyés tortán és egy almás-fügés minipitén. A torta krémje egy sima angolkrém, sütőtökkel ízesítve, a tetején gesztenyekrémmel – kifejezetten könnyű, laza süti, és ami erre az ízvilágra ritkán jellemző, nem igyekszik magán viselni az amerikai pumpkin spice latték minden gejlségét, nem túl édes, nem túl tolakodó. A pite egyszerűen zseniális, édes almakrémmel és roppanós tésztával. Davide azt mondja, a pite az egyik kedvenc sütije, és ez érződik is rajta.
Davide nemcsak édes, hanem sós sütiket és pékárukat is készít, a pultban van sima és töltött croissant, kicsit magyaros sajtos rúd és pogácsa – utóbbi aszalt paradicsommal az olasz hangulatért – és Bari stílusú focaccia is. Ezt a típust egyébként kinézetre nem könnyű megkülönböztetni a gyorskelesztéssel dolgozó pékségek minipizzájától, úgyhogy nagyon örültünk, hogy itt megkóstolhattuk, milyen, ha tisztességesen el van készítve, hosszan kelesztett tésztával, igényes alapanyagokból.
A kínálatban jelenleg ezeken kívül reggel szendvicsek is vannak, de pár hét múlva kibővítik az üzlethelyiséget, több asztal lesz, és akkor kicsit komplexebb reggelikkel is készülnek majd. Davide nem akar belemenni a klasszikus tojásos, benedictes, croque-os fogásokba, ő egy délolasz specialitással indít majd, egy különleges száraz kenyérfélével, a frisellával – paradicsommal és olívaolajjal bedörzsölve a spanyol-katalán kenyérre hasonlít –, amit olasz felvágottakkal, sajtokkal kérhetünk majd. Azt mondja, ha az idejébe belefér, ebéd is lesz, nem állandó jelleggel és csak valami kis könnyed, amit délig el tud készíteni.
Ha a vendég úgy kéri, ő szívesen alakít a szendvicseken, a salátákon – pont úgy, mintha vendégségbe mennénk hozzá.
A Casa Deligio szuper otthonosra sikerült – hogy a sütik hibátlanok, az nem újdonság annak, aki kóstolta már Davide műveit –, és nagyon üdítő egy ennyire laza, önazonos hely, ahol a tulajdonos minden mozdulatán és gesztusán érződik, hogy otthon van egy olyan közegben, ahol nemcsak a sütiket, de a szabályokat is ő alkotja. Hogy egy ilyen jutalomjáték hogyan manifesztálódik pisztáciás krémekben, házi pitékben és nutellás sütikben, ehhez ki kell menni Érdre, és meg kell kóstolni!
ELÉRHETŐSÉGEK
Casa Deligio
