Sok mindent rejtenek a régi budapesti paloták, mi is szeretünk belopózni a kapukon, csak hogy megcsodálhassuk a díszes lépcsőházakat vagy a titkos belső udvarokat. Ám az Andrássy út 36.-ba kivételesen mindenféle osonás nélkül is bejuthatunk, ugyanis itt van a város legbájosabb borbárja, a Furmint Budapest. A bájos jelzőt nem véletlenül hangsúlyozzuk, hiszen itt egy növényekkel teli, pici kertben üldögélhetünk, ahol kellemes zene szól, este pedig égősor világít a fejünk felett.
Picit olyan az egész, mintha egy régi ismerősünknél vendégeskednénk, és nem a turistákkal teli Andrássy ÚTOn lennénk.
Érdekes koncepció, hogy valaki egy Andrássy úti eldugott udvaron nyit kiülős, borozós helyet, de ha beszélgetünk egy picit Győrffy Katával, a Furmint egyik tulajdonosával, akkor elég hamar kiderül, hogy nem is olyan nagy véletlen, hogy pont erre a helyre esett a választásuk. Az udvar alatt húzódó pincében van a családi borászatuk, a Simonfay Borkúria rendezvényhelyszíne, így adta magát, hogy az üresen álló udvaron nyissanak egy szerethető és családias helyet, ahol megismertethetik a vendégekkel a saját és más kisebb pincészetek borait.
A hely a nevét egyébként a pincészet slágerboráról, a tokaji furmintról kapta, ebből egy 2018-as és egy 2019-es évjáratot is kóstolhattok – érdemes mindkettővel tenni egy próbát, mert olyan, mintha két teljesen eltérő szőlőfajtából készült italt innátok. Ha még csak most ismerkedtek a bor rejtelmeivel, és a bevezető fajtát keresitek, vagy tanácstalannak érzitek magatokat, akkor külön jó hír, hogy bátran kérdezhettek a típusokról, a fajtákról és az ízekről, meg úgy általánosságban a borról, mert Kata szívesen és előszeretettel válaszol a legkülönfélébb kérdésekre. Érződik, hogy szereti, amit csinál, és rengeteget tud a borról, mi pedig olyan alapokat sem féltünk megkérdezni, mint hogy miért fontos fektetve tárolni a bort (hogy a dugó ne száradjon ki és ne forgácsolódjon szét).
Bár május végén nyitottak, hamar törzshellyé vált, és jó pár visszatérő vendégük van. Ezen meg sem lepődünk, mert ki tudna ellenállni egy ilyen desztinációnak, városi dzsungelnek, a jó italoknak és a kedves kiszolgálásnak? Hazafelé sétálva vettük észre, hogy amit villámlátogatásnak terveztünk, az egy 4 órás beszélgetős, borozós este lett, és ha nem éheztünk volna meg, valószínűleg tovább is maradtunk volna, olyan marasztaló a környezet. Fontos infó, hogy ha felkeresitek a Furmintot, akkor érdemes megvacsorázni előtte valahol, mert egyelőre még csak csipegetnivalót tudtok ropogtatni borkorcsolyaként.
A választékban egyrészt a Simonfay pincészet borait találjátok (ezek fehérborok, a száraztól egészen az aszúig – utóbbival mindenképp tegyetek egy próbát!), másrészt olyan magyar pincészetek egy-egy tételét, mint a Kamarás, a Bagolykő, a Grál vagy a Pécseli – az utolsó kettő már száraz vörösbor. Persze a rozékedvelők is megtalálják a számításukat, ők a Kamarás Cherchez La Femme Roséja vagy a Stumpf kékfrankosa közül választhatnak, és habzóborból is kétfajtát találtok az itallapon (szintén magyar pincészetektől). Akkor se essetek kétségbe, ha nem szeretitek a bort, mert a csapból Peroni (sör) folyik, és olyan koktélok várnak titeket, mint az idei nyár két slágere, a Porn Star Martini és az Espresso Martini, a Negroni, a Paloma vagy a jól ismert spritzek.
Ez alapvetően a nyári esték és a még itt maradt őszi jó idő helye, mert egyelőre még nincs belső terük, de Kata elárulta, hogy gondolkodnak valamilyen télies megoldáson. Addig mindenképp nyitva lesznek, amíg be nem köszönt a cidrizős hideg és az esős időszak, addig pedig beburkolhatjuk magunkat náluk egy plédbe, vagy ihatunk egy finom forralt bort. Megéri itt elcsípni az utolsó meleg napokat, mert hát valljuk be, nem mindennap üldögélhetünk egy Ybl Miklós tervezte Andrássy úti palota belső udvarán.
