A nyár végének közeledte melankolikus. Ezen nincs mit szépíteni. Többnyire nem is vagyunk rá felkészülve. A nyár kinek hektikusan telt el, rengeteg programmal teletűzdelve, kinek munkával, kevés szabadidővel, talán elutazás nélkül, vagy csak nem úgy, ahogy eltervezte. Bárhogy is volt, azért még meg kell tolni, ki kell maxolni, ha mást nem, akkor a végét. Annyira, amennyire lehet, és annyira, amennyire a pénztárcánk engedi. Budapesten is van rá mód: tarthatunk olaszos vagy görögös napot anélkül, hogy repülőre kellene ülnünk, de a magyaros sem utolsó!
Az olaszos nap
Anyával, tesóval, nagycsaláddal, csávóddal, csajoddal, spanokkal, egyedül – ez mindenhogy jó ötlet! Képzeljünk csak el egy ráérős hétvégét az olasz örömök jegyében! Kelhetünk későn, hiszen nem sietünk sehová, és a Budapest-táblát hátrahagyva első állomásunkként felfedezhetjük a budaörsi Templom tér melletti Sorrisót. A sorriso olaszul egyébként is ’jókedvet’, ’mosolyt’ jelent, a hangulat pedig itt tényleg magáért beszél, és kibírhatóvá teszi azt a kis időt, amíg a tömegközlekedésen üres hassal, kába fejjel várjuk a deliboltélményeket. Itt akár proseccót vagy limoncellót is csempészhetünk a „reggebédünkhöz”, ezenkívül megtaláljuk a legnépszerűbb olasz sajtokat és füstölt termékeket, amelyeket megehetünk a boltban, de el is vihetünk magunkkal, például ha a Budaörsöt körbeölelő hegycsúcsok felé mozdulnánk innen.
Megsúgjuk, érdemes! A hegycsúcsok egymás utáni megmászása egy izgalmas, változatos, bő 8 kilométernyi, 3-4 órás és kilátásban gazdag túra. Ha hiányoltuk idén az Etnát, a Vezúvot vagy az Alpok legszebb hegyeit, akkor beérjük a Csíki-hegyekkel is, de még hogy! A túra végére érve elégedettek leszünk, és örülünk, hogy a közelben egy ilyen látványos kirándulás részesei lehettünk, hiszen ennyi panorámát egy túrán belül ritkán látni. Több tippért a részletes túrabeszámolónk ide kattintva érhető el.
Vissza a városba! Jöhet aztán a nagy fagyizás vagy egy lassú séta a hangulatos Krúdy utcában – amely rejt jó néhány olasz vagy olaszos éttermet –, de ha az Andrássy út pompájába vinnének minket a lépteink, mintha csak Milánó divatüzletei között sétálnánk, azt is beiktathatjuk. Attól függ, mire vágyunk a túra után. Ha tovább csúcsosítanánk az olasz élményt, akkor a toszkán ízekbe belekóstolhatunk a Belgrád rakparton. A Trattoria Toscana a Duna-parton az egyik legrégebbi olasz étterem Budapesten, és tudja is a dolgát, ha egy igazán olaszos, laza vacsorát szeretnénk, könnyed italokkal, lazulva az itáliai veranda stílusú teraszon. De meglehet, hogy inkább kisebb és gyorsabb vacsorának szentelnénk a budaörsi kiruccanás után az időnket, akkor formabontó, modern fogásokért Budán a Giuliát célozzuk meg.
Ha pedig olcsót és igazi római stílusú pizzát ennénk, akkor a vagány olasz testvérpár által működtetett Pizzicába forduljunk be a Nagymezőbe (ami az Andrássyról könnyen el is érhető). A Csíki-hegyek után ha inkább lehűtenénk magunkat, van pár, olaszok által üzemeltetett fagyizó is a belvárosban, például a Giandó a Váci utcában, vagy az Arany János utcai Gelateria Pomo D'oro, ahol az olasz főzött nem ismer lehetetlent! A nap végére valószínűleg kiváló ízélményekkel, jólesően kifáradva térünk haza. Ha hűek akarunk maradni az itáliai napunkhoz, akkor még egy olasz filmet is megnézhetünk, például az örök klasszikus Római vakációt. Másnap jól fog esni a saját ágyunkban ébredni, gondolván arra, hogy most Olaszországból hazajönni még nehezebb lenne!
A görögös nap
Budapesten is magunkba szívhatjuk azt a bizonyos görög életszeretetet, ráadásul különböző aspektusból. Például ha az építészetet tekintjük, akkor a Belgrád rakparton sétálva, a Szent István körúton, de a Zeneakadémia előtt is rácsodálkozhatunk az épületet díszítő vagy inkább kőszigorral őrző atlaszokra és a kecses nőalakokra, a kariatidákra. Aki szereti Görögországot, az jobbára kedveli a szobrászművészetet is, és egy jókora sétával az összes látványosabb ilyen épületet megszemlélheti a fővárosban.
A séta alatt meg is éheztünk, ebédre pedig kiülhetünk egy autentikus görög étterem teraszára. Mint tudjuk, a görög konyha nem csak gíroszból áll, nagyon változatos, és ez a balkáni és a közel-keleti konyhák közötti kompromisszumnak köszönhető. Egy valódi tavernaélménnyel gazdagodhatunk, ha a fehérre meszelt falakkal, kék zsalugáterekkel és kockás terítővel ellátott Taverna Dionysos teraszát választjuk, amely már 1993 óta üzemel a Duna partján, ahol remek panoráma és eredeti ízek repítenek minket a mediterrán országba.
Levezetésképp és még több művészetért érdemes a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének állandó kiállítására elmenni, ahol tényleg teljesen elmerülhetünk a görög művészetben. Ezután vacsorára, ha csak egy gíroszt – persze igazi görögöt, sült krumplival – kapnánk be, ajánljuk a Kerkyrát vagy a Blue Agori valamely egységét.
Ráadásul nincs görög életérzés rooftop nélkül! Ha szeretjük a magaséletet (és ki ne szeretné?), akkor egy koktéllal valahol a magasban még jobban megdobhatjuk a hangulatunkat, bár nem lesz olyan vagány a kilátás, mint az egyik athéni bárban az Akropoliszra, azért ezek a budapesti bárok is tudnak valamit, amelyekről itt és itt írtunk.
A magyaros, de mediterrán
Budapestbe turistaként könnyű beleszeretni: a fővárosunk vibrál, sokszínű, valami valahol mindig történik. Ha már több éve itt élünk vagy tősgyökeres budapestiek vagyunk, könnyen belekényelmesedhetünk. Mikor sétáltunk utoljára például a budai Vár környékén, a Gellért-hegyre nem másztunk fel gimnázium óta, és a libegő, az még működik? Csak akkor döbbenünk rá ezekre, amikor például adódik egy helyzet, hogy idegenvezetősdit kell játszanunk egy külföldi barátunknak, és hirtelen nem is tudjuk, hogy az illetőnek Budapest mely oldalát mutassuk meg. Hiszen ott van a kávézókkal, gasztroegységekkel teli, kissé művésznegyedes Bartók, ott az eklektikus Nyolcker, Népszínház utca és Baross meg társaik, a Várnegyed és még sorolhatnánk.
Vannak olyan király és misztikus helyek, mint a Logodi utca, ahol Kosztolányi is élt, szóval kezdhetünk egy ilyen túrát is a városban, de csak úgy bolyonghatunk is, és elvihet a lábunk olyan helyekre, ahol még sosem jártunk. Budapest nagy, és néha magunk is rácsodálkozunk, hogy mennyi lehetőség van benne. De a Budapest Bejáró városfelfedező játékkal például ingyenesen és szervezetten fedezhetjük fel a fővárost, elég csak egy számunkra szimpatikus sétát kiválasztani, majd letölteni a füzetkét. Például a Budapest vonalai. Biciklis urbanisztikai városnézés, valamint a Királyok és sztárok – szerelmek és pletykák Pesten és Budán is izgalmasnak hangzik.
Ha távolodnánk a belváros zajától, nyugodtságra, de mégis mediterránra vágynánk, a mi kedvencünk a Népsziget, illetve a Margit- és a Hajógyári-szigeten is túl eső Római-part. Ezeken a helyeken végképp elfelejtjük, hogy hol vagyunk, relaxálhatunk a parton, falatozhatunk, nézhetjük a Duna vizét, jobbára a háttérben valami andalító zene szól, és még a naplementét is elkaphatjuk.
Ha a sétát választottuk, érdemes előre megnézni, milyen éttermek esnek közel az adott útvonalhoz, de egy új éttermet, a Marumbát is lecsekkolhatjuk, ha letesztelnénk, hogy mi van a modern, de magyaros konyha tájékán, ugyanis itt a Kárpát-medence konyhája van terítéken.
Ha még jobban magunk mögött hagynánk a budapesti határokat, szálljunk fel a H5-ös HÉV-re, és irány a macskaköves utcás, színes házakkal teli Szentendre, amely csupa báj és romantika, szuper helyekkel, ráadásul nemrég részletesen is beszámoltunk róla.
Nyár vége ide, nyár vége oda, Budapest eklektikája bőven megengedi, hogy elrepítsen minket egy távoli, mediterrán helyre, ráadásul ebben a cikkünkben csak néhányat említettünk a sok közül!
(Borítókép: Balkányi László – We Love Budapest)
