A Szelim-lyuk hazánknak nemcsak az egyik legszebb barlangja, de a története is rendkívül izgalmas. A triászkori, dachsteini mészkőbarlangot, amelynek óriási csarnoka 45 méter hosszú és közel 20 méter magas, egy picike nyíláson át tudjuk megközelíteni, ezenkívül még 3 bejárata van, fentről pedig hatalmas kerek nyílásokon árad be a fény. Ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik Tatabányára.
Annak ellenére, hogy a lehetőség magától értetődik, sokáig nem végeztek itt ásatásokat, csak a 30-as években találták meg azokat a csontokat és kőeszközöket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a neandervölgyi ember 70-80 ezer évvel ezelőtt használhatta a barlangot. Az állati csontok, az óriásszarvas, az ősbölény maradványai szintén a vadászó ősember miatt kerülhettek ide, és nemcsak a neandervölgyiek, de későbbi kultúrák nyomait is felfedezték itt.
Több verzióban ismert az a hátborzongató legenda, amely szerint a környékbeli falvak népe a török elől itt rejtőzött el,
az ellenség azonban észrevett egy nőt, aki kisgyermekének próbált vizet hozni a közeli patakból. Így jutottak el a barlanghoz, amelynek bejáratát a falusiak eltorlaszolták, a törökök ezért a barlang mennyezetét áttörve, „kénkővel vegyített szalmafüsttel” fojtották meg a bent tartózkodókat. Más legendák hasonló történetet mesélnek el, de a tatárjárás idejére teszik az eseményeket.
A barlangban ebből az időszakból egyébként csontokat is találtak.
A Szelim-lyuk nevét egyes történetek szerint II. Szelim-szultánról kapta, akinek kincsét gyilkos leheletű sárkány őrzi. Nem a legendák világa az egyetlen, ami sárkányt helyez a forgatási helyszínként is népszerű barlangba, ugyanis itt játszódott a Vaják egyik legizgalmasabb harci jelenete is.
Bár a fentihez hasonló óriási sárkánnyal biztos nem fogunk találkozni, ezért bőven kárpótol
a Turul-emlékmű, Európa legnagyobb madárszobra.
A honfoglalás kori mondákból ismerős állat a Kő-hegyről rugaszkodik neki kitárt szárnnyal, fején stilizált magyar korona, karmai között Árpád kardja. A szobor Donáth Gyula alkotása, és 1907 óta áll, bár a történelem viharai nemegyszer majdnem elűzték a csúcsról. Eredetileg a millennium idejére szánták, ám pénzhiány miatt csak 1907-ben készült el. Súlyosan megrongálták 1919-ben, a Rákosi-korszakban pedig el akarták távolítani. 1992-re felújították és újra felavatták a korábban nagyon rossz állapotba került szobrot, ami már a város címerében is szerepel.
A környék harmadik izgalmas látnivalója a Ranzinger Vince-kilátó, ami Tatabánya bányászati múltjának is emléket állít.
A filigránnak ható, persze nagyon is erős torony eredetileg teljesen más funkcióval rendelkezett, a kasnak nevezett szerkezetet engedte le a környék szénbányáiba, ebben utaztak a bányászok a járatok és a felszín között. 1978 februárjában azonban sújtólégrobbanás rázta meg a környéket, ami 26 bányász életét követelte. A katasztrófát követően február 16-át a Tatabányai Városi Tanács a bányászhősök napjává nyilvánította, az aknatoronyból, amely az egykori robbanás helyszínére, a Vadorzó aknába vezetett, kilátó készült.
A 30 méter magas építményt 2008-ban felújították, ekkor nevezték el Ranzinger Vince bányamérnökről, aki számtalan ötlettel, találmánnyal segítette a bányászat fejlődését.
Megközelítés
A három impozáns létesítményt egy nagyon könnyű, egy óra alatt kényelmesen teljesíthető sétával köthetjük össze. Kezdőpontnak tökéletes a Gerecse Kapuja látogatóközpont, amit sem kocsival, sem vonattal nem nagy mutatvány megközelíteni. Az állomás közeléből, az Álmos vezér utcából indul a piros sáv jelzés, amit követnünk kell, majd egy hosszú lépcsősoron kapaszkodhatunk fel a Turul-emlékműhöz, innen pedig már meg is pillantjuk a látogatóközpontot. Kulturált, aprópénzzel működő mosdóval, kicsike étteremmel és számos túraötlettel várnak, de fagyizhatunk is egyet a szintén itt található Walter büfében.
Nemcsak a Turul-emlékmű impozáns méretei nyűgözhetnek le, hanem a mindenhonnan elénk táruló panoráma is. A környék pedig pihenésre is tökéletes, játszótér és kényelmes padok is rendelkezésre állnak. Elolvasgathatjuk a rövidke Millenniumi tanösvény állomásainak ismertetőit, amik a Thaly Kálmán tervei alapján elhelyezett hét millenniumi emlékmű történetét mutatja be, majd vessünk még egy pillantást a Turul-szoborra. Ezután folytassuk a túrát a Szelim-lyuk felé a keményebb, de páratlan kilátást nyújtó piros barlang jelzésű ösvényen vagy a geológiai tanösvényen, ahol a Gerecse üledékeivel ismerkedhetünk. Egyenesen haladva elérjük a Szelim-lyuk felső részét, ahonnan néhány lépcsőn könnyűszerrel bejuthatunk a lenyűgöző barlangba. Miután elmerültünk ennek csodás világában, sétáljunk visszafelé, és induljunk el a Ranzinger-kilátóba a piros háromszög jelzésen. 20 perces séta után kapaszkodjunk fel, és gyönyörködjünk a lenyűgöző panorámában!
Innen keressük meg, majd kövessük a Ranzinger tanösvényt, amelyen jó darabig visszafelé fogunk haladni, ez azonban nem különösebben zavaró, a környék élővilágába nyerünk bepillantást. A második állomásnál forduljunk balra, a Turul-emlékmű felé, és kövessük a piros sáv jelzést, amelyen lassanként visszatalálunk a látogatóközponthoz.
Egyszerű, egy óra alatt kényelmesen bejárható, nem különösebben megerőltető túránk csodás látnivalók segítségével vezet végig a környék történetén, az ősembertől egészen a közelmúltig. Ha azonban nagyobb kalandokra vágyunk, akkor számos hosszabb-rövidebb túralehetőség közül választhatunk, a Természetjáró-appon és a Gerecse Kapuja honlapon is nézelődhetünk (az ott hivatkozott alkalmazást viszont nem tudtuk letölteni). A környék a fentieken kívül is számos izgalmat tartogat. Tata igazán szép kisváros, gyönyörű tóval és Magyarország első történeti kertjével, de a környéken fellelhetők az ősember nyomai, jelentős bányászati emlékek, római út, barlangok, források, Vértesszőlősön pedig Európa egyik legrégibb emberlelete is vár. Mindezeket pedig csodás túraútvonalak kötik össze.
Források:
(Borítókép: Mikó Vencel - We Love Budapest)
