Miért Úrkút?
Bár Budapest és környéke bőséggel kínál kirándulóhelyeket, időnként érdemes meglátogatni távolabbi vidékeket is. Ugyan korábban kell felkelni és elindulni, hogy 10 körül már ott álljunk az aktuális távoli túránk elején, de megéri. Úrkút község Herend, Ajka és Nagyvázsony között található. Több mint 100 kilométerre van Budapesttől, ahonnan távolsági busszal vagy autóval juthatunk el ide. A célunk a vadregényes Bakony déli része, az itt található úrkúti vagy hivatalosabban: Csárda-hegyi őskarszt, ami – és most ismét csak a hivatalos formához fordulunk – az ország páratlan geológiai csodája, hazánk egyik leglátványosabb földtani értéke.
Az úrkúti őskarszt nemcsak hazai viszonylatban érdekes látványosság, de az egész világon egyedülálló képződmény. Amikor a sziklakatlanban elkezdték kitermelni a mangánércet, jurakori, nagyjából 100 millió éves őskarszt sziklafalak kerültek napvilágra, melyek a régmúlt nyomait őrzik. Találunk itt állati maradványokat, valamint a földtörténeti középkor karsztjelenségeit (töbrök, víznyelők és egyéb karsztformációk) is láthatjuk itt. 2013 óta a területen tanösvény vezet keresztül: dzsungelszerű, párás erdőben járunk, a meredek fa- és fémlépcsőkön egészen a gödör aljáig ereszkedhetünk le, a peremen egyensúlyozva pedig körbesétálhatjuk az egészet. A látvány letaglózó.
Nem csodálkoznánk, ha felbukkanna a bokrok között egy szőrökbe öltözött elődünk, aki méretes bunkót tart a kezében.
Úrkút csodája
Az Úrkút melletti Csárda-hegy oldalában az 1910-es évek vége felé kezdődött a mangánbányászat. Eredetileg szenet kerestek, aztán valami sokkal értékesebbet találtak. Az 1930-as évek közepén befejezték a kitermelést, majd 1951-ben természetvédelmi terület lett a környék. A közkedvelt kirándulóhelyet kerítés veszi körül, és egy fából ácsolt kapun léphetünk be ide. Egyébként a bányászati tevékenység nem állt le teljesen Úrkúton, csak éppen egy másik részén folyik tovább, és már nem külszíni fejtéssel hozzák a felszínre a mangánt.
Az úrkúti őskarszt váratlanul bukkan elénk. Pár lépést még a településen teszünk meg, házak között, a jelenben, majd átlépünk az említett kapun, és ezzel meg is születik az illúzió: mintha bőven az időszámításunk kezdete előtti időkbe kerültünk volna, a hüllők és a dinók korába. Vadregényes környék, amit hamar be lehet járni, de a kirándulónak jólesik elveszni benne. Buja növényzet, dús lombú fák veszik körül a gigantikus sziklafalakat, és ha eső után érkezünk, a nedvességtől különösen élénk, pompás színekbe borul a katlan.
Úrkút régi település, első említése 1335-ös, és akkor egy ideje már létező faluként hivatkoznak rá. Különös nevét arról kapta, hogy a környék forrásokban szegényes volt, így kutakat ástak az itt élők, hogy iható, felhasználható vízhez jussanak. Úrkút arról az itt működött kútról kapta a nevét, amelyik a legjobb vizet adta a falusiaknak hosszú időn keresztül. Bár jogosan merül fel az emberben, hogy ez a sziklás rész annak idején remek búvóhelye lehetett a bakonyi betyároknak, de mindenkit le kell hogy lombozzunk: ők a Bakony más részein húzták meg magukat, így a két Jóska, Sobri és Savanyú sem bujkált erre. Talán csak Milfajt Ferkóról feltételezhetjük, hogy felbukkant itt: egy nóta szerint legalábbis a 14 kilométerre lévő tótvázsonyi kocsmába járt mulatni az embereivel.
Az úrkúti őskarszt 2013-ban nemcsak tanösvényt kapott, hanem az év földtani értékévé is választották. Fontos még tudni róla, hogy az Országos Kéktúra is érinti. Bár a táj látványának páratlansága mindenképpen arra ösztönzi az embert, hogy eljöjjön ide, ám érdemes számolni azzal is, hogy nem egy többórás túraútvonalról beszélünk, így talán nem árt még egy-két programpontot mellé keresni, hogy teljes legyen a nap. Különben maga Úrkút is kínál még látnivalót, ahogy a környékbeli települések is.
A természet csodája után porceláncsodák
Mehetünk például Ajkára (8 km), Szentgálra (9 km), Nagyvázsonyba (17 km), Tótvázsonyba (14 km) vagy Herendre (12 km), a porcelángyártás hazai központjába. Mi az utóbbit választottuk, hiszen kíváncsiak voltunk a természeti csodák után a kézi munkával készült porceláncsodákra is. A Herendi Porcelánmanufaktúrát Stingl Vince alapította 1826-ban. Fischer Mór, akinek a nevéhez az első aranykor fűződik, 1839-ben vette át tőle az üzemet. Bár egy óriási tűz 1843-ban akár tönkre is tehette volna a herendi porcelánt, mégsem ez történt: az 1846-os, Pesten megrendezett iparműkiállításon a termék aranyérmet nyert, pár évvel később pedig a londoni világkiállításon is hatalmas sikert aratott, még Viktória királynő is rendelt Fischer Móréktól.
Fischer Mór 1874-ben visszavonult, és a fiainak adta át a gyárat, akik az apjuknál kevésbé voltak vevők a finomságokra, így más közönséget céloztak meg, és más igényszintet állítottak be. A húzás nem jött be, a herendi porcelángyár tönkrement, így az állam nyúlt a hóna alá: részvénytársasággá alakították, kamatmentes hitelt kapott, illetve 12 évre adómentességet is. A gyár ekkor Fischer Mór unokája, Farkasházy Jenő vezetése alatt ismét felvirágzott. A cég a nemzetközi mustrák állandó szereplője és gyakori nyertese lett. Működését egyik világháború sem tudta aláásni, de még az sem, hogy 1948-ban államosították. Az 1960-as években megnyílt a múzeum, az 1980-as években pedig a tervezőstúdió. 1992-ben ismét részvénytársaság lett a cégből, ami azóta is töretlenül fejlődik, 2018-ban megnyitotta kapuit a világ legnagyobb herendi márkaboltja, a Porcelánmanufaktúra, és mi meg is néztük.
Amikor az ember más, nem herendi tárgyak között egy-egy herendi porcelántárgyat lát, pontosan érzi annak különlegességét és szépségét, ám amikor kizárólag ez utóbbiak veszik körül, akkor hajlamos hatalmas giccsbemutatónak értékelni az egészet . Vannak itt kisebb, nagyobb és a műfajhoz képest gigantikusan nagy tárgyak, melyek egy része funkcióval bír (pl. a csészék, tányérok), a másik felük viszont legfeljebb látványelem lehet. A Herendi Porelánmanufaktúra márkaboltja egyszerűen túl tömény. És valahogy automatikusan eszünkbe jut Úrkút után, hogy az a csoda, amiért a természet felel, egyszerűen szép, mellette viszont ez a kézzel alkotott gyakran sok, túlgondolt, hivalkodó – de mégis csoda. Művi világ, de – émelyítő giccsesség ide vagy oda – működik.
