Szenvedni szenvedünk tőle, de meglepődni már nem lepődünk meg rajta, hogy nyáron rendszeresek a szervezetet megterhelő hőhullámok. Ilyenkor elviselhetetlen a városban mászkálni, a talpunkat égeti az aszfalt, a tömegközlekedés felér a szaunával, és az árnyékos helyeket is keresgélni kell. Milyen megoldásokkal lehet egy város – így Budapest is – élhető a kánikulában is?

Nyár, 36 fok – árnyékban. A lakásban elviselhetetlen a hőség, mindenünk csuromvíz, a légkondi bekapcsolása már reflexből megy, és mentálisan fel kell készítsük magunkat arra, hogy kilépjünk a lehűtött lakásból a kinti forróságba. Ezen a nyáron szinte állandósult a 35 fok feletti hőmérséklet, a hőségriadóban pedig még az is nehezünkre esik, hogy bejussunk a munkahelyünkre. A régi budapesti villamosokon és az M3-as metrón napi szintű a szenvedés, hiszen a klíma nélküli szerelvényeken már pár perc után úgy érezzük magunkat, mintha egy szaunában ülnénk.

Az elmúlt években rendszeressé vált a szélsőséges időjárás: hőhullámok, szárazság és hirtelen lezúduló csapadék váltja egymást a nyári hónapokban. A hőség enyhítésére a legtöbb esetben még mindig a légkondi 0–24 járatása ugrik be lehetséges megoldásként – ez az otthonokban, közintézményekben (már ahol van) és a tömegközlekedésen (ha épp nem forró levegőt fúj, vagy ha az utasok nem rántják fel reflexből az ablakot) tényleg működőképes opció lehet, de mi a helyzet magában a városban?

Ha tartós hőhullám és a szélsőséges időjárás a jövő, akkor hogy élhetjük túl a mindennapokat egy olyan városban, mint Budapest?

Sok a hősziget, de az mi?

Tele van Budapest aszfalttal (hő szempontjából ez a legrosszabb), betonnal, térkővel, üveggel és csupa olyan felülettel, amelyek napfelkeltétől kezdve elnyelik a beérkező sugárzást, így délre már olyan szinten felforrósodnak, hogy gyakorlatilag ahogy sugározzák ki magukból a meleget, úgy fűtik a környezetet.

Ez a hőszigethatás, amit a hatalmas tömegű beépített felületek okoznak, mivel ezek ha egyszer átmelegednek, alig tudnak lehűlni.

Ezek negatív hatását leginkább a város és a városlakók szívják meg. Mindenki tapasztalta már, hogy a nagy felületekkel teli, növények nélküli helyszíneken olyan forró a levegő, hogy már szinte fáj, vagy a járdán sétálva maga az aszfalt az, ami égeti a talpunkat – cipőben is. Fejlesztések és átalakítások nélkül, a klímaváltozás erősödésével ez a hatás a jövőben sajnos csak erősödni fog.

Manapság egyre több az üvegépület, noha ezek eggyel jobbnak tűnnek a betonnál, valójában ugyanolyan rosszak. Bár a meleget kevésbé sugározza vissza, de a napsugarakat vakítóan visszaveri, és az üveg mögötti tér olyannyira magába szívja a meleget, hogy csak légkondi segítségével lehet bent túlélni. Ezzel kezdetét veszi az ördögi kör: bár a klíma bent kellemes hűvöset ad, amennyit hűt, ugyanannyi meleget ad le kint, ergo folyamatosan fűtjük vele az utcát, a város jobban felmelegedik, mi pedig még több klímát használunk majd.

Hőszigetből zöldszigetet!

Ahhoz, hogy a városban is elviselhetőbb legyen a kánikula, a napernyőn és ventilátoron túl a hőszigethatás csökkentésére is szükség van, ezt viszont nem az újabb leaszfaltozott vagy letérkövezett területekkel fogjuk elérni, hanem a zöld- és kék felületek kialakításával. Nem, itt nem arról van szó, hogy lefestik zöldre vagy épp kékre a burkolatot és a homlokzatot, hanem növényeket telepítenek és vízfelületeket hoznak létre – utóbbi párologtatása segít a hőszigetek mérséklésében. 

Budapesten egyre több helyen látunk példát arra, hogy

a feleslegesen burkolt felületeket feltörik, a helyükön pedig virágos zöldszigeteket hoznak létre, ami nemcsak esztétikailag jó, de még hasznos is.

Az egybefüggő beton helyén így olyan részek jönnek létre, amelyek képesek megtartani a vizet, ezáltal nő a párologtató és hűtő képességük, mi mindebből csak profitálhatunk. A II. kerületben rendszeresen hoznak létre zöldszigeteket a kihasználatlan aszfalt- vagy kőburkolat helyén – így Hűvösvölgyben vagy a Margit körúton –, amik jellemzően 20-30 fokkal is hűvösebbek, mint a környezetükben lévő burkolat.

A virágos növények mellett a parkokra és a fákkal teli terek létrehozására is szükség van, ráadásul ezek már többszintes zöldfelületi elemek – ahogy Szabó Lilla építész, tájépítész Budapesti klímakirakós tanulmányában is olvasható –, így jóval hidegebbek maradnak, mint mondjuk a lekaszált mezők, amelyek párologtató felület híján már hasonlóan viselkednek a burkolt felületekhez, ráadásul még ki is száradnak.

Mikroparkok

Tavaly írtunk arról, hogy a Józsefvárosban több mikroparkot is átadtak, amelyek segítik átvészelni a változékony időjárási viszonyokat. Ezek a kis szigetek a járdarészek kiterjesztései, ahol a járókelők megállhatnak pihenni, társalogni vagy töltődni. Ezek amellett, hogy kicsit feldobják az ember kedvét, és segítenek nekünk elviselhetőbbé tenni a forróságot, a növények miatt a közvetlen környezet hűsítésében is szerepük van.

Belső udvarok zöldítése

A régi budapesti házak csak úgy ontják magukból a meleget nyaranta, és ilyenkor nem tartozik a legkellemesebb élményeink közé végigsétálni a hatalmas bérházakkal szegélyezett utcán. Ilyenkor az segít, ha fasorokat alakítanak ki, de erre sok esetben sajnos nincs lehetőség. A gangos bérházak környezetének zöldítésére viszont jó alternatíva az Égig Érő Fű pályázat, amelynek keretében a sűrűn beépített területeken kis hűsítő oázisokat hozhatnak létre a lakók a saját otthonaikban – ez pedig nemcsak őket, hanem a várost is segíti.

Esővízgyűjtők

A forróság mellett a viharok is nehezítik a nyári mindennapokat, amikor a semmiből hirtelen lezúdul a töméntelen mennyiségű csapadék, és járhatatlanná válnak az utak, mert a csatornák nem képesek elvezetni az extra mennyiségű vizet. Erre megoldás az esővízgyűjtők kihelyezése. Ezek több liter esővizet képesek felfogni, ami azért is jó, mert az ivóvíz helyett ezeket lehet a kertek, zöldszigetek és a parkok virágágyásainak öntözésére használni, de a forróságban az utak locsolására is jó megoldás. Hasonló vízgyűjtők az esőkertek is, amelyek az aszályos időszakokban nyújtanak pluszsegítséget. Ezek olyan növényekkel beültetett medencék, amelyek összegyűjtik az esővizet, és lassan elvezetik a földbe, a növények gyökereihez – ilyen esőkertet például a Vérmezőn is találunk, a Szitakötő játszótérhez közeli területen.

Rengeteg jó példát látunk már Budapesten is arra, hogyan lehet élhetővé tenni a várost a nagy hőség idején. Egyre több a zöldsziget, a park, a fákkal és növényekkel teli tér, amelyek mind árnyat és némi hűvöset adnak a városlakóknak, ahogy a párakapuk és a hűsítő szigetek is (a Baross téren és a Móriczon találni belőlük). Bár a bécsi szivacsvárostól még messze vagyunk, és van hova fejlődnünk, az irány jó. 

Forrás:

(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)

Címkék