Csepreghy Mark és Alkonyi Kristóf régóta barátok, és régóta beszélgetnek arról, hogy kellene egy borbár, mégpedig olyan, ahogy ők értelmezik a műfajt. A boros háttér mindkettőjüknek megvolt, Kristóf beleszületett a szakmába, és évekig a Bortársaságnál dolgozott, Mark pedig, aki amerikai magyarként jórészt az USA-ban nőtt fel, egy amerikai bordisztribútorcégnél dolgozott sokáig. Itthon az etyeki borrégióban van szőlője, ott készít saját bort, de emellé szeretett volna egy bárt is.
A lehetőséget meglepő módon a Covid teremtette meg számukra, ugyanis az első hullám után jó konstrukcióval jutottak egy pár négyzetméteres bérleményhez.
A picike bár mögé pedig a be nem skatulyázás koncepcióját tették a fiúk. Nem magyar és nem nemzetközi, nem natúr bor, és nem régiós – őket a bor minőségén túl a története érdekli, sztorikat keresnek, amiket megoszthatnak és elmesélhetnek a vendégeknek is.
A jó bor mellett ugyanis a kötetlen hangulat a másik fontos elem – Mark és Kristóf ugyanis sokszor azt tapasztalták, hogy a hazai borbárokba az ember vagy társasággal megy, vagy egyedül marad. A név, a Parlé is innen jön – egyrészt a beszédre utal a francia nyelvben, az angolban pedig körülbelül annyit tesz, hogy ′beszéljük meg!′ – ahogy erre a Jack Sparrow-fanatikusok is bizonyára emlékeznek, ha eredetiben nézték A Karib-tenger kalózait.
A Parlé egyik alapköve tehát, hogy – akárcsak egy házibuliba – ide is nyugodtan érkezhetünk egyedül, előbb-utóbb szóba fogunk állni a többi vendéggel. Kristóf szerint ez részben a viszonylag kicsi hely miatt van, ami sokat tesz a házibuli-hangulatért, de az is besegít, hogy a két tulajdonos közül az egyik – forgalmasabb napokon mindkettő – a pultban áll, ahol jó házigazdaként koordinálni is tudják az eseményeket.
A Parlé egyébként a helyi expatok nagy kedvence – a Covidból ébredezve rengeteg meetupnak adtak helyet, a törzsközönség nagy részét azok teszik ki, akik megszerették a Parlé nemzetközi hangulatát. A srácok ugyanakkor törekszenek arra, hogy a Parlé egy budapesti hely legyen, amit nem lehetne csak úgy áthelyezni Berlinbe, Londonba vagy éppen Párizsba.
Borok tekintetében nincsenek korlátok, mindenre nyitottak, de azért a kéthetente változó borlap tételeinek 80%-a hazai borászatokból jön. Ezen belül azonban nincsenek megkötések, még a felosztás sem a hagyományos vörös, fehér, buborékos, minden új borlapon más a szervezőerő, az aktuálison például a könnyedek és a nehezek, a klasszikusok és a bohémek vagy épp a natúrok kerülnek egy kategóriába, színtől és évjárattól függetlenül.
A fókusz természetesen a borokon van, rendszeresen tartanak tematikus és privát kóstolókat is, a borlap pedig 2-3 hetente frissül, megújul, de azért természetesen van az itallapon másféle ital is, kérhetünk rövideket és spiriteket, koktélokat vagy long drinkeket is. Sőt, vannak törzsvendégeik, akik a kitartanak amellett, hogy ne csak borbárként, hanem koktélbárként is tekintsenek a Parléra, és célirányosan koktélozni jönnek.
Ételfronton a mindennapokban bar foodot kapunk: olajbogyót, sajtot, füstölt húsokat, sült csicserit, crostinit, de eseményekre, kóstolókra Kristóf maga főz. Hogy mit, az is viszonylag spontán alakul, az egytálételtől kezdve a többfogásos degusztációs menüig csak a képzelet – meg persze a konyha mérete – és az esemény jellege szab határokat.
A Parlé legjobb húzása, hogy tényleg nagyon jó érzékkel vegyíti a laza hangulatot a profi szervizzel. A feszengős, sokszor kissé sznob borbáros hozzáállást hírből sem ismerik, nyugodtan lemehetünk akkor is, ha értünk az alkoholokhoz, és akkor is, ha tanulni szeretnénk – ha nem Marktól és Kristóftól, akkor a mellettünk ülőtől. Ha pedig értünk hozzá, akkor remek helyszín a tudásmegosztásra is.
ELÉRHETŐSÉGEK
Parlé
