A terminál, ami felülről egy repülőgépet formáz – Bejártuk Ferihegy 1. zárt tereit

Ha repülőgépen szállnánk Ferihegy 1. fölé, vagy felrepítenénk egy drónt, akkor mi nem térképet látnánk ezen a tájon, hanem egy repülőt formáló épületet. A bejárati csarnok a gép törzsét, a két irányítótorony a légcsavarokat, míg az oldalsó, rövidebb részek a repülő vezérsíkjait jelképezik. 

Ez a zseniális megoldás ifj. Dávid Károly ötlete volt, akinek többek között a Népstadiont (a Puskás Ferenc Stadion elődjét) és a MOM Kulturális Központot is köszönhetjük. Nevét valószínűleg kevesebben ismerik, mint Breuer Marcellét vagy Kozma Lajosét, holott a modern magyar építészet egyik legjelentősebb alakja volt, ráadásul majd egy évet Le Corbusier párizsi irodájában töltött. 

Kis reptértörténet Ferihegy előttről

Már az 1920-as években megindult a közforgalmú repülés Budapesten, bár ekkor még nem Ferihegy, hanem Mátyásföld volt a reptér otthona. Ám ahogy fejlődött a légi forgalom és egyre nagyobb volt az igény a repülésre, úgy vált egyre inkább szűkössé, sőt kellemetlenné a XVI. kerület füves területe. Leginkább azért, mert a jegyekért nem kevés pénzt fizető utasokat itt nem egy elegáns fogadóépület, hanem fából eszkábált bódék fogadták. A helyzetet először egy kisebb terminálépülettel szerették volna orvosolni, ám ezt épphogy átadták, rájöttek, hogy a növekvő forgalom és az egyre nagyobb gépek miatt új helyet kell keresni a repülőtérnek. 

Mivel ekkoriban a vízi repülés elég nagy sikernek örvendett, számításba vették ezt a lehetőséget is, főleg, hogy az egyik első magyar légitársaság, az Aeroexpress Budapest belvárosából hidroplánokkal teljesített járatokat a Balatonra, illetve Bécsbe. Ezek a járatok a Szent Gellért térről indultak, de az nyilvánvaló volt, hogy egy nemzetközi repülőteret nem lehet a belvárosban elhelyezni, így jött az ötlet, hogy a Csepel-sziget északi csücskében épülhetne fel az új repülőtér. Ez a terv amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vetették, mert a területet a későbbiekben nem lehetett volna bővíteni. Ekkor jött Budaörs és a völgy, ami leginkább – ahogy a sétán megtudtuk – telekspekuláció miatt került a képbe, mert repülőgépek fogadására nem ez volt a legalkalmasabb terep. Hiába épült fel a csodaszép terminál, alig egy év telt el, és úgy felázott a pálya a ködös időjárástól, hogy a repülőteret visszaköltöztették Mátyásföldre.

Lebombázták a félig megépült repülőteret

1939 szeptemberében írták ki a tervpályázatot a Pestszentlőrinc, Rákoshegy, Vecsés határában lévő területre, ahol a tervek szerint a polgári mellett katonai és sportrepülési feladatokat is ellátó repülőteret építettek volna fel. Annak érdekében, hogy a budaörsi fiaskó ne ismétlődjön meg, komoly szakmai kutatásokat és meteorológiai méréseket folytattak a ferihegyi területen. A ferihegyi terület eredetileg a Grassalkovich család tulajdonában volt, de a 19. században már egy budai serfőző, Mayerffy Xavér Ferenc bérelte, aki szőlőt termesztett a birtokon – róla nevezték el Ferihegynek. A repülők megjelenése nem volt teljesen újdonság a környéken, ugyanis rendszeres volt itt a sportrepülés, ami a kifutópálya építésében is sokat segített – csak követni kellett, hol van kikoptatva a fű.

A tervpályázat során nemcsak az épület elhelyezkedése és alaprajzi elrendezése volt a lényeg, de annak bővíthetősége, a forgalom gyors terelése is. Sőt, a gyorsforgalmi út és az utasok számára egy luxusszálloda építése is felmerült a tervekben. A pályázatra 21 pályamű érkezett be, a leginkább megvalósítható ifj. Dávid Károlyé lett, ám

alig indult meg az építkezés, a II. világháború mindent félbeszakított.

Az épülő repülőteret katonai objektumnak vélték az amerikai csapatok, így az egészet lebombázták – építkezések során a mai napig belefutnak bombákba a reptéren. 

Még a debreceni kofák is repülőgépen utazva jöttek fel a budapesti piacra

A háború után az ország közlekedése romokban hevert, a hidakat és a pályaudvarokat szétbombázták, a vasút- és a közúthálózat használhatatlan volt, de a belföldi közlekedést minél előbb meg kellett oldani, erre pedig a repülésben látták a megoldást. Éppen ezért már az első hároméves tervbe bekerült a ferihegyi terminál újjáépítése. A kész épületet 1950-ben adták át, addigra a hangár és két kifutópálya is elkészült. A belföldi járatforgalom egészen a 60-as évek közepéig aktív volt, és közvetlenül a megyeszékhelyekre közlekedtek, sőt, naponta kétszer egy körjárat is indult Budapestről.

Ezek kis Li-2-es gépek voltak, és egyszerre kettő szállt fel, csak míg az egyik nyugat felé kezdte meg az útját, a másik keletre indult, majd Szegeden vagy Pécsen találkoztak, és folytatták az utat a másik irányba, amíg bezárult a kör. Azért is volt olyan nagy sikere a belföldi repülésnek, mert minisztériumi rendeletben szabályozták, hogy a jegy nem lehet drágább, mint az első osztályú vonatjegy + 20%, úgyhogy még a vidéki piacos kofáknak is megérte.

1956 nyarán indult meg Nyugatra az első menetrend szerinti járat Ferihegyről, ez a Malév bécsi járata volt, Budapestre pedig a holland KLM indított először járatot a nyugati légitársaságok közül, 1957-ben. A 60-as évekre a budapesti repülőtér már Közép-Európa legjobb és legmodernebb repülőtere volt, nemcsak a terminál, de a kifutópálya fénysora, a radarberendezés és a tranzitváró miatt is. Ahogy fejlődött a repülés és nőtt a forgalom, úgy lett ez az impozáns tér egyre zsúfoltabb, ezért már a 70-es években bővíteni kellett – ekkor került ide az épület előtti vasrácsszerkezet.

A 80-as évekre már egy új kifutópályát is építettek, de annyira megnőtt a forgalom, hogy az 1-es terminál már nem bírta a terhelést, holott fénykorában évi 2,5 millió utast tudott indítani, így hát megindult az új terminál építése. Az egykori csarnokban pedig már csak a teherforgalom, a kisgépek és a kormányzati különgépek fogadása történt. Az 1-es terminált többször is bezárták, majd újranyitották, például akkor, amikor beindult a fapados korszak a 2000-es évek elején. Hogy a terminál bírja azt a mennyiségű forgalmat, amit a 10 percenként induló gépek és a hozzájuk tartozó gépenkénti nagyjából 180 utas generál, egy kicsit átalakították. Megduplázták a check-in pultok számát a hatékony átengedés érdekében, és volt idő, amikor egészen a parkolóig húzták ki a kordonokat, hogy a sorban állókat tereljék, de ezekkel csak azt érték el, hogy még több ember lett ugyanabban a kis térben.

A legendás terminált 2012-ben ideiglenesen, 2016-ban végleg bezárták, az épület ma irodaházként funkcionál, de a csodás modern csarnoktér rendszeresen rendezvények és filmforgatások helyszíne. Többek között a Vörös veréb, az Atomszőke, A kém és a Terminátor: Sötét végzet című filmeket is itt forgatták, a repülőtér pedig gyakran bankok és pályaudvarok szerepébe bújik.