Az utóbbi években különböző trendek hódítanak Budapesten a gasztronómia terén, míg pár éve minden a street foodról vagy éppen a fine diningról szólt, addig szép csendesen egyre több bisztró is megnyitotta kapuit, vagy éppen régóta működő klasszikusok kaptak nagyobb figyelmet.
Nem véletlenül, hiszen a bisztró egy hiánypótló műfaj, mivel már francia eredetije is azokra az alapelvekre épült, amiket egy jó étteremtől elvárunk. Legyen gyors a kiszolgálás, változatos az étlap, és jó ár-érték arányban tudjunk enni egy kiadós ebédet vagy vacsorát. A Remma’sban pedig pont ezt kapjuk meg, ahol Szabó Gábor és Császár András séfek felelnek a konyháért és a fogásokért.
„Szeretünk jót főzni, jót adni, olyat az asztalra tálalni, amit mi is szívesen megennénk. Idényszerűen főzünk, keressük a lokális alapanyagokat. Az kerül fel az étlapra, amihez éppen kedvünk, ihletünk van, de mindig készülünk az ünnepekre, jeles napokra is. Karácsonyra például már tervezzük a kocsonyát, töltött káposztát és a paradicsomos hallevest” – meséli Gábor.
Klasszikus, magyaros, mégis modern és hangulatos
A Remma’sban az a legjobb, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Egy laza, hangulatos bisztró, ahol nincs végtelen hosszúságú étlap vagy feleslegesen bonyolult fogások. Aki szereti a magyar konyhát, az megtalálja a nagy klasszikusokat, azonban az elkészítés módjában, tálalásban vagy az ízekben van egy olyan pluszcsavar, amitől egyszerre érezzük a nosztalgiát és azt, hogy mégiscsak egy modern és kortárs étterembe ültünk be, ahol a séfek mesterien játszanak az ízekkel.
Arra a kérdésünkre, hogy miért pont a magyaros vonal van főszerepben, annak ellenére, hogy mostanában sorra nyílnak a trendi ázsiai vagy közel-keleti ízekkel variáló fúziós konyhák, Gábor csak annyit válaszol: „mert Magyarországon vagyunk” – és mennyire igaza van! Ráadásul a séfek gyerekkorukból is hozták magukkal a magyaros ízeket és a magyar konyha alapjait, ezt ismerik a legjobban, és ebből tudnak kreatívan építkezni.
Megkóstoltuk Budapest egyik legjobb gulyáslevesét
De nem is kertelünk tovább, mutatjuk szép sorban, hogy miket is kóstoltunk. Elsőként Gábor a gulyáslevest hozta ki nekünk, melyről már több helyről hallottuk, hogy Budapest egyik legjobbja. A gulyással kapcsolatban pedig elég nagyok az elvárásaink, hiszen mégiscsak egy olyan klasszikus, amit nehéz jól elkészíteni. Azt kell mondanunk, a pletykák igazak, rég kóstoltunk ennyire telt, mély ízekkel variáló, harsanó zöldségekkel és omlós hússal teli levest. Gábor pedig el is árult pár kulisszatitkot, hogy készítik ők a gulyást.
„Először egy húsosabb marhacsontból főzünk alaplevest, majd a lepirított marhalábszárból készítünk egy nagyon erős marhapörköltet vörösborral, paradicsompürével, amihez olyan fűszerek is kerülnek, mint például a szecsuáni bors vagy a fermentált csípős paprika. A leszűrt alaplevet és a pörköltszaftot füstölt pirospaprikával összezubogtatjuk, a zöldségek pedig frissen forrázva kerülnek a levesbe, végül friss petrezselyemmel és póréhagymával tálaljuk” – meséli Gábor.
A leves után egy vega fogást kaptunk előételként, a héjában sült zellert a miso paszta dobta fel, és egy könnyed, őszies körtés salátával érkezett – tökéletes bevezető a komolyabb ételek előtt.
A gulyás mellett van még egy fogás, ami kezdetektől nagyon népszerű, és nem lehet levenni az étlapról, mégpedig egy másik magyar klasszikus, a csirkepaprikás. Ez is a gulyáshoz hasonlóan készül, egy nagyon erős, jóízű csirkealaplé, a csirkepörkölt és a beleturmixolt zöldségek adják meg a selymes, krémes alapot, melyre lepirított feltekert, göngyölt csirkecomb és csirkemell kerül. Mindezt egy kiváló tejfölös galuskával tálalják, amiben semmi más nincs, csak liszt, só, bors, tejföl és tojás.
Az egész étel egyszerű, mégis olyan erős és telt ízei vannak, amit utoljára talán a nagymamánál ettünk vidéken, igazi nosztalgikus időutazás, de közben meg tud maradni frissnek és modernnek ez a klasszikus.
Mangalica, SAJT, káposzta
Az étlap további nagy sztárja a rántott mangalica tökmagos burgonyasalátával, erre a város legjobb rántott húsait összegző toplistánkban már bővebben kitértünk, ezért most egy másik klasszikust, a rántott sajtot kóstoltuk meg. A különleges etyeki görögszénás sajt finom, diós ízvilága mellé pedig tökéletesen passzolt a kétféle céklával készült aszalt paradicsomos saláta.
Végül még egy kis kóstolót kaptunk egy káposztás fogásból, és nem gondoltuk volna, de a Remma’s séfjei pillanatok alatt elfeledtették velünk a paradicsomos káposztáról őrzött rossz emlékeinket, ugyanis itt egy ízes, turmixolt alapot kaptunk belőle, amin a lepirított, zsenge, csúcsos káposzta kapta a főszerepet, és a flekkenszerűen megsütött mangalicatarja koronázta meg a fogást.
„Olyan ételeket készítünk, amiket mi is jóízűen megennénk” – mondta Gábor arra válaszul, hogy nem is gondoltuk volna, hogy a káposztát lehet ennyire ízlésesen és kreatívan tálalni.
Somlói galuska egy kis extrával
Desszertek közül szintén egy klasszikust kóstoltunk, mégpedig a somlói galuskát, amit rögtön fel is jegyeztünk a képzeletbeli „best of klasszikus desszertek” toplistánkra, olyan meglepően finom volt, pedig az is egy olyan édesség, amit nehéz igazán jól elkészíteni. Gáborék a rigójancsi tésztáját vették alapul, a pirított diós, mézes, étcsokis ganache mellett a krémes vaníliaszósz adja meg a finom alapot. De ami igazán zseniális benne, hogy a séfek úgy csempészték bele a mazsolát, hogy maga az aszalt gyümölcs nem került bele, hanem fehérborral és aszúval felfőzve összeturmixolták, és mintha egy lekvár lenne, úgy kenték meg vele a piskótát, és rétegezték a süteményt.
Összességében hiába jártunk már a Remma’sban, és került bele több fogásuk is már különböző „best of” válogatásainkba, egyáltalán nem bántuk meg, hogy újra visszajöttünk, és megkóstoltuk a séfek klasszikusait és legújabb szezonális fogásait. Ha valami igazán jót szeretnétek enni, vágytok a magyaros ízekre, mégis kipróbálnátok valami újat, és mellé elkortyolgatnátok egy pohár finom bort, akkor irány a Remma’s!
A Remma’sról itt találtok további infókat, az újdonságokért pedig érdemes követni a Facebook-oldalukat!
