Boldogok a pizzarajongók, mert született még egy Pizza Manufaktúra, a Víg utcában, közvetlenül a Rákóczi téri vásárcsarnok mögött. A klassz pizzáiról, nyomott árairól és oldott hangulatáról híres márka szinte veteránnak számít a fővárosban, de a lassan járj, tovább érsz elvet vallják. Az új hely minden eddiginél aprólékosabban kitalált, ráadásul egy picikét más a pizza is. Ugyanúgy római, de talán még légiesebb és egyben ropogósabb. Vajon miért?
Amikor 2010-ben először ettünk náluk, a réges-régi pincehelyiségben, akkor automatikusan bekapcsolt egy gombot maga az érzés és az íz is. Ez valami más, teljesen különbözik attól, amit egy átlagos trattoriában/olasz étteremben kapunk, nem beszélve a lazább kivitelezésről és fogadtatásról, amit náluk tapasztaltunk a felstócolt pizzásdobozok mellett. Ennek már 13 éve, és akkor még annyira nem sejtettük, hogy a burgert ilyen módon váltja fel majd a pizza. De megtörtént, és amíg az előbbit már nagyítóval kell keresni, addig jelenleg ott tartunk pizzaügyben, hogy az egész országban találni például minőségi nápolyi stílusú pizzát készítő helyeket. Például gondolnánk, hogy Pécsett AVPN-minősítésű (Associazione Verace Pizza Napoletana szabálykönyvnek 100%-ban megfelelő) pizzériában ehetünk? Pedig így van.
Míg tombol a nápolyipizza-őrület, addig a másféle stílusú pizzáknak is van persze tere, csak kisebb a publicitása. És különben is, sokan nem is kifejezetten szeretik a campaniai finomságot, inkább a rómaira, a pizza al taglióra vagy a sima éttermes, vékony és ropogós éttermi kivitelre esküsznek. A Manufaktúra minden igénynek eleget tesz, hiszen a Múzeum körúton, a Könyvudvarban található Manu+ pont a nápolyi változat rajongóinak süt, míg az Erkelben más a stiló és a pizza.
A Víg utcai helyükön pedig szintén egy picit más.
A Víg utcai helyükön pedig szintén egy picit más.
Szeptemberben nyitottak, egy sarki üzlethelyiségben, amire még talán emlékszünk a múltból, más formájában. Itt volt a Kék Ló, a „nyócker” művészi romkocsmája, aminek aztán örökre kicsengettek. A környék inkább a Csiga-jellegű visszafogottabb helyeket fogadja be, és 2023 őszétől a jobbnál jobb gasztropontokat is. Tehát a valamikori Kék Ló helyére jött a Pizza Manufaktúra, vele szemben pedig a Szabad Bisztró Új Helye hív vegánt, nem vegánt, magyart és külföldit.
A Manufaktúra üzlete nagyon világos, napos, ami éppen az ellentettje az Erkel kicsit darkos helyének. Ami a dizájnt illeti, ez itt bizony egy modern napközi. Mire értjük ezt? Van benne szocreál, iskolás, lambériás hatás, a pult a panelekből megismert jó öreg drótüveggel játszik, és itt van nekünk egy teljes falat beborító „mozaik” is, egy amolyan szabad asszociációs mintával. Mi pizzás embert és szörfdeszkát láttunk bele, de volt már aki wokot, ufókat, bármit. Éhesen meg aztán akár svédasztalt is. Aprólékos munka volt, és imádni való, ahogy egy teljes falat kap. Mint egy régi presszóban, tejcsarnokban, ifiházban.
Az üzlet alatt, ha még emlékszünk a Kék Lóra, tudhatjuk, hogy van egy jókora pincehelyiség: itt kapott helyet az előkészítő konyha, ami nagyobb, mint amit eddig bármikor el tudtak volna képzelni a srácok. Csak aztán nehogy akkora legyen, hogy megjöjjön a kedv a pizza mellett más finomságokhoz is… vagy ne adjunk tippeket?
Visszatérve minden olyan infóhoz, ami tényleg aktuális: új a pizzakemence. Ráadásul az egyik legszebb elektromos darab,
a Salvatore Izzo sorrentói agyagtéglákkal rakott, 450 fok megtartására is képes, réztestű, füstmentes nápolyi búbos!
a Salvatore Izzo sorrentói agyagtéglákkal rakott, 450 fok megtartására is képes, réztestű, füstmentes nápolyi búbos!
Hogy is van ez? Nápolyi süti a nem nápolyit? Persze, miért ne – a pizza az pizza: liszt, só, víz és élesztő/kovász és finom feltétek. Mivel más a kemence, mint odaát az Erkelben, ezért kicsit más a termék is. Szerintünk még légiesebb és még ropogósabb. Nem csináltunk egy azonnali vaktesztet, de erre a következtetésre jutottunk.
A feltétek és a fantázianevek ugyanazok: van Bivaly, Paprika János, Rambo, Flaska, Patata… csak a megszokott kedvencek. Minden, amit szeretni lehet, és a tetejében még megfizethető is. A környék pedig örvend, és napról napra azok is megismerik a Manufaktúra pizzáit, akiket nem igazán érdekelt eddig a téma. De ilyen ebédárak mellett igencsak megéri, mondjuk, egy basic darab. Nekünk aztán kvázi mindegy, melyik kerül elénk a papírtálcán, mert sosem bírnánk megunni.
