A változatosság gyönyörködtet, különösen, ha pizzáról van szó. Egy forró nyári napon leugrottunk a Lajos utca túloldalára, a szerkesztőséggel átellenben, és ámulatba estünk, hogy hogyan fér el ilyen kis helyen több mint 10-12-féle pizza. De nem ám a kerek fajta! A D’Al Michelében római stílusú pizza al tagliót (ami annyit tesz, hogy szeletekben árulják) kóstolhatunk, emellett kenyeret, focacciát, autentikus olasz desszerteket is kaphatunk itt, sőt a polcokon olasz termékek is szemeznek velünk, miközben várjuk, hogy ollóval kettévágják a sütőlapáton egyensúlyozó pizzaszeletünket.
Michele Nocciolino az olaszországi Vasto városából származik, ahol már a családja is foglalkozott pizzakészítéssel. Budapestet és a pizzát is nagyon szereti, ezért kb. 10 évvel ezelőtt eldöntötte, hogy ideköltözik, és megmutatja a magyar embernek is, hogy milyen az a pizza, amelyik sohasem válik unalmassá.
Michele először 2019 novemberében nyitotta meg pizzázóját a Bécsi út 38-ban, de nem volt a legjobb időzítés, hiszen rá pár hónapra beütött a Covid. Ám lelkesedése és a pizza iránti szeretete nem hagyott alább, és a pizzázó megtalálta a helyét a városban, és a pizza is az emberek szívében. 2022 októberében egy kisebb, de annál szerethetőbb helyen nyitotta meg a D’Al Michelét, a Lajos utca 47/B szám alatt. Ám szomorúságra semmi ok, hiszen:
„La piccola cucina fa la casa grande”, ami azt jelenti, hogy ’a kis konyha teszi a házat naggyá’ – ahogy az olaszok mondják.
„La piccola cucina fa la casa grande”, ami azt jelenti, hogy ’a kis konyha teszi a házat naggyá’ – ahogy az olaszok mondják.
Ahogy belépünk a kis térbe, humor, kedvesség és őszinteség árad minden szegletéből. Itt nincs flanc, otthonos, kicsit sűrű, de ez így van jól. Na és pillantsunk csak fel a pizzáspult fölé (már ha nem ragadunk le ott a bőség zavara miatt)! Igen, jól látod: SZEX, nagybetűkkel.
„Oké, most hogy figyelsz: Olaszok vagyunk! Nincs ketchup. Nincs ananász.”
„Oké, most hogy figyelsz: Olaszok vagyunk! Nincs ketchup. Nincs ananász.”
Azért az már elmondható a budapestiekről, hogy a sok-sok nápolyi és autentikus olasz étterem nyitásának köszönhetően kellőképpen edukáltak ahhoz, hogy ne folyamodjanak ilyen feltétek kéréséhez…
Az üzlet méretéből adódóan Michele nem készít túl sok tésztát, ezért minden, amit a pultban látunk, az friss, aznapi. A tésztának 48 óra pihenésre van szüksége, 24 órát 2-3 fokon, aztán 24 órát 5 fokon pihen, így lesz a tészta jellegzetesen buborékos. Ezért megvan, hogy egy nap alatt hány szelet pizzával tudja megtölteni a pultot. Előfordulhat, hogy idő előtt elfogy a tészta, és emiatt az este 8 óráig való nyitvatartás lerövidülhet. De ez olyan olaszos, úgyhogy elnézzük neki.
Michele egyedül süti a pizzát, a sütő és a tészta közelébe nem enged senki mást, csak kedves segítő anyukáját, aki néha eljön Magyarországra pár hétre, hogy besegítsen. Ilyenkor ő csinálja az olasz kekszet, a cantuccinit, és az olasz sütiket, azaz a cannolit, a tiramisut (amiből van pisztáciás is) és a profiterolt. Legtöbbször ők a háttérben dolgoznak, a vendégek pedig elsősorban Gabriellával találkoznak a pult előtt, aki egyébként ukrán, és már négy éve erősíti a csapatot, ami elég jól is működik.
A hely kívül-belül nemcsak családias, hanem Michele családja is benne van, olyannyira, hogy a receptek egy részét (a desszertekét) a Szicíliában élő húgától szerezte, a pizzatészta-készítés alapjait az anyukájától tanulta, a szószok pedig a nagymamától vannak.
Ezek természetesen szigorúan titkosak.
Megvan az oka annak is, hogy Michele miért nem lépett be a nápolyi stílust képviselők sorába.
„Nagyon szeretem ezt a típust, mert a legjobb benne az, hogy kóstolhatok többfélét, mert ha elmegyek például egy magyar étterembe, akkor a bőség zavarában alig tudok választani. És nem akarok csak egy vagy két dolgot megkóstolni, hanem mindenből egy kicsit” – meséli lelkesen.
„Nagyon szeretem ezt a típust, mert a legjobb benne az, hogy kóstolhatok többfélét, mert ha elmegyek például egy magyar étterembe, akkor a bőség zavarában alig tudok választani. És nem akarok csak egy vagy két dolgot megkóstolni, hanem mindenből egy kicsit” – meséli lelkesen.
A hozzávalók egyébként Olaszországból érkeznek, a zöldségeket pedig a piacról szerzi be. Ami nagyon fontos, és néha egy nem olasz nehezen érti meg, hogy ha például nincs pármai sonka, akkor nem lesz pármai sonkás pizza a pultban. Itt mindig friss, igazi olasz alapanyagokkal dolgoznak, ami elengedhetetlen része a jó pizzának. Michele kb. 23-25 típusú pizzát már kifejlesztett, és egy nap a pultban biztos, hogy van 10-12 fajta, aztán másnap másfajták. Ezek szezonálisan, nyáron és télen cserélődnek.
De azért 8 klasszikus mindig van a repertoárban, például Margherita, sonka-gombás, pármai sonkás-rukkolás. Nyáron pedig az egyik legnépszerűbb a szarvasgombás-olasz kolbászos. Most pedig van egy új, vegán pizza is, a tetején koktélparadicsom, kaliforniai paprika, oregánó és fokhagymaolaj.
Kevés helyen kapni a városban jó focacciát, de a D’Al Michelében azt is lehet, ami egyébként minden anyuka kedvence. A simát például azért szeretik, mert a gyerekeknek kiváló szendvicset lehet belőle készíteni. A töltött focacciákat meg azért, mert egy vidéki kiruccanás alkalmával brutál laktató. A kenyér is megy itt, a simától a különlegesebbig. Jelenleg fekete olívabogyósat kapni náluk, de néha akad szárított paradicsomos, pesztós vagy diós kenyér is.
Michele imádja nézni a kis ablakon át, ahogy az emberek a teraszon eszik a pizzát, csakis kézzel, akkor is, ha tiszta maszatosak lesznek. Az olaszok szerint ez egy életérzés. Nem kell hozzá evőeszköz.
Ha szeretnénk új dolgot kipróbálni pizzafronton, akkor jöjjünk el a hét bármely napján, kivéve vasárnap, mert az szabadnap. Michelének azonban az sem szabadnap, mert akkor is szívvel-lélekkel dagasztja nekünk a tésztát, így aztán nem is lehetne ennél hűbb a hely nevéhez, melynek jelentése: Michelétől.
