Egy óbudai loftirodaház galériás félemeletén nyitott meg a hangulatos Lemmïng kávézó. A hely egyfelől nagyon otthonos, másfelől az otthonosságát enyhén bizarrá teszi az, hogy tárgykultúrájában a Lemmïng a deszkások, a metálosok, a hardcore-osok világára kacsint. Itt egy sárkányos hógömb, amott meg egy fejét vesztett, terepszínűre fóliázott Mária-szobor. És akkor a gigantikus méretű, lyukas hasú Haribo maciról meg a 80-as évek filmes utalásairól még nem is beszéltünk. Minket azonnal levett a lábunkról. Egyetlen hasonló kávézót tudunk csak a városban: a Wömbätot a Bartók Béla úton. A hasonlóság nem véletlen, a kettőt részben ugyanazok csinálják.
Az óbudai Perc utca egyik oldalán bérházak állnak, a másikon pedig loft-irodaépületek, melyek egyike rejti magában a Lemmïnget. Kívülről mindössze egy messziről is kiszúrható cégér jelzi, hogy hova kell mennünk, ám amikor belépünk a 2. szám alatti ajtón, akkor még nem a kávézóba jutunk, hanem a lépcsőházba. Itt élesen balra, a fal mellett spirál alakban kanyarodó lépcső visz fel a félemeleten lévő galériába, ahol a Lemmïnget találjuk. Amit azonnal meglátunk, ha belépünk a lépcsőházba és felnézünk.
A Lemmïng egy kellemesen otthonos és barátságos hely, ha felületesen nézünk rá, persze akkor is az, ha elmerülünk a részleteiben, ám akkor szemet szúr jó pár bizarr tárgy, amiket ügyesen és jó ízléssel helyeztek el a térben. Ilyen a már említett gigantikus mackófigura, a terepszínű és fej nélküli Mária-szobor (nem a lemmïngesek bántották), de vannak metálplakátok (például Bathory), galambokat elijesztő műanyag varjú, sárkányos hógömb, Terminátor könyv, egy menő fotó Kurt Russellről a Menekülés New Yorkból című filmből, a WC-be pedig – némiképp stílszerűen – egy Ron Jeremy-kép is jutott. És nem is soroltunk fel mindent.
Legalább ennyire emelik a hely fényét az itt-ott felbukkanó vicces és laza grafikák. A kávézó rajzolt kabalafigurája, a lemming is ott figyel mindenhol, természetesen fordított keresztes nyaklánccal, de szív alakú orral. A Lemmïng berendezési tárgyai és vizuális elemei – az asztal, a székek meg a pult persze kivételek – egyfelől fejet hajtanak a 80-as évek popkultúrája előtt, másfelől pedig a deszkás, metálos, hardcore-os szubkultúrához kötődnek.
Elég csak a helyet vezető és a pult mögött rendületlenül kávét főző Benjáminra nézni: tetkók, piercing, baseballsapka és Cannibal Corpse-kapucnis. Mindezek ellenére nem harap, épp ellenkezőleg, mindenkihez, aki csak betér egy kávéért és/vagy egy bagelért, van egy kedves szava meg egy barátságos mosolya. Mondom, a Lemmïng egy otthonos hely.
A még csak pár napja megnyitott Lemmïng egyelőre igazodik ahhoz a tényhez, hogy egy irodaépület aljában vannak. Csak hétköznap tartanak nyitva, nagyjából abban az idősávban, amikor az ott dolgozók is ott vannak: reggel fél 8-kor nyitnak és délután fél 6-ig fogadják és szolgálják ki a vendégeket. A különféle kávék, melyek a Casino Mocca termékeiből készülnek, 520 (eszpresszó) és 990 Ft (E.T., azaz eszpresszó-tonik) között mozognak, a bagelek pedig 1350 (omlettes) és 2350 Ft (pastramis) között.
A Lemmïng nemcsak kávézásra tökéletes, hanem reggelizőhelyként is megállja a helyét, de ha csak valami könnyűt ebédelnénk, akkor is érdemes itt letelepedni. Aztán ha már itt vagy, akkor úgysem akarsz továbbmenni. Pláne ha még a metált is bírod.
